Jó napot! Most egy másfajta kérdéssel fordulok önökhöz: A család: nagyon rossz családban élek sajnos. Mindennapos veszekedések, bár már mostanára kicsit csillapodott, meg most, hogy suliban vagyok, nem veszem annyira észre. De én is sokat veszekszek a szüleimmel. A nyaram nagyon rossz volt, szinte minden nap sírtam. Olyan a természetem, hogyha valami, vagy valaki felidegesít, akkor senkivel nem tudok normálisan beszélni. És itt a probléma. Próbálok változtatni magamon, de nem megy. De nem csak a veszekedések vannak, tudnék még mesélni, de az nagyon hosszú lenne. Anya is nagyon sokszor esténként elmegy otthonról, apa már nem kellene, hogy nálunk éljen, mert már elváltak. Az anyagi háttér is, hogy apa nem fizet semmit, de ott van, anya nem dolgozik, mert gyeden van azt hiszem, és amennyi pénzt kap, az nagyon kevés. 3-an vagyunk testvérek, és anya mindig arra fogja, a kérek tőle valamit, hogy nemcsak én vagyok. Bár mióta van barátom (közel 1éve) több dolgot vesz nekem, de akkor is... A nyáron nagyon bunkó voltam a barátommal és a környezetemmel ezek miatt, a mindennapi idegesség miatt. Nagyon bántott mindig a dolog, és ez miatt is, a veszekedés miatt is, és az miatt is idegeskedtem, hogy sikerüljön augusztusban a különbözeti vizsgám. Szerencsére sikerült, de ez most nem lényeg.. A lényeg, hogy én már nagyon fontolgatom, hogy ha betöltöm a 18-at elmegyek otthonról. Nekem már nagyon elegem van ami itthon történik. Már -már az idegösszeomlás szélén vagyok (lehet kicsit túloztam, de ... nem tudom) Barátom is már mondta, hogy csak akkor tudok nyugodt életet élni, ha elmegyek otthonról, mert ő is látja, hogy mik zajlanak otthon... Szóval, én nem tudom, hogy mit tegyek. A barátomhoz nem akarok költözni,úgy érzem a terhükre lennék. (bár ott lenne helyem) otthon nem akarok maradni semmiképpen sem. De valamikor viszont visszahúz a szívem, hiszen mégis család, de végül is csak anyához. Igaz, lehet hogy 2-3 év múlva másképp gondolom, de most így. Szóval nem tudom. Tudom, hogy nem mi vagyunk az egyetlen család, aki így él, de én ebből az állapotból akarok végül is kiszakadni, nem pedig anyutól. Végre olyan életet akarok, amiben nyugodtan tudok élni, veszekedés, és ilyen jellegű gondok nélkül. Ebben a történetben a véleményét szeretném, ha kifejtené, és hogy maga szerint tudnék-e valamit tenni, hogy a helyzet jobb legyen?! Bár szerintem nem... Köszönöm: Boglárka
Szakértőnk válasza a Rossz családban élek, boldog lehetek? kérdésre
Kedves
Boglárka!
Sajnos,
nagyon
sok
családban
van
gond
az
anyagiak
miatt.
Ráadásul,
hiába
történik
válás
a
szülők
között,
ha
nincs
lehetőség
külön
életet
élniük.
Így
újrakezdeni
az
életet
lehetetlen.
Az
így
keletkező
feszültségből
a
családtagok
közül
senki
sem
tud
-bármennyire
is
szeretne-
kimaradni.
Ebben
a
helyzetben
a
függetlenedés
egyik
lehetséges
útja
lenne
számodra,
ha
szabadidődben
diákmunkát
vállalnál.
Ezzel
nem
csupán
saját
anyagi
helyzeteden
tudnál
segíteni,
hanem
átélhetnéd
önmagad
fontosságának,
s
a
felelősségtudatnak
az
érzését
is.
Ráadásul
így
az
édesanyádon
is
segíthetnél,
talán
egy
anyagi
gonddal
kevesebb
lenne
a
vállán.
A
szülő-gyerek
beszélgetés
bármennyire
is
elcsépeltnek
tűnhet,
pótolhatatlan.
Csak
így
érthetitek
meg
mi
bántja
a
másikat,
min
kellene-lehetne
változtatni.
A
benned
lakozó
feszültség
is
alábbhagyna,
ha
kibeszélnéd
vagy
kisírnád
magad
az
anyukáddal.
Üdvözöl:
Kertész
Tímea
Kapcsolódó
cikk