Hosszantartó lehangoltság
2010.01.06.
Kedves Szakértő!
Egy átlagos, de számomra mégis nehezen viselhető probléma miatt fordulok Önhöz. Egy-másfél éve lehangoltság gyötör, ami számomra igen kellemetlen. Az utóbbi időkben azt vettem észre, hogy azok, a dolgok, melyekhez 1-2 éve lelkesedtem, már nem érdekelnek. Minden iránt elvesztettem az érdeklődésemet. Kisebb koromban betudtam a ,,kamaszkori lehangoltságnak", hogy a tinédzserek ,,nem találják a helyüket a világban". Régebben 13-16 éves koromban is gyötört lehangoltság, de nem állandóan. Akkor egy dührohammal, sírással ,,elintéztem a dolgot" és újra kivirultan boldog lettem. Jártam pszichológushoz 16 éves koromban, akihez a szüleim fordultak látván, hogy sokszor vagyok rosszkedvű. Ő azt mondta, egy picit lehangoltabb vagyok, mint a többi kamasz. Azonban egy hónap múlva betöltöm a 18-at és kezdem aggódni, vajon ez még mindig a kamaszkor vagy már kicsit komolyabb? A rosszkedvem állandósult, örülni semminek nem tudok, közömbös vagyok, délutánonként szörnyű fáradtság tör Rám és muszáj aludnom minimum negyed órát. Nem lelkesedem semmiért, és amik régebben érdekeltek sem foglalnak le. A napi teendőimet kényszerből, monotonításból megcsinálom, tanulok rendesen, normális a lakásunk, az életünk, azonban mégsem vagyok boldog. Szorongó, stresszes személyiség voltam mindig is, egy időben kórosan lefogytam, néha fáj a szívem, a gyomrom. A kérdésem az lenne, hogy lehet ezt még betudni a ,,kamaszkori problémáknak" vagy jobb lenne esetleg elmennem egy szakértőhöz? Válaszát előre is köszönöm.
Egy átlagos, de számomra mégis nehezen viselhető probléma miatt fordulok Önhöz. Egy-másfél éve lehangoltság gyötör, ami számomra igen kellemetlen. Az utóbbi időkben azt vettem észre, hogy azok, a dolgok, melyekhez 1-2 éve lelkesedtem, már nem érdekelnek. Minden iránt elvesztettem az érdeklődésemet. Kisebb koromban betudtam a ,,kamaszkori lehangoltságnak", hogy a tinédzserek ,,nem találják a helyüket a világban". Régebben 13-16 éves koromban is gyötört lehangoltság, de nem állandóan. Akkor egy dührohammal, sírással ,,elintéztem a dolgot" és újra kivirultan boldog lettem. Jártam pszichológushoz 16 éves koromban, akihez a szüleim fordultak látván, hogy sokszor vagyok rosszkedvű. Ő azt mondta, egy picit lehangoltabb vagyok, mint a többi kamasz. Azonban egy hónap múlva betöltöm a 18-at és kezdem aggódni, vajon ez még mindig a kamaszkor vagy már kicsit komolyabb? A rosszkedvem állandósult, örülni semminek nem tudok, közömbös vagyok, délutánonként szörnyű fáradtság tör Rám és muszáj aludnom minimum negyed órát. Nem lelkesedem semmiért, és amik régebben érdekeltek sem foglalnak le. A napi teendőimet kényszerből, monotonításból megcsinálom, tanulok rendesen, normális a lakásunk, az életünk, azonban mégsem vagyok boldog. Szorongó, stresszes személyiség voltam mindig is, egy időben kórosan lefogytam, néha fáj a szívem, a gyomrom. A kérdésem az lenne, hogy lehet ezt még betudni a ,,kamaszkori problémáknak" vagy jobb lenne esetleg elmennem egy szakértőhöz? Válaszát előre is köszönöm.
Szakértőnk válasza a Hosszantartó lehangoltság kérdésre
Kedves Levélíró!
Először is szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen későn válaszolunk. Sajnos, technikai probémák adódtak, reméljük, most már minden gördülékenyen fog menni.
Az ilyen hosszú ideig tartó, komoly lehangoltság nem normális dolog, jó lenne ha pszichológus segítségét kérnéd. Az is aggasztó, hogy testi tüneteket is tapasztalsz magadon. Ha ezek gyakran eőfordulnak, akkor egy orvosi vizsgálat sem ártana, hogy kiderüljön, nem áll-e ezek hátterében szervi eltérés.
Minden jót:
