Hogyan mondjam el neki?
2016.04.30.
Kedves Szakértő!
Nagyon sokat gondolkodtam a dolgon, amivel kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét. Egyszerűen nem tudom eldönteni, mit tegyek.
Egy gimnáziumba, egy osztályba jártam a fiúval. Az első két évben nem voltunk túlságosan jóban, beszélgettünk de úgy különösebben nem kerültünk közel egymáshoz. Aztán egyszer csak valahogy összebarátkoztunk. A múlt nyáron nagyon sokat beszélgettünk, mindig rám írt Facebook-on vagy én írtam rá. Habár sosem beszélgettünk komoly dolgokról, de jó érzés volt, hogy gondol rám. Hogy eszébe jutok és ír valamit még ha nincs is nagy jelentősége, vagy csak egy smiley az. Aztán elkezdődött az egyetem, mondhatni ugyanarra a szakra járunk, mivel elég sok a közös óránk. Már egy hónapja elkezdődött az egyetem, egyik este pedig elmentünk valahova szórakozni. Nagyon sokáig kettesben beszélgettünk. Aztán odajött hozzám egy ismeretlen fiú. Beszélgettem vele, miközben Ő végig ott ült mellettem. Megkérdezte, hogy ki ez, ismerem-e, és többször is félbeszakította a beszélgetésünket a másik fiúval, mert kíváncsi volt, hogy miről beszélünk. Megkérdezte, nem akarok-e kimenni, vagy esetleg inni valamit. Én ennek akkor nem tulajdonítottam jelentőséget, azt hittem. hogy Ő és a barátnőim akik még ott voltak, nem akarnak egyedül hagyni egy ismeretlennel. Úgyhogy én elutasítottam és tovább beszélgettem a másik fiúval. Nem vett le a lábamról, de megbeszéltem vele, hogy elmegyünk kávézni egyet a következő héten. Mikor találkoztam vele, rákérdezett, hogy ki volt az a fiú mellettem, mert hogy nagyon féltékeny volt ránk. Ez nagyon elgondolkodtatott. Egy héten át csak arra gondoltam, hogy meg kellene kérdeznem, tényleg féltékeny volt és ha igen, miért. De egyszerűen nem tudtam. Attól féltem, hogy igazából csak félreértés az egész, és kínos lenne, mivel hát barátok vagyunk. Rájöttem, hogy a másik fiútól nem akarok semmit, főleg ha ez zavarná Őt. Egyszer csak úgy viccesen megemlítettem Neki ezt a féltékenység dolgot, de nem láttam rajta, hogy zavarba jönne. Ezután viszont egyre furábban kezdett viselkedni velem. Alig beszéltünk élőben, csak 1-2 mondatot vagy köszöntünk egymásnak. Facebook-on sem írt, vagy csak nagyon ritkán ahhoz képest, hogy a nyáron 2 naponta írtunk egymásnak. Nem értettem miért viselkedik ennyire távolságtartóan. Ez úgy fél éve tartott már, mikor elmeséltem a barátnőmnek. Ő azt mondta, lehet hogy az az oka, hogy tetszem neki, és Ő azt az esetet visszautasításként élte meg. Más is azt mondta, hogy nagyon kedvel és szép lánynak tart és mikor rólam beszélgettek, nem tudott konkrét dolgot mondani, tehát azt sem, hogy nem akar tőlem semmit.
Mikor már nem bírtam tovább, rákérdeztem. De ő azt mondta, hogy nem, semmi ilyesmi nem állt a háttérben, nem azért nem beszéltünk, de nem részletezte a dolgot. Azt konkrétan nem mondta ki, hogy nem tetszem neki. Ezután annyiban hagytam a dolgot. De ha találkoztunk, csak ez járt a fejemben. A barátnőim azt mondják, hogy akkor este közeledni akart felém, eldöntötte végre, ezt mondta nekik. Újévkor szintén volt egy hasonló eset, csak engem hívott ki, hogy beszélgessünk. De kint találkoztunk a barátaival, úgyhogy nem voltunk kettesben, nem történt semmi.
Nem tudom, hogy mondjam el neki ezt az egészet. Mikor megpróbáltam, nem lett neki jó vége. De a helyében, én sem tudtam volna mit mondani ha csak úgy megkérdezi, tetszik-e nekem. Nagyon szeretném tisztázni ezt a dolgot, másra sem tudok gondolni. Félek attól, hogy hogyan fog reagálni. Ahhoz viszont nincs türelmem, hogy utalásokat, meg jeleket küldözgessek felé. Tehát szeretném megkérdezni, hogy gondolt-e arra, hogy esetleg több is lehetne közöttünk, mint barátság. Ez jó ötlet lenne? Az egyik pillanatban félek attól, hogy beszéljek vele, a másikban pedig azt gondolom, hogy nincs veszítenivalóm. Vagy eltávolodunk egymástól azért mert megkérdezem tőle és neki kínos lesz, vagy azért mert állandóan ez jár majd a fejemben, és azért fogom kerülni Őt. Miközben én kedvelem. Ha igaz, nem értem miért fél ennyire bevallani. Nem vagyunk már gyerekek. Ismer annyira, hogy tudja, nem szakítanám meg vele a barátságot ha bevallaná. Sőt adnék neki egy esélyt. Ezt kellene elmondanom neki?
Nagyon sokat gondolkodtam a dolgon, amivel kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét. Egyszerűen nem tudom eldönteni, mit tegyek.
Egy gimnáziumba, egy osztályba jártam a fiúval. Az első két évben nem voltunk túlságosan jóban, beszélgettünk de úgy különösebben nem kerültünk közel egymáshoz. Aztán egyszer csak valahogy összebarátkoztunk. A múlt nyáron nagyon sokat beszélgettünk, mindig rám írt Facebook-on vagy én írtam rá. Habár sosem beszélgettünk komoly dolgokról, de jó érzés volt, hogy gondol rám. Hogy eszébe jutok és ír valamit még ha nincs is nagy jelentősége, vagy csak egy smiley az. Aztán elkezdődött az egyetem, mondhatni ugyanarra a szakra járunk, mivel elég sok a közös óránk. Már egy hónapja elkezdődött az egyetem, egyik este pedig elmentünk valahova szórakozni. Nagyon sokáig kettesben beszélgettünk. Aztán odajött hozzám egy ismeretlen fiú. Beszélgettem vele, miközben Ő végig ott ült mellettem. Megkérdezte, hogy ki ez, ismerem-e, és többször is félbeszakította a beszélgetésünket a másik fiúval, mert kíváncsi volt, hogy miről beszélünk. Megkérdezte, nem akarok-e kimenni, vagy esetleg inni valamit. Én ennek akkor nem tulajdonítottam jelentőséget, azt hittem. hogy Ő és a barátnőim akik még ott voltak, nem akarnak egyedül hagyni egy ismeretlennel. Úgyhogy én elutasítottam és tovább beszélgettem a másik fiúval. Nem vett le a lábamról, de megbeszéltem vele, hogy elmegyünk kávézni egyet a következő héten. Mikor találkoztam vele, rákérdezett, hogy ki volt az a fiú mellettem, mert hogy nagyon féltékeny volt ránk. Ez nagyon elgondolkodtatott. Egy héten át csak arra gondoltam, hogy meg kellene kérdeznem, tényleg féltékeny volt és ha igen, miért. De egyszerűen nem tudtam. Attól féltem, hogy igazából csak félreértés az egész, és kínos lenne, mivel hát barátok vagyunk. Rájöttem, hogy a másik fiútól nem akarok semmit, főleg ha ez zavarná Őt. Egyszer csak úgy viccesen megemlítettem Neki ezt a féltékenység dolgot, de nem láttam rajta, hogy zavarba jönne. Ezután viszont egyre furábban kezdett viselkedni velem. Alig beszéltünk élőben, csak 1-2 mondatot vagy köszöntünk egymásnak. Facebook-on sem írt, vagy csak nagyon ritkán ahhoz képest, hogy a nyáron 2 naponta írtunk egymásnak. Nem értettem miért viselkedik ennyire távolságtartóan. Ez úgy fél éve tartott már, mikor elmeséltem a barátnőmnek. Ő azt mondta, lehet hogy az az oka, hogy tetszem neki, és Ő azt az esetet visszautasításként élte meg. Más is azt mondta, hogy nagyon kedvel és szép lánynak tart és mikor rólam beszélgettek, nem tudott konkrét dolgot mondani, tehát azt sem, hogy nem akar tőlem semmit.
Mikor már nem bírtam tovább, rákérdeztem. De ő azt mondta, hogy nem, semmi ilyesmi nem állt a háttérben, nem azért nem beszéltünk, de nem részletezte a dolgot. Azt konkrétan nem mondta ki, hogy nem tetszem neki. Ezután annyiban hagytam a dolgot. De ha találkoztunk, csak ez járt a fejemben. A barátnőim azt mondják, hogy akkor este közeledni akart felém, eldöntötte végre, ezt mondta nekik. Újévkor szintén volt egy hasonló eset, csak engem hívott ki, hogy beszélgessünk. De kint találkoztunk a barátaival, úgyhogy nem voltunk kettesben, nem történt semmi.
Nem tudom, hogy mondjam el neki ezt az egészet. Mikor megpróbáltam, nem lett neki jó vége. De a helyében, én sem tudtam volna mit mondani ha csak úgy megkérdezi, tetszik-e nekem. Nagyon szeretném tisztázni ezt a dolgot, másra sem tudok gondolni. Félek attól, hogy hogyan fog reagálni. Ahhoz viszont nincs türelmem, hogy utalásokat, meg jeleket küldözgessek felé. Tehát szeretném megkérdezni, hogy gondolt-e arra, hogy esetleg több is lehetne közöttünk, mint barátság. Ez jó ötlet lenne? Az egyik pillanatban félek attól, hogy beszéljek vele, a másikban pedig azt gondolom, hogy nincs veszítenivalóm. Vagy eltávolodunk egymástól azért mert megkérdezem tőle és neki kínos lesz, vagy azért mert állandóan ez jár majd a fejemben, és azért fogom kerülni Őt. Miközben én kedvelem. Ha igaz, nem értem miért fél ennyire bevallani. Nem vagyunk már gyerekek. Ismer annyira, hogy tudja, nem szakítanám meg vele a barátságot ha bevallaná. Sőt adnék neki egy esélyt. Ezt kellene elmondanom neki?
Szakértőnk válasza a Hogyan mondjam el neki? kérdésre
Kedves Levélíró! A legjobb valóban az őszinte, személyes megbeszélése az érzelmeknek. De a ti esetetekben először lehet érdemes volna kicsit mélyíteni a kapcsolatot közöttetek: programok kettesben (nem kell, hogy hivatalosan randi legyen, csak"nincs kedved eljönni velem...?"), kérd ki a véleményét döntéshelyzetben, kérj tőle segítséget, mint attól a fiútól, akire igazán és mindig számíthatsz...stb. Ezek lehetőséget teremtenek számára, hogy nyisson feléd és lehet te is választ kapsz a bizonytalanságodra mielőtt pellengérre állítanád az érzéseiteket. Ha mégsem ,akkor még mindig meg van a lehetőséged erre.
