Depresszió? Szorongás? Mi ez? Mit tegyek?

Kedves doktornő!
15 éves lány vagyok. Pár éve tart nálam az, hogy állandóan levert vagyok. Ez körülbelül fél éve súlyosbodott. Általános iskolában sokat bántottak, valamiért célpont voltam. Közrejátszhatott a meglehetősen csúnya bőröm, rengetegszer megkaptam, hogy olyan ronda vagyok, hogy hányingerük van tőlem. Most kezdtem a gimit, és azt hittem, majd találok végre barátokat, mert általánosban nem nagyon voltak. Ehelyett viszont még magányosabb lettem, mint voltam, ráadásul az egyik lány, akivel jóban lettem, nagyon eltávolodott tőlem, sőt, elég bunkón kezdett viselkedni. Szóval megint ott vagyunk, hogy egyedül vagyok. Rendesen félek közösségbe menni. Most lebetegedtem, és a gyógyszert sem szedem rendesen, sokat vagyok a hidegben, hogy minél tovább maradhassak itthon. Körülbelül fél éve tart az is, hogy elvesztettem mindenféle motiváltság-érzetet. Sokszor látom feleslegesnek az életet, azok a dolgok, amik régebben foglalkoztattak, már nem igazán érdekelnek. Saját magamat undorítónak tartom. Itthon is sokat veszekszünk, ami miatt sokszor kerülök olyan idegállapotba, hogy elvesztem minden önkontrollomat. Nem egyszer történt, hogy megvágtam magam vagy beleittam a tisztítószerbe. Persze nem akarok meghalni, sosem vittem túlzásba semmi ilyesmit. Épp annyit akartam elérni, hogy kórházba kerüljek, fogalmam sincs, miért. Mindezen felül pedig 13 éves koromban lettem szerelmes életemben először. Az illető pedig egy lány volt. Az előtt csak fiúk tetszettek (illetve volt egy lány is, de akkor még nagyon kicsi voltam, 10 éves), olyanok, akikkel egy szót sem váltottam soha. Az óta a lány óta pedig rá se nézek a fiúkra, nem is tudnám magam fiúval elképzelni. És ez a dolog nyugtalanít, hiszen én is családot szeretnék majd, és normális életet. A legrosszabb pedig, hogy ezeket senkivel nem tudom megbeszélni. Pár hete a suliban pánikrohamot kaptam. Kezdem úgy érezni, hogy megőrülök, ráadásul aludni sem tudok soha, ami miatt ingerült vagyok és teljesen kimerült. Nehezen alszom el, sokszor éjszakába nyúlóan festek vagy rajzolok, néha írni is szoktam. Azonban legtöbb esetben csak gondolkozom, aminek mindig az a vége, hogy álomba sírom magam. Eléggé zavaró gondolatok is szoktak keringeni a fejemben, néha megijedek, hogy mivan, ha pszichopata vagyok. Például félek kisgyereket venni a kezembe, mert mindig attól rettegek, hogy elejtem vagy hogy elborul az agyam, fogom és kidobom az ablakon. Persze sosem tenném meg, de van, hogy nagyobb biztonságban érezném magam és másokat, ha egy ágyhoz lennék lekötözve. Kicsit kutattam, és arra jutottam, hogy ez valamilyen kényszerbetegség lehet. Néha pedig, ha valaki felidegesít, csak belegondolok, hogy most milyen jó lenne végezni vele, néha van, hogy végigfut rajtam valamilyen rángás, hogy már mozdulnék, hogy ráütök. De ez mindig csak egy pillanatig tart. Gondolkoztam már azon, hogy elmegyek pszichológushoz, de ezt az ötletemet sem tudtam kivel, és nem is mertem megosztani.
Remélem nem jelent nagy gondot, hogy ennyire hosszú lett, csak hát most ennek a pár évnek, de leginkább fél évnek a magamban tartott eseményeit próbáltam kiírni magamból. Kérem, segítsen! Mi lehet velem és mi lenne a leghelyesebb, mit tegyek?
Köszönettel: Klaudia