A kényszerbetegségek hálójában
Obcessziv-kompulziv zavar. Ez a szóösszetétel lehet, hogy nem mond számodra semmit, de ha azt mondom, hogy vannak emberek, akik indulás előtt 4-8 alkalommal is visszamennek a lakásba ellenőrizni, hogy elzárták-e a gázt, bezárták-e az ajtót, vagy vannak, akik minden más által kidobott tárgyat módszeresen összegyűjtenek szeméthegyeket halmozva fel, akkor már tudni fogod, miről van szó.
Kényszerbetegség. Sokak életét megnehezítő és megkeserítő probléma, amiről beszélni kell, hogy a tüneteket még időben felismerve megakadályozható legyen a helyzet súlyosbodása.
A kényszerbetegségek kialakulása
A kényszerbetegségek olyan szorongásos zavarok, amelyek már gyermekkorban is megjelenhetnek különböző kényszergondolatok vagy kényszercselekvések formájában. A kényszergondolatok kellemetlen, visszatérő, nyugtalanító, zavaró, teljesen idegen gondolatok és érzések, amelyek szorongást váltanak ki. A kényszergondolatok és az örökös bénító szorongás elhárítása érdekében az érintett olyan túlzó mértékű, sokszor ésszerűtlen kényszercselekedeteket visz végbe, ami a mindennapi életét is károsan befolyásolja (ilyen például az állandó kézmosási-, rendrakási-, ellenőrzési kényszer).
A kényszeresség okai
Míg régen démoni megszállottságnak tulajdonították és “ördögűzéssel” kezelték a kényszerbetegeket, ma már szerencsére többféle megközelítés is létezik a kényszerbetegségek okainak megtalálására. Léteznek:
- pszichológiai okok - amikor a szülőkkel kapcsolatos ellenséges késztetések megfékezése, ellenőrzése váltja ki
- tanuláselméleti magyarázatok
- biológiai okok - az agyi struktúrák közötti kommunikáció hiánya
- kórosan alacsony szerotonin-aktivitás
- genetikai okok - öröklődés
A kényszerbetegségek tünetei
A kényszergondolatok nagyon jellegzetesek lehetnek:
- félelem a kosztól, szennyeződésektől, kórokozóktól, betegségektől
- undor a testnedvektől, ételmaradékoktól, ragacsos dolgoktól
- erőszakos, agresszív gondolatok,- félelem attól, hogy kárt tesz másban, vagy rosszat tesz valakivel
- gyűjtögetéssel, takarékossággal kapcsolatos gondolatok
- babonák, hiedelmek
A kényszercselekvések olyan tevékenységek, amelyeket belső, de mégis idegenként átélt késztetés hatására hajt végre az érintett , újra és újra pontosan meghatározott szabályok alapján. Ha ebben akadályoztatva van, akkor elviselhetetlen érzése támad, hiszen ezek a tettek a kényszergondolatok által keltett félelem és szorongás semlegesítésére szolgálnak. Ilyen kényszercselekvések:
- túlzott, már-már rituális kézmosás, - a normális napi kézmosást felváltja a napi akár száznál is több
- folyamatos precíz takarítás és tisztaságmánia
- ellenőrzési kényszer, - mások ellenőrzése és bírálata (amikor csak a hibákról esik szó)
- számolási kényszer, - amikor mindent megszámol: utazás közben az autókat, fákat, narancs vásárlás közben a narancsokat
- a tárgyak sorba rendezése, a terítők, függönyök szimmetrikus eligazitása
- gyűjtögetési kényszer, aminek sokszor anyagi vonzata is van
A kényszerbetegek tudják, hogy a viselkedésük ésszerűtlen, irracionális, szégyellik is emiatt magukat, de csak nehezen vagy egyáltalán nem tudnak úrrá lenni a kényszereiken.
A kényszerbetegség következményei
A kényszerbetegségek sokszor nem kapnak megfelelő ellátást, egyrészt azért, mert nem ismerik fel kellő időben a tüneteket, másrészt azért, mert maguk a betegek is szégyellik és amennyire csak tudják eltitkolják a problémáikat. Mindez negatív hatással van a mindennapjaikra, a kapcsolataikra, a munkájukra, a teljesitményükre, az önértékelésükre. Az átélt félelmek, a szorongás, a kényszercselekedetek miatt sokat szenvednek, a szövődményként kialakuló depresszió pedig még inkább ront a helyzeten.
Mi a megoldás?
A kényszerbetegség többféleképpen kezelhető. A terápia egyik módja, hogy a beteget nem teheti meg azt, amire a kényszere “kényszerítené”. Lehetőség van gyógyszeres kezelésre is, ami a szakemberek pontos utasítása szerint zajlik. Gyermekeknél, kamaszoknál az időben elkezdett viselkedésterápia is eredményes lehet.
A kényszerbetegség gyakori, az emberek 2-3 %-át érintő probléma. Magyarországon 2- 300 ezerre becsülik az OCD-ben szenvedők számát, a depresszió után a második leggyakrabban előforduló pszichiátriai kórkép.
(Szerző: Faar Ida, újságíró)
Felhasznált irodalom:
