punk vagyok
2010.05.19.
Szép napot!
Egy 16 éves punk lány vagyok (bár külsőre ezt nem lehet azonnal megmondani, hiszen nincs tarajom, és a ruháim közül is kevés van olyan, ami a stílus jegyeit magán hordozza). a lakóhelyemtől messzebbre járok egy társaságba, akiket elég jól ismerek. Nincs drog, a srácok mindenkire vigyáznak, senkit nem hagyunk hátra. Apám véleménye a társaságról az volt, hogy inkább punkokkal legyek, mint rockerekkel, mert ők összetartóbbak. Ebben én tökéletesen egyetértek, anyám viszont bár nem mondja ki, a társaság ellen van. Most olvastam a honlapon, hogy akkor mutassam be a szüleimnek. de mind kb. másfél órára lakik tőlem, és 60 ember nem fog anyám kedvéért ennyit utazni, és nem is akarom tőlük ezt kérni. Anyám azt hiszi, hogy én valahányszor velük vagyok (heti 1 alkalommal) akkor én a végtelenségig lezüllök, és van, hogy nem is akar elengedni. Nem akarok neki hazudni, de ha őszinte vagyok, gyakran nem enged el. A társaságban van a barátom is, akit hogyha minden összejön hamarosan bemutatok neki. Ha látja, hogy a barátom rendes srác, és vigyáz rám, az segíthet a helyzeten? Hogy ha látja, hogy a külső nem minden, és hogy egy ilyen "züllött külsejű ember" is lehet intelligens, akkor van esélye, hogy változik a véleménye?
Egy 16 éves punk lány vagyok (bár külsőre ezt nem lehet azonnal megmondani, hiszen nincs tarajom, és a ruháim közül is kevés van olyan, ami a stílus jegyeit magán hordozza). a lakóhelyemtől messzebbre járok egy társaságba, akiket elég jól ismerek. Nincs drog, a srácok mindenkire vigyáznak, senkit nem hagyunk hátra. Apám véleménye a társaságról az volt, hogy inkább punkokkal legyek, mint rockerekkel, mert ők összetartóbbak. Ebben én tökéletesen egyetértek, anyám viszont bár nem mondja ki, a társaság ellen van. Most olvastam a honlapon, hogy akkor mutassam be a szüleimnek. de mind kb. másfél órára lakik tőlem, és 60 ember nem fog anyám kedvéért ennyit utazni, és nem is akarom tőlük ezt kérni. Anyám azt hiszi, hogy én valahányszor velük vagyok (heti 1 alkalommal) akkor én a végtelenségig lezüllök, és van, hogy nem is akar elengedni. Nem akarok neki hazudni, de ha őszinte vagyok, gyakran nem enged el. A társaságban van a barátom is, akit hogyha minden összejön hamarosan bemutatok neki. Ha látja, hogy a barátom rendes srác, és vigyáz rám, az segíthet a helyzeten? Hogy ha látja, hogy a külső nem minden, és hogy egy ilyen "züllött külsejű ember" is lehet intelligens, akkor van esélye, hogy változik a véleménye?
Szakértőnk válasza a punk vagyok kérdésre
Kedves Levélíró!
Valóban jó ötlet a bemutatás, hiszen minél ismerősebbé válik valami, annál kevésbé ijesztő. Sokat segít az, ha bemutatod neki a barátodat, illetve akár azt is lehet, hogy fényképeket mutatsz neki róluk, vagy amikor együtt vagytok a társasággal. Egy-két jó fényképet. És akkor már legalább tudja, kikről is van szó. Közben pedig mesélj nekik minél többet, akár az egész társaságról, akár az egyes emberekről, így tudod legjobban elősegíteni, hogy ne a külső alapján ítéljenek, hanem megismerjék, milyenek ők belülről. Ezzel oldódnak az előítéletek is. Ha pedig apukád melletted van, akkor anyukád is előbb-utóbb „beadja a derekát”.
Hajrá!
