különbségtevés tesvérek között??
Ezekről a dolgokról sajnos nem nagyon tudok beszélgetni senkivel, még a családomban se. Ez alatt olyan személyeket értek akik nem értik meg mi is van ilyenkor bennem. Meg persze kíváncsi pszichológia terén mi is lehet a probléma.
20 éves vagyok és főiskolára járok. Elég feszültségteli időszak ez nekem, de sztem sorstársaimnak is, mert felkészülni a vizsgákra sztem nem egy könnyű dolog. Sajnos emeletes házban élek a családommal, és külön szobám sincsen ahová elhúzódhatnék tanulni, mert hugommal osztozom egy szobán. Leginkább a délutáni órákban tudok igazán odafigyelni és koncentrálni a tananyagra, és persze ez már az az időszak mikor mindenki hazaér a munkából. A kis lakás miatt pedig nehéz egy olyan helyet találni ahol nyugodtan tanulhatok. Így többnyire a vizsgákra való felkészülés ideje alatt sokat vagyok a barátomnál, ahol senki sem zavar, de ez anyuámnak nem tetszik, ugyanis mindig azt hajtogatja h miért nem vagyok itthon. pedig örülnék neki ha belelátna, hogy milyen nehéz is egy ilyen iskola, és keményen meg kell dolgozni a jó jegyért, és nehéz a felkészülés egy vizsgára, de persze ő ezt nem érti. Csak a lényeg, hogy engem ne tegyenek át finanszírozósra. Ma is hazajöttem, senki nem szólt hozzám, erre hozzám vágja, hogy én sem szóltam hozzájuk... aztán elmentem egy parkba, megpróbáltam tanulni, de elkapott a sírás, legszívesebben elmentem volna a barátomhoz és nála aludtam volna, de tudtam h ez nem megoldás. Hazamentem, hogy összepakolok és elmegyk otthonról és majd holnap hazajövök, erre anya azt mondta ha elmegyek akkor ne is jöjjek többet haza.......itthon maradtam, de most is változatlan a helyzet...senki nem szól hozzám....
A másik pedig az, hogy nem vasaltam ki hugom haját az érettségijére és ezért nem szól hozzám....most ennek van értelme??
A hugom aki 2 évvel fiatalabb nálam szinte mindig a barátjánál van, de anyukám állandóan engem piszkál, ha már 1 napot nem vagyok itthon. Ilyenkor ha hazajövök nem szól hozzám, és ez van hogy eltart 1-2 napig is. Utána pedig mintha mi sem történt volna. Pedig kiveszem a részem a házimunkából, segítek amit kell, míg hugom még ennyit sem csinál sokszor, mégis engem piszkál mindig és nem szól hozzám.
Mikor fiatalabb voltam (16) engem csak úgy engedtek el bulizni, hogy bnőm anyukája felhívta az enyémet, hogy engedjen el. Hugomat pedig már 14 évesen elengedte. Sokkal hamarabb ott aludhatott a barátjánál mint én, neki megvette a butikból a drága nadrágot és cipőt holott ha én kértem volna nekem biztosan nem vette volna meg. Hugom fodrásznak jelentkezett, ahol a fodrászmestert is meg kell fizetni a gyakorlati oktatásért, ami valljuk nem kis pénz lesz a szüleimnek. Engem felvettek államilag támogatottba, így nekem nem kifizetni a tandíjat. Én ennek örülök, de nekem egy könyvet vett meg a főiskolára, hugom taníttatása pedig elég drága mulatság lesz nekik.
Így sokszor nem értem most különbséget tenne köztünk? A hugomat jobban szeretik mint engem??? Van egyáltalán ebből kiút vagy az a legjobb ha így marad minden??
Kérem, ha tud segítsen!!!
Üdv:
Évi (20)
Szakértőnk válasza a különbségtevés tesvérek között?? kérdésre
Kedves Évi!
Az a nehéz ebben, hogy anyukádat már nem fogod tudni megváltoztatni, ha eddig így viselkedett veletek, ezután is így fog. És ezen akkor sem tudsz változtatni, ha inkább otthon maradsz ahelyett, hogy a barátodhoz mennél tanulni, vagy ha annyit segítesz is otthon. Két embert nem lehet pontosan ugyanúgy szeretni. Ettől még szerethetjük mindkettőt ugyanolyan nagyon, csak máshogy. Elképzelhető, hogy nálatok is ugyanez a helyzet. Biztosan szeret anyukád téged is nagyon, csak közben lehet, hogy mivel te vagy a nagyobb, tőled több mindent vár el (aminek persze, hogy te kevésbé örülsz). Az nagyon gyakori, hogy a nagyobb testvérnek kell kitaposnia az utat, ami után a kisebbet már könnyebben el van engedve sok helyre. Elérkeztél abba a korba, ahol már a saját utadon kell elindulnod, és nem feladatod, hogy sokat legyél otthon. A te feladatod, hogy elvégezd a sulit, egy működőképes, szeretetteli kapcsolatot alakítsál ki, és a saját boldogulásodat keresd. Már nem anyukád kedvére kell tenned, azt meg végképp ne hagyd, hogy anyukád és a családod játszmái megkeserítsék az életedet. Ha megsértődött, és nem akarja elmondani, hogy mi a baja, akkor tegye, az ő baja, neki lesz attól rosszabb, hogy nem adja ki a benne lévő feszültségeket. De azt ne hagyd, hogy emiatt neked is rossz legyen! Majd elmondja, mi a baja, amikor azt látja, hogy a sértődésével semmit sem ér el. Csak próbáld meg úgy megfigyelni a családtagjaid viselkedését, hogy közben megkérdezed magadtól. „Vajon mi a célja ezzel, mit akar elérni?”. Vajon valóban azt akarja, hogy itthon legyek, vagy mondjuk nem akar egyedül lenni, vagy nem akarja, hogy felhőtlenül érezzem magam jól, mert őneki sem volt jó gyerekkorában. Általában minden viselkedésnek van egy mögöttes, talán sokszor nem is tudatos célja, próbáld meg ezeket figyelni, és ezekre reagálj, ne arra, ami megjelenik a felszínen. És ne feledd: Csak addig viselkednek így, amíg te „vevő” vagy rá. Amint azt látja, hogy nincs hatással rád, felhagy vele előbb-utóbb. Ha anyukád eddig nem tudott veled normálisan viselkedni, elismerni, mennyit tanulsz, és kifejezni, mennyire szeret, akkor ezután sem fogja tudni ezt megtenni (bármennyire szeret is), tehát azzal már nem sokat veszítesz, hogy a sarkadra állsz, és elmész a barátodhoz, amikor csak akarsz.
Minden jót és kitartást!
