Gyűlölöm a kortársaimat, legszívesebben beállnék a tömeggyilkosok közé. Mit tegyek, hogy csillapítsam a haragomat?
Gyűlölöm, hogy ezek találnak csajt, engem meg kiröhögnek, mert normális vagyok. Bár ne érdekelne, de a csajozás nekem is természetes szükségletem, mint mindenkinek. De nem megy. Képtelen vagyok kimutatni az érzéseimet, mert vannak bizonyos rossz emlékeim, amik abból fakadnak, hogy nem álltam be a hülyék közé. ÉS szétvet az ideg, hogy felmegyek egy közösségi portálra, és látom, hogy az a lány, akiért minden nap itthon bőgök, és aki persze rám se néz, az nagy viccesen kiírja a kis élete dolgait, hogy miket csinálnak a "férjével". Egyszerűen elegem van, hogy mindenki ilyen kis mini felnőtt, mindenkinek van valakije. Sokan mondják, hogy a csajok ilyen érzékeny, normális valakit szeretnének, mint én, mégse néz rám egyik se. Akármennyire is elítélem a mai félresikerült szégyengyerekeket, szemlátomást nem vagyok velük egyenrangú, hiszen sikeresebbek nálam.
Gyűlölöm ezt az egész helyzetet. Hogy mindenki éli a napsütéses szexelős-bulizós kis világát, én meg itthon rágom magam egyedül, és fulladok bele a saját mérgembe. Legszívesebben bemennék és halomra lőnék mindenkit az iskolában. Mit tegyek? Mi értelme van normális, régimódi módon élni, ha csak kiröhögik érte az embert??? Gyűlölök mindenkit. Azt akarom, hogy mindenki nézzen magába olyan mélyen mint én, mindenki essen át azokon mint én, s utána meglátjuk, mekkora lenne a szájuk.
Mit tegyek, mielőtt őrültséget csinálok? Komolyan kezdek megőrülni.
17/f
Szakértőnk válasza a Gyűlölöm a kortársaimat, legszívesebben beállnék a tömeggyilkosok közé. Mit tegyek, hogy csillapítsam a haragomat? kérdésre
Kedves Levélíró!
Valóban a mai világban sok igazságtalan, züllött dolog vesz minket körül. A szülőknek egyre kevesebb idejük van a gyermekeik minőségi nevelésére, és ezek a gyerekek felnőve ugyanezt a mintát viszik tovább, és problémásabb gyerekeket fognak nevelni. Ez nem a gyerekek hibája. Ez persze nem menti fel őket az alól, ahogyan viselkednek, de talán érthetőbbé válik ez a néha olyan nehezen viselhető magatartásuk. Mindenkinek vannak hibái és erényei is. Próbáld megkeresni ezeket is, hiszen a világ nem fekete-fehér. Biztosan a kortársaidban is vannak általad is szerethető tulajdonságok, mint ahogyan benned is, és bennük is vannak fejlesztendő dolgok, mint ahogyan benned is. A környezetünket nem tudjuk megváltoztatni, és nem is a mi dolgunk. Ami viszont a mi dolgunk, és felelősségünk is, hogy a saját életünkért, saját jóllétünkért tegyünk. Ha a környezetünket rossznak ítéljük, foglalkozhatunk azzal, milyen idióták vesznek minket körül, de azzal hova jutunk? Változtatni nem tudunk rajtuk, csak még rosszabbul érezzük magunkat a bőrünkben. Ha megpróbáljuk őket elfogadni, úgy, ahogy vannak, akkor lesz végre erőnk olyanokkal is foglalkozni, amit szeretünk csinálni. Neked kell döntened, melyik utat választod. Az, hogy ők általad nem elfogadható módon élnek, az ő döntésük, szívük joga, hogy ezt tegyék. De miért is érdekel téged? Miért is érdekel egy olyan lány, aki „kisfelnőttest” játszik? Vannak hozzád hasonló gondolkodású emberek, kamaszok és gyerekek, akiket csak észre kell venni. Addig nem fogod tudni észrevenni, amíg a rossz dolgokkal vagy elfoglalva! A feszültség, amit gyűjtesz magadban, pedig még nehezebbé teszi, hogy megtaláld az értékes embereket. Nem tudom, sportolsz-e, de érdemes volna minél aktívabban sportolni járni, a küzdősportot különösen ajánlom, hogy levezesd a benned természetes módon keletkezett indulatokat.
Üdv,
