Mit tegyek most, felejtés vagy közelebb lépés?

Üdv!
A nevem Inez. Már rég írtam Önöknek, köszönöm hogy ,meghallgatnak. Nos, a történetem igazán egyszerű, eljött az első gimis évem, minden szuper, új osztály, nincsenek sérelmek ( vagyis csak gondoltam akkor még.. ).. Na de mi is lehetne szuperebb, mintsem hogy egyik kiskirándulásunk alkalmával az egyik akkor még fejlődő barátságban lévő barátnőmmel voltam, és az osztály jól mulatott meg minden... Mentem fel a buszra, egy srác az osztályomból, valamint ő a hármas ikerpár egyik tagja, hozzám szól :
- Inez, adj egy pacsit! - mondta nagy merészen, erre én nyújtottam a kezemet, de ő direkt elvette akkor a kezét, mikor én adtam volna a pacsit, majd így szólt :
- Na mehetsz!
Elég szemtelen volt először az a srác, de még hagyján, teltek a napok, hetek, és egyre jobban kezdett idegesíteni, először csak az órákon szólogatott állandóan hogy :
- Inez, Inez, figyu! Hányan voltatok este? Milyen volt?
És ehhez hasonló perverz kérdésekkel zaklatott... Egyik nap el is sírtam magam, mikor a ,, Megatron " becenévvel láttak el, egyik haverja is becsatlakozott ebbe a kis piszkálódásba... egyre nehezebben vettem a tőlük származó piszkálódást, de aztán rájöttem, az idő múlásával hogy máshonnan kéne szemlélni ezt a szituációt.. Innentől kezdett egyre jobban nem érdekelni az, hogy mit mondanak rám, vagy nekem, sőt, én már vissza is mertem vágni nekik, és ezeket játszmák követték : volt egy hatalmas galacsincsatánk, ami nagyon izgalmas volt, barátnőm, Ő és az egyik haverja között zajlott... Nagyon jó volt számomra, mert most így visszagondolva ők adtak erőt nekem ahhoz, hogy visszavágjak és megbátorodjak, valamint visszaadták azt a fiúbarátságot, ami régen volt nekem...
Egyik nap rám írt. De csak barátnőm unszolására, és kérdezősködött hülyeségekről, valamint perverz kérdésekről.. A neve egyébként Krisztián, szerintem nevezzük nevén az embereket. De ez a beszélgetés egy idő után számomra egyre mélyebbnek tűnt, ugyanis barátnőm is nagy ludas volt, mivel olyanokkal bombázott, hogy ,, biztosan tetszel neki " meg hazudozott össze-vissza arról hogy ,, tetszel neki meg azt mondta nagyon szép vagy és meglátja hogy összejöttök majd "... Persze akkor még nem ismertem igazán, de fájt egy kicsit az elején amikor megmondta, hogy nem is igaz... Meg voltak még olyan próbálkozásai is, hogy vége volt a sulinak, és Krisz ugye mellettem ment el, én mentem mosdóba a barátnőm meg elkezdett ordítozni hogy ,, nézd, nézd! Krisz valamit bedobott a zsebedbe! " Elég nagy barom voltam, hogy hittem neki, nagyon felspannolt a dolog, ezután Krisz megdobott a csoki Mikulásommal, amivel még játszottunk is hittan óra után... Nos nem mondhatnám hogy a közöttünk lévő kapcsolat rideg és közömbös volt, mert éreztem, hogy valamit akar márpedig tőlem, különben azon a bizonyos napon nem szívózott volna velem, de a mai napig nem tudom, mit akarhatott annyira... Lehet csak haver akart lenni, de ennyire? Na itt jönnek a szép dolgaim :
A pozitív beszélgetéseink :
Volt olyan, amikor azt mondta, hogy fent marad a kedvemért, mert ment már el aludni, és én megkérdeztem, hogy miért ilyen korán, erre azt mondta, hogy fáradt, de ha szeretném akkor még marad egy darabig.
Egy nap a suliban viccelődtünk éppen egymással, amikor elkezdem neki :
- Te mit kérsz télapóra Krisz?
- Téged..
Erre persze nevettünk mindnyájan, tudom viccnek szánta, de ez megmaradt bennem..
Valamint voltak utalgatások a ,, tetszés " dologra , például hogy egyik órán egy szép számot hallgattunk, és egymásra néztünk mindketten, de ő egyszercsak elfordult, vagyis először elmosolyodott, aztán elfordult..
Meg sokszor néztük egymást mikor viccelődtünk, és egyre inkább azt vettem észre, hogy teljesen belészerettem...
Persze ez csak azért alakult ki, mert a barátnőm baromságokkal bombázott, és sajnos én amilyen befolyásolható vagyok, hittem neki...
Meg mivel jó tanuló lettem, piszkált emiatt is, meg Facebookon kérte, hogy kérdezzem ki ebből meg abból, én élveztem azt, amikor vele voltam, viszont azt nem, mikor nem beszélgettem vele, de neki nem sokat jelentett ez, mert olyanokat mondott nekem, mikor megkérdeztem, hogy tetszek-e neki, hogy :
- Dehogy, normális vagy?
Meg ilyeneket mondott amikor már veszekedtünk hogy :
- Soha nem lesz senkid!
Hát nem tudom hogy ez mit jelent, de ekkor összetörtem magamban.. Na és ilyenkor mindig van egy másik csaj is a háttérben, hát hogyne.. Az ő neve Bogi volt, akibe Krisz állítólag szerelmes, mert ő a legszebb lány az osztályban tudtommal.. Amikor Bogi egyszer táblát törölt Krisz a fenekét bámulta én meg sírva fakadtam, hogy bárcsak az enyémet bámulná... Nagyon-nagyon rosszul esett ez nekem, hogy neki mind az amit együtt átéltünk, semmit sem jelentett, sőt, csak a hülye focira tud gondolni, nagyon nem lehet belőle kiszedni semmit..
Meg Facebookon olyanokat is írogatott nekem, hogy kérdeztem én, hogy mennyit keresnek a szülei, erre ő elárulta, és mondta, hogy maradjon a mi kis titkunk, mondom oké...Hát nem tudom nem tudom őszintén de az biztos hogy nem mehet ez így tovább, ezért is gondoltam, hogy ezeket mind elküldöm Önöknek, hátha tudnak valami jóval szolgálni! Mostanában változott a helyzet, Krisz megváltozott, én tiltottam Facebookon, kedves lett velem, de szerintem csak azért, mert látják, hogy már nem érint meg a piszkálódásuk.
A napokban kaptam új szemüveget amivel mehettem is suliba.. Másnap Krisz megdicséri, de én elmentem mellette szó nélkül.. Meg látom hogy bámul órán mikor ránézek sokszor, de a telefonját is gyakran bámulja...
Meg volt születésnapom, és a barátnőm egy videóval kedveskedett nekem, Krisz beszólogatott párszor, de végig a telefonját bámulta csak..
Most én ezt így nem tudom felfogni hogy mi van, de nem szokott már piszkálni mostanában, csak köszönget, vagy ha rám néz, én morcosan elfordítom a fejemet... De semmi értelme, nem tudom elfelejteni, meg akarom utáltatni őt magammal, de akkor meg elmúlik a haragom rövid időn belül..
Kétségbe vagyok esve, kérem segítsenek, most felejtős ez az ügy Krisszel, vagy van valami legbelül köztünk? Van-e esély arra, hogy bejövök neki, vagy csak fölöslegesen cukkolt ezidáig?
A válaszukat előre is köszönöm!