Igaz barátság
Volt egy általam igaznak vélt barátom. Mindent tudtunk egymásról, nem igazán voltak titkaink egymás előtt.
Ha valami probléma volt, mindig számíthattunk egymásra, sőt, személyes találkozás esetén, ha nem is mondtam, hogy problémám van, általában mnidig észrevette, és segítőkészen érdeklődött, ez fordítva is így volt.
Ez így ment egészen nyárig...
Nyáron aztán elkezdett "csajozni"... Akkor éreztem már, hogy velem nem igazán akar találkozni, jóval kevesebbet beszéltünk, mert mindig a csajjal volt elfoglalva, és nem is mondott el már sokmindent...
Vártam, hogy majd talán... Hónapokon keresztül így ment nyár óta! A helyzet semmivel nem javult, sőt, már a szerelmi kapcsoaltait is titkolni kezdte, ha rákrédeztem valakire, le is tagadta, hogy tetszik neki, majd később kiderült, hogy már "járnak"...
Tehát magától újabban semmit nem mondott, titkolózott. Viszont egy másik gyereknek meg magától mondta a "csaj-ügyeit".
Később kiderült, hogy miket mnodott a csajnak, és nem egyszer elődordult, hogy engem, aki a "legjobb barátja", a csaj előtt is kibeszélt, vagy elmnodta neki egy titkomat, csak azért, mert így éppen előnye származott a csajnál. Azóta már sok másban is hazudott.
A nyár vége óta tartó folyamatos történések miatt - több ember tanácsára-, úgy döntöttem, hogy megbeszélem vele, hogy ezt a "barátságot" ne folytassuk, mert semmi értelme nincs.
Az igazság az, hogy én minden erőmet ebbe belefektettem, és mnit igaz barátot, úgy terveztem, hogy ez egy örök kapcsolat lesz. Nem vártam volna ennyi negatívumot, és csalódást. A nyár óta teljesen megváltozott, ahogy leírtam. Előtte semmi gond nem volt.
Nagyon nehezen dolgozom fel a történteket, sokszor gondolok arra, milyen jó volt régen, amikor számíthattam rá, és is rám, vagy éppen közös programokon voltunk.
A mai napig is minden nap eszembe jutnak ezek, és a legborzasztóbb abba belegondolni, hogyha ez nyárig működött, miért lett ilyen vége...
Nem vagyok könnyen barátkozó típus, visszahúzódó vagyok. Osztálytársaim között azért nem keresek barátokat, mert legtöbbjük agresszív, bunkó, és én nem akarok erre a szintre kerülni, ez visszataszító számomra.
Vele ilyen gond nem volt, kedves, segítőkész, és jó akaratú volt. Így azok a tanácsok, amiket már sokan mnodtak, hogy "keressek új barátot" nem igazán jön be (más helyről sem, pl. edzés stb...).
Én szeretném, ha még lenne "folytatás", de hogyan lehet elérni, hogy változzon, pontosabban olyan legyen, mint régen (mert régen teljes mértékben számíthattam rá én is, ahogy azt az elején leírtam) ?
Mit tegyek? Kérem segítsen! Nagyon rossz ezekre gondolni, ha meg éppen nem is gondolok rá, de van valami problémám, nincs igazán akihez fordulhatnék úgy, mint hozzá régen.
Szakértőnk válasza a Igaz barátság kérdésre
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy el vagy keseredve, az embernek nem sok igazi barátja akad életében. Ráadásul egy bizonyos kor felett már nem is megy olyan könnyen a barátkozás, de ez a veszély téged még nem fenyeget.
Az biztos, hogy ha egy baráti kapcsolatban az egyik félnek partnere lesz, az sokszor befolyásolja a felek közötti viszonyt. Tudatosan kell rá figyelni, hogy az ember ne hanyagolja el olyankor a barátait, amikor éppen a "rózsaszín ködben" lebeg. Ez a barátodnak nem sikerült és az is lehet hogy utána meg már szégyellte magát amiatt, hogy elhanyagolt. Lehet hogy tartott tőle, hogy hagarszol rá.
Nem írtad, hogy sikerült-e megbeszélni a problémát. Szerintem adnod kellene neki még egy esélyt. Ha úgy érzed, hogy meg tudnál neki bocsájtani a történtek után is, akkor biztosítsd őt róla hogy mellette állsz még mindig. Elmondhatod neki, hogy rosszul esett, hogy nem foglalkozott veled és hogy kibeszélt téged, de ha ő is akarja, lehettek ismét barátok.
Remélem, sikerül rendezni a helyzetet. Minden jót kívánok!
Üdv:
