Tisztelt Doktornő!
2020.08.15.
Tanácsra lenne szükségem. Az apámmal lassan 12 éve nagyon rossz a kapcsolatom. Sőt, utál. Évek óta mindennap belém köt, mindennap elmondja milyen hülye vagyok, milyen undorító vagyok és mindig minden az én hibám. Bármit csinálok az neki baj. Ahogy hazajön gyomoridegem van, mindennap sírok, pedig nem vagyok egy könnyen elpityeredő lány. A tanulmányi eredményeim is kimagaslóan jók, mégis számára én vagyok a világ leghülyébb embere. Az utóbbi időben többször is nekem jött. Bizonyos szinten már megszoktam, de tudom, hogy érzelmileg sérültem és ez kihat a kapcsolataimra, a személyiségemre, nem vagyok önmagam. Hogyan tudnék ezen a traumán túl jutni, hogy elfogadjam magam és ne akarjak megfelelni? Szeretnék "megjavulni" és önmagam lenni.
Válaszát előre is köszönöm!
18/L
Válaszát előre is köszönöm!
18/L
Szakértőnk válasza a Tisztelt Doktornő! kérdésre
Kedves Levélíró! Ha úgy érzed, hogy "érzelmileg sérültél és ez kihat a kapcsolataidra", akkor valószínűleg jót tenne, ha tudnál valakivel őszintén beszélni ezekről az érzéseidről. Az iskolapszichológus például jó választás lehet. Édesapád valószínűleg nem fog megváltozni, de fontos lenne, hogy önmagadat reálisan lásd, céljaidat tőle függetlenül tudd megfogalmazni és hogy a vele való kapcsolatod ne befolyásolja a párválasztásodat illetve a kapcsolatban való viselkedésedet (pl. ne akarj majd állandóan megfelelni a párodnak). Egyfajta lehetőség a hétköznapokban, hogy megfigyeled magad, hogyan reagálsz édesapád viselkedésére, szavaira és tudatosan kipróbálsz más reakciókat: ezzel megváltoztatod a "játszmát" kettőtök között (játszmának itt az ismétlődően lefutó kommunikációs mintákat értjük), és megfigyeled, hogy mi az, ami nála is változást eredményez. Így van, hogy sikerül kilépni folyamatosan ismétlődő helyzetből.
