Kezdek megbolondulni
2016.06.17.
Kedves szakértő!
Már többször írtam önnek azzal kapcsolatban, hogy tetszik a tanárom. De most már kezdek bedilizni!
Félévkor elkezdett tetszeni a történelem tanárom. Senki sem tud róla. Többet jártam a szakkörére, de alap folyamatosan úgy éreztem leégetem magam előtte. Nem is fontos mi történt év közben (főleg, hogy semmi sem történt). Ezeket az érzelmeket próbáltam elfojtani, stb. De nem ment. Most tanév végén örülnöm kéne, hogy többet nem látom és eltűnik ez a gáz érzés. Természetes, hogy nem ilyen egyszerű.
A nyár első napján nem gondoltam rá. Megkérdeztem barátnőmet, hogy akkor melyik nap lesz a szakkörös pizzázás, erre ő azt írta, hogy majd szeptember első hetében. Ebből levontam, hogy a tanár mégis haragszik amiért elmegyünk kis gimiből és ezért rakta oda, mert tudja, hogy nem tudunk majd elmenni. Megharagudtam. Lemondtam róla. De ma már eszembe jutott és szörnyen érzem magam. Nem is azért, mer nem bírok elmenni. Hanem mert nem látom. Azon gondolkodtam (most vasárnap) az évzárón elmondom neki, hogy tetszett vagy leírom vagy valami. De félek, hogy kitudódik, kinevet, hülyének néz, és még sok minden. Szeretném a tudtára adni, hogy tetszett/tetszik hátha ezzel le tudom zárni. Mégis rettegek, hiszen öcsém még abba a suliba jár, és nem akarom, hogy emiatt ne bírja. És őszintén tervezem, hogy jövőre felkeresem, ha nem értem a törit a másik suliban, hiszen még félévkor felajánlotta mindenkinek a segítségét. De ciki lenne úgy menni hozzá, hogy tudja mit éreztem...
Totálisan kétségbe vagyok esve! És ez tönkre tesz. Régen nagyon keveset sírtam, de mióta tetszik kedvem lenne minden nap sírni, főleg most...
Kérem ne nézzen egy hisztis libának (vagy kurvának vagy bárminek), de nem tudom mit tegyek.
Válaszát köszönöm :)
Már többször írtam önnek azzal kapcsolatban, hogy tetszik a tanárom. De most már kezdek bedilizni!
Félévkor elkezdett tetszeni a történelem tanárom. Senki sem tud róla. Többet jártam a szakkörére, de alap folyamatosan úgy éreztem leégetem magam előtte. Nem is fontos mi történt év közben (főleg, hogy semmi sem történt). Ezeket az érzelmeket próbáltam elfojtani, stb. De nem ment. Most tanév végén örülnöm kéne, hogy többet nem látom és eltűnik ez a gáz érzés. Természetes, hogy nem ilyen egyszerű.
A nyár első napján nem gondoltam rá. Megkérdeztem barátnőmet, hogy akkor melyik nap lesz a szakkörös pizzázás, erre ő azt írta, hogy majd szeptember első hetében. Ebből levontam, hogy a tanár mégis haragszik amiért elmegyünk kis gimiből és ezért rakta oda, mert tudja, hogy nem tudunk majd elmenni. Megharagudtam. Lemondtam róla. De ma már eszembe jutott és szörnyen érzem magam. Nem is azért, mer nem bírok elmenni. Hanem mert nem látom. Azon gondolkodtam (most vasárnap) az évzárón elmondom neki, hogy tetszett vagy leírom vagy valami. De félek, hogy kitudódik, kinevet, hülyének néz, és még sok minden. Szeretném a tudtára adni, hogy tetszett/tetszik hátha ezzel le tudom zárni. Mégis rettegek, hiszen öcsém még abba a suliba jár, és nem akarom, hogy emiatt ne bírja. És őszintén tervezem, hogy jövőre felkeresem, ha nem értem a törit a másik suliban, hiszen még félévkor felajánlotta mindenkinek a segítségét. De ciki lenne úgy menni hozzá, hogy tudja mit éreztem...
Totálisan kétségbe vagyok esve! És ez tönkre tesz. Régen nagyon keveset sírtam, de mióta tetszik kedvem lenne minden nap sírni, főleg most...
Kérem ne nézzen egy hisztis libának (vagy kurvának vagy bárminek), de nem tudom mit tegyek.
Válaszát köszönöm :)
Szakértőnk válasza a Kezdek megbolondulni kérdésre
Kedves Levélíró! A tanár-diák kapcsolat semmilyen szempontból nem elfogadható. A kapcsolat jellegéből adódóan nagyon ritkán fordul elő, hogy akár az iskola elhagyása után megváltoznak az érzések. Emellett az ilyen nagyobb korkülönbséget átívelő vonzalom hátterében általában áll valami ok: érdemes lenne végiggondolni, hogy mi is az valójában, ami olyan vonzó ebben a férfiban számodra, mit testesít meg szerinted, amit egy veled egy korú fiú nem, és ez a tulajdonság miért olyan fontos neked. (Az eseményeknek, mint a szakköri pizzázás, pedig nem érdemes több jelentőséget tulajdonítani, mint amennyi mögötte áll: ebben a tanévben nem került rá sor, tehát a köv. tanévben lesz, nem valószínű, hogy ellenetek irányult volna a szervezés.) Azt javaslom, hogy hagyj magadnak időt arra, hogy lezáruljon benned ez a szakasza az életednek (egy "szerelmes" és egy lezáró, búcsúlevél megfogalmazása segíthet ilyen helyzetben, de nem kell elküldened!), emellett nyáron keress olyan tevékenységeket, embereket, akik elterelik más irányba a figyelmedet.
