Elrontottam, de jóvá tehetem?
2017.06.06.
Kedves doktornő!
Először is megpróbálom vázolni az alap helyzetet.
Van egy fiú osztálytársam (a levelem további részében M-nek fogom nevezni) aki nagyon bejön nekem már elég hosszú ideje. Az anyukáink legjobb barátnők, ezért sokszor van az, hogy átmegyünk hozzájuk, vagy ők jönnek át hozzánk ugyanis majdnem szemben lakunk egymással.
A köztem és M között furcsa kapcsolat van. Ez az egész első osztályból ered, ugyanis akkor nagyon tetszettem neki éveken keresztül, de nem viszonoztam az érzéseit. Most nyolcadik évben meg nekem jön be ő, ironikus nem? Az ő érzései irántam számomra kissé homályosak. Ezért is fordulok önhöz.
Vasárnap este átmentünk hozzájuk anyukámmal. Anyukám és az ő anyukája egy másik szobában beszélgettek és a húgai pedig ott játszottak, szóval mi a nappaliban kettesben tudtunk lenni.
Leültem elé egy székre és kicsit beszélgettünk, utána elkezdett piszkálódni ezért odaültem mellé a kanapéra ami kissé befelé ejtett, úgyhogy teljesen egymás mellett ültünk.
Mondhatni, hogy verekedtünk, piszkáltuk egymást, nevetgéltünk, meg amik ilyenkor történni szoktak.
Sokszor megfogta a kezem, csikizett és átkarolt, hogy elvegye azt a tárgyat éppen amiért verekedtünk. Ami kissé bizarrul hangozhat, megnyalta az ujjam és megharapta, mivel bökdöstem. Utána gondoltam én meg megnyalom az arcát. Majdnem sikerült is, ahogy láttam engedte is volna, de akkor indultunk már. Még azon az estén is ugyan ezek történtek, csak már itt nálunk, játszottunk a cicámmal, harcoltunk M-mel egymás ellen és rácsapott egy párszor a fenekemre. (Annyit még hozzátennék, hogy ilyenek nagyon sokszor történtek már velünk, szinte mindig csipkelődünk mint a kisgyerekek.)
A vasárnap isteni volt, imádtam minden pillanatát. Viszont hétfőn elmentünk a játszótérre, M, M anyukája, és húgai, meg én és anyukám. Mivel ott volt az egyik lány osztálytársam (A) aki hajt M-re ezért a makacsságom miatt rá se tudtam nézni egyikőjükre se, plusz azért is mert piszkosul féltékeny voltam.
Amint hazaértünk nagyon megbántam, hogy ennyire átnéztem M-en. Félek, hogy elrontottam az egész dolgot amit vasérnap úgymond felépítettem.
Arra gondoltam, hogy mivel az iskolában nem sok időnk van beszélni, meg amúgy is A közénk állna, és az osztálytársaink belekotnyeleskednének az egészbe, ezért egy levelet szeretnék neki írni amiben bocsánatot kérek a hétfői történtekért, viszont a vasárnapiakat meg megköszönöm és elmondom neki, hogy nagyon jól éreztem magam.
Kérdéseim önhöz:
Maga szerint érezhet irántam valamit M?
Ezzel a kis levéllel ki tudom javítani amit elrontottam?
Hogy tudok még a vasárnapihoz hasonló helyzetekbe kerülni vele?
Válaszát előre is köszönöm és azt is, hogy időt szakít rám.
További szép napot kíván egy 15 éves kissé kétségbeesett tinilány: K.
Először is megpróbálom vázolni az alap helyzetet.
Van egy fiú osztálytársam (a levelem további részében M-nek fogom nevezni) aki nagyon bejön nekem már elég hosszú ideje. Az anyukáink legjobb barátnők, ezért sokszor van az, hogy átmegyünk hozzájuk, vagy ők jönnek át hozzánk ugyanis majdnem szemben lakunk egymással.
A köztem és M között furcsa kapcsolat van. Ez az egész első osztályból ered, ugyanis akkor nagyon tetszettem neki éveken keresztül, de nem viszonoztam az érzéseit. Most nyolcadik évben meg nekem jön be ő, ironikus nem? Az ő érzései irántam számomra kissé homályosak. Ezért is fordulok önhöz.
Vasárnap este átmentünk hozzájuk anyukámmal. Anyukám és az ő anyukája egy másik szobában beszélgettek és a húgai pedig ott játszottak, szóval mi a nappaliban kettesben tudtunk lenni.
Leültem elé egy székre és kicsit beszélgettünk, utána elkezdett piszkálódni ezért odaültem mellé a kanapéra ami kissé befelé ejtett, úgyhogy teljesen egymás mellett ültünk.
Mondhatni, hogy verekedtünk, piszkáltuk egymást, nevetgéltünk, meg amik ilyenkor történni szoktak.
Sokszor megfogta a kezem, csikizett és átkarolt, hogy elvegye azt a tárgyat éppen amiért verekedtünk. Ami kissé bizarrul hangozhat, megnyalta az ujjam és megharapta, mivel bökdöstem. Utána gondoltam én meg megnyalom az arcát. Majdnem sikerült is, ahogy láttam engedte is volna, de akkor indultunk már. Még azon az estén is ugyan ezek történtek, csak már itt nálunk, játszottunk a cicámmal, harcoltunk M-mel egymás ellen és rácsapott egy párszor a fenekemre. (Annyit még hozzátennék, hogy ilyenek nagyon sokszor történtek már velünk, szinte mindig csipkelődünk mint a kisgyerekek.)
A vasárnap isteni volt, imádtam minden pillanatát. Viszont hétfőn elmentünk a játszótérre, M, M anyukája, és húgai, meg én és anyukám. Mivel ott volt az egyik lány osztálytársam (A) aki hajt M-re ezért a makacsságom miatt rá se tudtam nézni egyikőjükre se, plusz azért is mert piszkosul féltékeny voltam.
Amint hazaértünk nagyon megbántam, hogy ennyire átnéztem M-en. Félek, hogy elrontottam az egész dolgot amit vasérnap úgymond felépítettem.
Arra gondoltam, hogy mivel az iskolában nem sok időnk van beszélni, meg amúgy is A közénk állna, és az osztálytársaink belekotnyeleskednének az egészbe, ezért egy levelet szeretnék neki írni amiben bocsánatot kérek a hétfői történtekért, viszont a vasárnapiakat meg megköszönöm és elmondom neki, hogy nagyon jól éreztem magam.
Kérdéseim önhöz:
Maga szerint érezhet irántam valamit M?
Ezzel a kis levéllel ki tudom javítani amit elrontottam?
Hogy tudok még a vasárnapihoz hasonló helyzetekbe kerülni vele?
Válaszát előre is köszönöm és azt is, hogy időt szakít rám.
További szép napot kíván egy 15 éves kissé kétségbeesett tinilány: K.
Szakértőnk válasza a Elrontottam, de jóvá tehetem? kérdésre
Kedves K! A következetlen viselkedésed valóban megzavarhatja a fiút, de nem valószínű, hogy érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani az eseménynek. Érdemes lehet inkább a jövőben csak a köztetek lévő kapcsolatra, kommunikációra koncentrálni és azt nem attól függővé tenni, hogy ki van a környezetetekben. Ha a barátságon túl is táplál érzelmeket irántad, akkor feltehetően ki fog derülni idővel, elég csupán annyit tenned, hogy élvezed az együtt töltött alkalmakat.
