Emetofóbia és pánik. Mit tehetek?
2016.07.27.
Kedves Szakértő!
Mostanában arra lettem figyelmes hogy az emetofóbiám fölém akar kerekedni. Az egész úgy kezdődött hogy 2014.októberében amikor a mamámnál voltam éjszaka hánynom kellett mert zsírosat ettem. Az elején teljesen nyugodt voltam. Nem lesz baj. Kijön és kész. De nálam nem így van. Előtte nagyon fáj a fejem. Utána a hasam kezd el fájni és aztán azt érzem hogy fulladok. Amikor hánytam egy adagot egy kicsit éreztem a megkönnyebbülést. De utána még egy órán keresztül 5-10 percenként jöttek újabb adagok. Sokat hánytam. Az orromból is ömlött. Rettenetes volt. Már a sírás is elfogott. Fuldokoltam a könnyeimtől. De miután éreztem hogy vége van sokára sikerült elaludnom. Meg kellett nyugtatni. Anyukámnak próbáltam elmondani de ő nem érti meg. Csak azt mondja hogy azt akarom hogy mindenki kinevessen? Ekkora badarságot honnan szedtem? Nagyon mérges lett rám. Anyukám azért ilyen mert ő amikor én 3.osztályos voltam rákos lett. Sokáig volt kórházban. Élet és halál között volt. Körülötte mindenki meghalt. De ő nem pánikolhatott és senkit nem érdekel ha félsz. Azt mondta hogy ilyen semmiségektől nem szabad ennyire megrémülni. Tudom hogy igaza van.Ráadásul én már 3 éve karatézok.Eddig fel sem merült ez bennem. Meg én olyan ritkán szoktam hányni. De hogy véletlenül előfordult azóta rettegek tőle. Ezt az egy félelmemet nem tudom legyőzni. Egyedül nem megy. Ezzel a fóbiámmal együtt most kijött az hogy folyamatosan pánikolok hogy mikor leszek rosszul. a meleg miatt.Mert egyszer elájultam a kádban a melegtől és azóta attól is tartok nagyon. Úgy szégyellem magam. Amikor bepánikolok erős hasi görcs tör rám amitől mégjobban félek. Nagyon fáj. Ekkor azt hiszem hogy hányni fogok. A szívem elkezd hevesebben verni és légszomjam lesz. Félek nagyon. Folyamatosan ez van előttem. Én ezt nem bírom. Pedig most jövő héten edzőtábor lesz és meleg is lesz. Elterveztem hogy megyek azért hogy az álmomat megvalósíthassam. Mert versenyző szeretnék lenni. De ha ez az utamba áll akkor lőttek az álmomnak. Én ezt nem akarom. Meg ha felnövök azt tervezem hogy pszichológus leszek mert agyon érdekel. Ezeket nem akarom feladni. Nem hiszem el hogy hogy lehetek ekkora gyáva nyuszi! A föld alatt lenne a helyem. Annyira rosszul érzem magam ez miatt. Ezt szerintem az is erősítette hogy most 9.osztályban nem alakult jól az iskola ezért váltanom kellett. De évvégéig ki kellett húzzam ott. És minden egyes nap egész nap görcsölt a hasam az órákon. 7-8 óráim voltak. Modjuk ezektől nem féltem mert tudtam hogy ezek a rossz környezet miatt vannak. El akarom hagyni ezeket a félelmeket. Amikor anyukám teljesen meggyógyult majdnem a végső stádiumból úgy éreztem hogy én is tudok harcolni. Küzdeni akartam. Még most is akarok. Csak ezek visszarántanak. Nagyon kellene valami segítség. Nem tudom mit tegyek? Eddig semmi bajom nem volt. Miért lettem ennyire gyenge? Már ott tartok hogy éjszaka is érzem hogy nagyon dobog a szívem és a gyomrom zübörög. Aztán valahogy lehiggadok és elalszok. De tegnap ezt nem éreztem.
Remélem van rá megoldás.
Köszönöm a segítséget! 15/lány
Mostanában arra lettem figyelmes hogy az emetofóbiám fölém akar kerekedni. Az egész úgy kezdődött hogy 2014.októberében amikor a mamámnál voltam éjszaka hánynom kellett mert zsírosat ettem. Az elején teljesen nyugodt voltam. Nem lesz baj. Kijön és kész. De nálam nem így van. Előtte nagyon fáj a fejem. Utána a hasam kezd el fájni és aztán azt érzem hogy fulladok. Amikor hánytam egy adagot egy kicsit éreztem a megkönnyebbülést. De utána még egy órán keresztül 5-10 percenként jöttek újabb adagok. Sokat hánytam. Az orromból is ömlött. Rettenetes volt. Már a sírás is elfogott. Fuldokoltam a könnyeimtől. De miután éreztem hogy vége van sokára sikerült elaludnom. Meg kellett nyugtatni. Anyukámnak próbáltam elmondani de ő nem érti meg. Csak azt mondja hogy azt akarom hogy mindenki kinevessen? Ekkora badarságot honnan szedtem? Nagyon mérges lett rám. Anyukám azért ilyen mert ő amikor én 3.osztályos voltam rákos lett. Sokáig volt kórházban. Élet és halál között volt. Körülötte mindenki meghalt. De ő nem pánikolhatott és senkit nem érdekel ha félsz. Azt mondta hogy ilyen semmiségektől nem szabad ennyire megrémülni. Tudom hogy igaza van.Ráadásul én már 3 éve karatézok.Eddig fel sem merült ez bennem. Meg én olyan ritkán szoktam hányni. De hogy véletlenül előfordult azóta rettegek tőle. Ezt az egy félelmemet nem tudom legyőzni. Egyedül nem megy. Ezzel a fóbiámmal együtt most kijött az hogy folyamatosan pánikolok hogy mikor leszek rosszul. a meleg miatt.Mert egyszer elájultam a kádban a melegtől és azóta attól is tartok nagyon. Úgy szégyellem magam. Amikor bepánikolok erős hasi görcs tör rám amitől mégjobban félek. Nagyon fáj. Ekkor azt hiszem hogy hányni fogok. A szívem elkezd hevesebben verni és légszomjam lesz. Félek nagyon. Folyamatosan ez van előttem. Én ezt nem bírom. Pedig most jövő héten edzőtábor lesz és meleg is lesz. Elterveztem hogy megyek azért hogy az álmomat megvalósíthassam. Mert versenyző szeretnék lenni. De ha ez az utamba áll akkor lőttek az álmomnak. Én ezt nem akarom. Meg ha felnövök azt tervezem hogy pszichológus leszek mert agyon érdekel. Ezeket nem akarom feladni. Nem hiszem el hogy hogy lehetek ekkora gyáva nyuszi! A föld alatt lenne a helyem. Annyira rosszul érzem magam ez miatt. Ezt szerintem az is erősítette hogy most 9.osztályban nem alakult jól az iskola ezért váltanom kellett. De évvégéig ki kellett húzzam ott. És minden egyes nap egész nap görcsölt a hasam az órákon. 7-8 óráim voltak. Modjuk ezektől nem féltem mert tudtam hogy ezek a rossz környezet miatt vannak. El akarom hagyni ezeket a félelmeket. Amikor anyukám teljesen meggyógyult majdnem a végső stádiumból úgy éreztem hogy én is tudok harcolni. Küzdeni akartam. Még most is akarok. Csak ezek visszarántanak. Nagyon kellene valami segítség. Nem tudom mit tegyek? Eddig semmi bajom nem volt. Miért lettem ennyire gyenge? Már ott tartok hogy éjszaka is érzem hogy nagyon dobog a szívem és a gyomrom zübörög. Aztán valahogy lehiggadok és elalszok. De tegnap ezt nem éreztem.
Remélem van rá megoldás.
Köszönöm a segítséget! 15/lány
Szakértőnk válasza a Emetofóbia és pánik. Mit tehetek? kérdésre
Kedves Levélíró! Valóban az életet megnehezítő tünetek a fóbia és a pánikroham. Ezek nem azért alakulnak ki, mert valaki "gyenge", hanem mindenkiben van valamilyen pszichés problémára való hajlam (mint ahogy valaki hajlamos az arcüreg-gyulladásra), viszont nagyon jól kezelhető problémák. Te is jó úton kezdtél el haladni azzal, hogy éjjel meg tudod magad nyugtatni valamilyen módon, illetve hogy nem hagytad, hogy megakadályozzon a problémád bizonyos célok kitűzésében és megvalósításában (jelentkeztél a táborba annak ellenére, hogy tartasz tőle), de ha a szorongásos tünetek nem múlnak el, esetleg erősödnek vagy gyakoribbakká válnak, akkor mindenképpen fel kellene keresned egy pszichológust (esetleg az iskolában), hogy segítsen feloldani a probléma gócát, illetve megtanulhatsz relaxációs technikát például. Édesanyádnak is segítene elmagyarázni, hogy bár elvben igaza van a betegségek súlyát tekintve, de a lelkünk nem biztos, hogy egyetért ezzel: tehát attól, hogy lehetne komolyabb problémája is valakinek, attól még a saját problémája ugyanolyan fontos és nem is mindannyian reagálunk ugyanúgy ugyanazokra a helyzetekre.
