Menjek vagy maradjak?
2016.08.24.
Tisztelt doktornő! Már jó ideje nyomaszt egy kérdés, és bármennyire is mérlegelek, egyszerűen nem tudok dűlőre jutni. Már ott tartok, hogy alig bírok koncentrálni tőle, feszült vagyok, nem is eszem annyit. Bár tudom, a helyzetemet nem ön fogja megoldani, mégis szükségem van egy kívülálló véleményére.
7 hónapja megismerkedtem egy fiúval az internetről. A kapcsolatunk jól alakult, voltak veszekedések, de alapvetően összeillünk, mindketten hasonló helyzetben vagyok társadalmilag (nincsenek igazán barátaink, a világnézetünk azonos), és idén nyáron megtörtént az első találkozás is. Eddig kétszer láttuk egymást, ő jött, mindkétszer isteni volt és úgy érzem, hogy fülig szerelmes vagyok, mert 7 hónap végre beteljesülni látszik. Ez az első kapcsolatom, szerintem ezért is jelent nekem ilyen sokat. Ő viszont 100 km-rel messzebb lakik, mint én, kb. 45 kilométerre a fővárostól, ezért felvetette, hogy járhatnék oda iskolába a sűrűbb találkozások miatt, és hogy igazából így lenne kettőnknek a legjobb. Utazás miatt halasztanom kellett két évet, így a 18. életévemet betöltvén már nem kötelesek nappali tagozatra felvenni gimnáziumok, úgyhogy nagyon úgy néz ki, estire fogok járni, de erre lehetséges, hogy itt is van lehetőségem. Ha Budapesten tanulnék, találkozhatnánk, felmehetnék a szabad napjaimon, amikor neki is ideje engedi, délután együtt lehetnénk pár órát, és még akkor is, mikor tanítás van, mert talán miután végzek, elkísérhetne az állomásra. Ha viszont itt maradok, a szabad napjaimon szintén felmehetek hozzá, iskola után találkozhatnánk délután, hétvégén pedig az időnket figyelembe véve hol ő jönne ide, hol pedig én. Ez a verzió számomra kényelmesebb lenne, mert bár nem kollégiumról van szó, nem nagyon utaztam még hosszabb távokra életemben, nem is ismerem Budapestet, és sajnos szorongós alkat is vagyok. Ő hangsúlyozta, hogy úgy lenne számára és számunkra is a legjobb, de csak abban reménykedem, hogy rá tudnám beszélni. Még augusztusban szeretnék vele találkozni, hogy ezt személyesen megbeszéljük, de az addig előttem álló napokban sem tudom, hogy melyik mellett tegyem le a voksom. Szeretjük egymást, nem akarom elveszíteni, ő az egyetlen fontos ember az életemben a családomon kívül. A távkapcsolat vajon ilyen módon megoldható lenne? Sok embert ismerek, akik szintén csak hétvégén találkoznak, nekik esélyük sincs néha hétköznaponként is találkozni, csak szünetekben, és ők jól megvannak. Válaszát előre is köszönöm.
7 hónapja megismerkedtem egy fiúval az internetről. A kapcsolatunk jól alakult, voltak veszekedések, de alapvetően összeillünk, mindketten hasonló helyzetben vagyok társadalmilag (nincsenek igazán barátaink, a világnézetünk azonos), és idén nyáron megtörtént az első találkozás is. Eddig kétszer láttuk egymást, ő jött, mindkétszer isteni volt és úgy érzem, hogy fülig szerelmes vagyok, mert 7 hónap végre beteljesülni látszik. Ez az első kapcsolatom, szerintem ezért is jelent nekem ilyen sokat. Ő viszont 100 km-rel messzebb lakik, mint én, kb. 45 kilométerre a fővárostól, ezért felvetette, hogy járhatnék oda iskolába a sűrűbb találkozások miatt, és hogy igazából így lenne kettőnknek a legjobb. Utazás miatt halasztanom kellett két évet, így a 18. életévemet betöltvén már nem kötelesek nappali tagozatra felvenni gimnáziumok, úgyhogy nagyon úgy néz ki, estire fogok járni, de erre lehetséges, hogy itt is van lehetőségem. Ha Budapesten tanulnék, találkozhatnánk, felmehetnék a szabad napjaimon, amikor neki is ideje engedi, délután együtt lehetnénk pár órát, és még akkor is, mikor tanítás van, mert talán miután végzek, elkísérhetne az állomásra. Ha viszont itt maradok, a szabad napjaimon szintén felmehetek hozzá, iskola után találkozhatnánk délután, hétvégén pedig az időnket figyelembe véve hol ő jönne ide, hol pedig én. Ez a verzió számomra kényelmesebb lenne, mert bár nem kollégiumról van szó, nem nagyon utaztam még hosszabb távokra életemben, nem is ismerem Budapestet, és sajnos szorongós alkat is vagyok. Ő hangsúlyozta, hogy úgy lenne számára és számunkra is a legjobb, de csak abban reménykedem, hogy rá tudnám beszélni. Még augusztusban szeretnék vele találkozni, hogy ezt személyesen megbeszéljük, de az addig előttem álló napokban sem tudom, hogy melyik mellett tegyem le a voksom. Szeretjük egymást, nem akarom elveszíteni, ő az egyetlen fontos ember az életemben a családomon kívül. A távkapcsolat vajon ilyen módon megoldható lenne? Sok embert ismerek, akik szintén csak hétvégén találkoznak, nekik esélyük sincs néha hétköznaponként is találkozni, csak szünetekben, és ők jól megvannak. Válaszát előre is köszönöm.
Szakértőnk válasza a Menjek vagy maradjak? kérdésre
Kedves Levélíró! Az iskolaválasztást nem ideális, ha egy aktuális párkapcsolat nagy mértékben befolyásolja (hiszen pl. miért is járnál fel akár évekig Budapestre tanulni, ha hosszú távon esetleg nem működik a kapcsolat.) De az sem ideális, ha a döntésedet az újtól való szorongás határozza meg: az utazást, az új környezetet megszoknád, megtanulnád valószínűleg hamar, sőt, jót is tehetne a konfort-zónádból való kilépés, hiszen fejlődésre ösztökélne. Mivel a döntésed nem ellehetetlenítené a kapcsolattartásotokat, csupán más fajta alkalmazkodást igényelne, ezért ha működőképes a kapcsolat, akkor valószínűleg mindkét esetben működne, ha pedig nem, akkor is mindegy, hogy hol tanulsz.
