Különleges szerelem (számomra)
2017.05.21.
Kedves Szakértő/Doktor(nő)!
Az alaphelyzetem és az érzésem talán átlagosnak tűnhet, talán az is, de én komolynak gondolom. Szerelmes vagyok egy tanáromba - na igen.... (16 éves lány vagyok) A korkülönbség köztünk alig 10 év, ami soknak tűnhet, de a mások által bizonygatott érettségem miatt nem mondanám/érzem soknak. (Jajj, ez nagyon beképzeltre sikeredett, nem annak szántam.) Teljesen tisztában vagyok a jogi következményekkel, HA...
Rengeteg közös vonásunk van, sok a közös érdeklősési kör. Tudom, hogy nem a szakmabeli teljesítményéért szeretem, vagy mert felnézek rá, hanem a személyisége miatt.
Ő nagyon közvetlen, csak az a baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy jelent e valamit. Hogy jelent e valamit minden apró jel, amit érzékelek, vagy csak túlgondolom, vagy a tetteit megfelelően értelmezem-e. Hogy ne csak rébuszokban beszéljek (írjak), mondok egy pár példát. Órán rendszerint akaratlanul is áttérünk virágnyelvre, s úgy beszélgetünk egymással, átvitt értelemben, s az osztály nem értheti. Sokszor előfordult a legrosszabb napjain is, hogy egy-egy szemkontaktusból megértettük egymást, s együtt nevettünk, csak ketten. Sokszor érzem úgy, mintha utalna, például a tiltott szerelemről kérte ki véleményem (az irodalom óra keretében). Szinte minden órán előfordul, hogy találkozik a tekintetünk, s mélyen a szemembe néz. Ilyenkor rendre elkapom a fejem zavaromban, de ha nem, akkor mélyen nézünk továbbra is egymás szemébe. Ilyenkor elakad a mondat közepén, próbál visszatérni, köhög egy párat, elvörösödik, elkapja a fejét és nehézkesen visszatér a mondandójához. Utána lopva tekint rám egy párazor. De ezek a jelek (ez csak pár példa a sokból) könnyen félreérthetőek, s miután kamasz vagyok, túlértékelhetem őket. Viszont egyszer történt valami, ami nagyon nagy benyomással volt rám. Egy iskolai rendezvény alkalmából szerveztek egy diszkót, mai "tuctuc" zenével, (kevert DJ :D ) amit én nem szeretek. Minden osztálytársam, s más résztvevő táncolt a zenére, még Ő is, de én egyszerűen nem tudtam, mert nagyon szorongós vagyok. Egy ideig csak nézett, majd egyszercsak oda sietett hozzám, megfogta mindkét kezem, s elkezdett velem táncolni, közben a szemembe nézve mosolygott. (Én ekkor köpni-nyelni nem tudtam, annyira a torkomban dobogott a szívem, viszont ment a táncolás.) Majd egy későbbi alkalommal újból oda jött hozzám, gyengéden átkarolt egyik kezével, (diszkréten és kulturáltan, nem tapló módon) arcunk pár centire volt egymástól, éreztem a lehelletét és úgy próbált táncoltatni.
Igen, ha csak ezek a pozitív jelek lennének, nem lenne problémám, s nem írnék. A probléma az, hogy miután Ő nagyon (NAAAGYON) hangulat ember, sokszor van rossz kedve. Ilyenkor távolságtartóbb, kevesebbet néz mélyrehatóan a szemembe, néha figyelmen kívül hagy. Aztán egyik napról a másikra visszavált a bennsőséges hangulatra köztünk.
Szóval nagyon vegyes jelzéseket kapok tőle, s egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy ezek jelzések-e. Ami a szokottnál is nagyobb szorongást, bizonytalanságot okoz, közben belül forr bennem a vágy, az érzések. Próbáltam elfelejteni ezt az egészet, kiábrándulni, de egyszerűen egyre jobban érzem azt, hogy törődöm vele, hogy szeretem, s egyre jobban akarom tudni a választ, hogy vajon Ő hogy érezhet, egyáltalán mint embert kedvel-e. És miután van köztünk egy hivatalos kapcsolat is, nem tehetek lépéseket, vagy kérdezhetek rá dolgokra. Eléggé sarokba vagyok szorítva.
Szóval ha egy pár levont következtetését, gondolatát elmondaná, esetleg segítene eligazodni a felmerült kételyekben, kérdésekben, nagyon megköszönném!
Egy szerelmes kamasz
Az alaphelyzetem és az érzésem talán átlagosnak tűnhet, talán az is, de én komolynak gondolom. Szerelmes vagyok egy tanáromba - na igen.... (16 éves lány vagyok) A korkülönbség köztünk alig 10 év, ami soknak tűnhet, de a mások által bizonygatott érettségem miatt nem mondanám/érzem soknak. (Jajj, ez nagyon beképzeltre sikeredett, nem annak szántam.) Teljesen tisztában vagyok a jogi következményekkel, HA...
Rengeteg közös vonásunk van, sok a közös érdeklősési kör. Tudom, hogy nem a szakmabeli teljesítményéért szeretem, vagy mert felnézek rá, hanem a személyisége miatt.
Ő nagyon közvetlen, csak az a baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy jelent e valamit. Hogy jelent e valamit minden apró jel, amit érzékelek, vagy csak túlgondolom, vagy a tetteit megfelelően értelmezem-e. Hogy ne csak rébuszokban beszéljek (írjak), mondok egy pár példát. Órán rendszerint akaratlanul is áttérünk virágnyelvre, s úgy beszélgetünk egymással, átvitt értelemben, s az osztály nem értheti. Sokszor előfordult a legrosszabb napjain is, hogy egy-egy szemkontaktusból megértettük egymást, s együtt nevettünk, csak ketten. Sokszor érzem úgy, mintha utalna, például a tiltott szerelemről kérte ki véleményem (az irodalom óra keretében). Szinte minden órán előfordul, hogy találkozik a tekintetünk, s mélyen a szemembe néz. Ilyenkor rendre elkapom a fejem zavaromban, de ha nem, akkor mélyen nézünk továbbra is egymás szemébe. Ilyenkor elakad a mondat közepén, próbál visszatérni, köhög egy párat, elvörösödik, elkapja a fejét és nehézkesen visszatér a mondandójához. Utána lopva tekint rám egy párazor. De ezek a jelek (ez csak pár példa a sokból) könnyen félreérthetőek, s miután kamasz vagyok, túlértékelhetem őket. Viszont egyszer történt valami, ami nagyon nagy benyomással volt rám. Egy iskolai rendezvény alkalmából szerveztek egy diszkót, mai "tuctuc" zenével, (kevert DJ :D ) amit én nem szeretek. Minden osztálytársam, s más résztvevő táncolt a zenére, még Ő is, de én egyszerűen nem tudtam, mert nagyon szorongós vagyok. Egy ideig csak nézett, majd egyszercsak oda sietett hozzám, megfogta mindkét kezem, s elkezdett velem táncolni, közben a szemembe nézve mosolygott. (Én ekkor köpni-nyelni nem tudtam, annyira a torkomban dobogott a szívem, viszont ment a táncolás.) Majd egy későbbi alkalommal újból oda jött hozzám, gyengéden átkarolt egyik kezével, (diszkréten és kulturáltan, nem tapló módon) arcunk pár centire volt egymástól, éreztem a lehelletét és úgy próbált táncoltatni.
Igen, ha csak ezek a pozitív jelek lennének, nem lenne problémám, s nem írnék. A probléma az, hogy miután Ő nagyon (NAAAGYON) hangulat ember, sokszor van rossz kedve. Ilyenkor távolságtartóbb, kevesebbet néz mélyrehatóan a szemembe, néha figyelmen kívül hagy. Aztán egyik napról a másikra visszavált a bennsőséges hangulatra köztünk.
Szóval nagyon vegyes jelzéseket kapok tőle, s egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy ezek jelzések-e. Ami a szokottnál is nagyobb szorongást, bizonytalanságot okoz, közben belül forr bennem a vágy, az érzések. Próbáltam elfelejteni ezt az egészet, kiábrándulni, de egyszerűen egyre jobban érzem azt, hogy törődöm vele, hogy szeretem, s egyre jobban akarom tudni a választ, hogy vajon Ő hogy érezhet, egyáltalán mint embert kedvel-e. És miután van köztünk egy hivatalos kapcsolat is, nem tehetek lépéseket, vagy kérdezhetek rá dolgokra. Eléggé sarokba vagyok szorítva.
Szóval ha egy pár levont következtetését, gondolatát elmondaná, esetleg segítene eligazodni a felmerült kételyekben, kérdésekben, nagyon megköszönném!
Egy szerelmes kamasz
Szakértőnk válasza a Különleges szerelem (számomra) kérdésre
Kedves Levélíró! Sajnos azt kell mondjam, hogy nem számít, hogy milyen érzéseket tápláltok egymás iránt (még ha kölcsönös is), mert a tanár-diák viszony nem elfogadott még akkor sem, ha a 10 év korkülönbség áthidalható volna. Emellett jól megfogalmaztad, hogy a másik fél viselkedésének értékelésekor gyakran befolyásoló tényező a saját érzéseink iránta: tehát amit te jelzésként értékelsz, lehet számára csupán szimpátia. Ez kortárs viszonyokban is gyakran előfordul, de elképzelhető, hogy ő tanárként meg pláne nem gondol bele, hogy bizonyos reakciói milyen érzéseket válthatnak ki belőled. (Erre egyébként neki kellene figyelnie.)
