Szülők! Elegem van!
2016.08.22.
Kedves Szakértő!
Nem bírom! Egyszerűen nem megy! Elegem van a szüleimből! Néha már majdnem gyűlölöm őket! Hogy miért? Mert nem tudok kiigazodni rajtuk! Példának (ami alig pár perce volt), apa mondta, hogy ne játsszak nagylányt, hiszen csórók vagyunk... Csak nem tudom ezt miért nekem mondja, mikor pár hónapja, mikor ezt mondta anya, apa közölte velem, hogy az átlagnál azért jobban élünk!
Sokszor lecsesznek, mert mondok valamit (amit az előbb pl-nek írtam az is azért volt, mert mondtam apának, hogy írták, a gólyatáborba sok ruha kell.... és erre válaszolta... csak tudnám miért ezt reagálta!!!).
És akkor a legújabb kedvencem (a többit nem írom le, lényegében az, hogy a szüleim egyik pillanatban boldogok meg kedvesek, a másikban meg képesek lecseszni minden apróságért!). Szóval mostanság nekem panaszkodnak. Anya apáról, apa anyáról. És néha olyanokat mondanak, hogy én érzem rosszul magam, volt hogy majdnem elbőgtem magam!!! Megfordult már a fejemben, hogy elmondom nekik miket mondanak egymásról, de félek tőle, hogy elválnának, attól pedig tuti, hogy összeroppannék és az öcsém is! De azért szeretem őket annyira, hogy ne akarjam a válásukat. Igaz egyszer-kétszer már azon is elgondolkodtam, hogy az milyen lenne... Szörnyű!!! Anyának tuti plusz munkát kéne vállalnia, apa pedig egyszer csak belefulladna a sok szemétbe amit nem tud elpakolni! Persze már az is az eszembe jutott, hogy írok egy levelet amibe leírok mindent, majd elmegyek biciklizni, és csak pár órával később megyek haza, hogy át tudják gondolni.... De akkor is biztos én lennék lecseszve!!!
És akkor a "legjobb", hogy én is átvettem egy-két ilyen dührohamot!!! Van mikor nem tudok két mondatnál többet beszélni az öcsémmel, és akkor is lecsesznek, hogy miért üvöltözöm. És félek, hogy a testvérem is ezt fogja megtanulni.
Abban reménykedem, hogy jövőre megváltoznak, vagy legalább hat rájuk az, hogy kollégista leszek... Bár még mindig nem értem, hogy miért mehetek koleszba (persze akarok), de mindentől féltenek! Akkor attól miért nem??? Soha nem mehetek sehova, mert...mert azt mondják nem! Én voltam az általánosba, aki csak nagyon ritkán tudott elmenni bárhova is!!! Most is felkereste az új osztályomat pár végzős, hogy talizhatnánk, meg ha bármi kérdésünk van (stb), nyugodtan írjunk nekik. Lett is egy közös csoportunk (Csicska B-sek 😂). És persze velük se találkozhatok, mert NEM! De abba nem gondolnak bele, hogy 33 9.-es 6 végzőssel szemben azért jó arány.... na, mindegy.
Mit tudna tanácsolni mit tegyek? Vagy csak üljek és tarstam vissza a sírást (mint az utóbbi pár évben)?
Válaszát köszönöm!
Nem bírom! Egyszerűen nem megy! Elegem van a szüleimből! Néha már majdnem gyűlölöm őket! Hogy miért? Mert nem tudok kiigazodni rajtuk! Példának (ami alig pár perce volt), apa mondta, hogy ne játsszak nagylányt, hiszen csórók vagyunk... Csak nem tudom ezt miért nekem mondja, mikor pár hónapja, mikor ezt mondta anya, apa közölte velem, hogy az átlagnál azért jobban élünk!
Sokszor lecsesznek, mert mondok valamit (amit az előbb pl-nek írtam az is azért volt, mert mondtam apának, hogy írták, a gólyatáborba sok ruha kell.... és erre válaszolta... csak tudnám miért ezt reagálta!!!).
És akkor a legújabb kedvencem (a többit nem írom le, lényegében az, hogy a szüleim egyik pillanatban boldogok meg kedvesek, a másikban meg képesek lecseszni minden apróságért!). Szóval mostanság nekem panaszkodnak. Anya apáról, apa anyáról. És néha olyanokat mondanak, hogy én érzem rosszul magam, volt hogy majdnem elbőgtem magam!!! Megfordult már a fejemben, hogy elmondom nekik miket mondanak egymásról, de félek tőle, hogy elválnának, attól pedig tuti, hogy összeroppannék és az öcsém is! De azért szeretem őket annyira, hogy ne akarjam a válásukat. Igaz egyszer-kétszer már azon is elgondolkodtam, hogy az milyen lenne... Szörnyű!!! Anyának tuti plusz munkát kéne vállalnia, apa pedig egyszer csak belefulladna a sok szemétbe amit nem tud elpakolni! Persze már az is az eszembe jutott, hogy írok egy levelet amibe leírok mindent, majd elmegyek biciklizni, és csak pár órával később megyek haza, hogy át tudják gondolni.... De akkor is biztos én lennék lecseszve!!!
És akkor a "legjobb", hogy én is átvettem egy-két ilyen dührohamot!!! Van mikor nem tudok két mondatnál többet beszélni az öcsémmel, és akkor is lecsesznek, hogy miért üvöltözöm. És félek, hogy a testvérem is ezt fogja megtanulni.
Abban reménykedem, hogy jövőre megváltoznak, vagy legalább hat rájuk az, hogy kollégista leszek... Bár még mindig nem értem, hogy miért mehetek koleszba (persze akarok), de mindentől féltenek! Akkor attól miért nem??? Soha nem mehetek sehova, mert...mert azt mondják nem! Én voltam az általánosba, aki csak nagyon ritkán tudott elmenni bárhova is!!! Most is felkereste az új osztályomat pár végzős, hogy talizhatnánk, meg ha bármi kérdésünk van (stb), nyugodtan írjunk nekik. Lett is egy közös csoportunk (Csicska B-sek 😂). És persze velük se találkozhatok, mert NEM! De abba nem gondolnak bele, hogy 33 9.-es 6 végzőssel szemben azért jó arány.... na, mindegy.
Mit tudna tanácsolni mit tegyek? Vagy csak üljek és tarstam vissza a sírást (mint az utóbbi pár évben)?
Válaszát köszönöm!
Szakértőnk válasza a Szülők! Elegem van! kérdésre
Kedves Levélíró! Nagyon valószínűnek látszik, hogy a szüleid saját problémái (amik tőled függetlenek) rontják meg a ti kapcsolatotokat, aminek az az oka, hogy nem nyílt köztetek a kommunikáció. (Hiszen neked is könnyebb volna, ha következetesen és egyértelműen elmagyarázva lennének szabályok arra, hogy mit tehetsz, mint így, hogy nem kiszámítható a véleményük az aktuális lelkiállapotuk miatt.) Az ő játszmáikból kellene minél inkább kimaradnod (illetve ki kellene hagyniuk belőle). Annyit megtehetsz a te oldaladon, hogy megpróbálod a konfliktusaitokat konkrét szituációkra korlátozni (elmehetek?, megvehetem?...stb.), illetve magyarázatot kérni tőlük, amikor már lehiggadtak a kedélyek. Megkérheted őket (vagy legalább az egyiküket), hogy próbáljatok meg közösen felállítani szabályokat (hova, mikor, kivel mehetsz el, zsebpénz pl.), hogy tudd magad mihez tartani. Ez (részben) csökkentheti a napi vitákat és így benned a rossz érzéseket. Az öcsédről nem derült ki a leveledből, hogy mennyi idős, de megpróbálhatsz keresni valami olyan tevékenységet, ami csak a tietek, mindketten élvezitek, rendszeres. Ez megerősítheti a testvéri kapcsolatot köztetek hosszú távon.
