Nem holmi összeesküvés elméletről van most szó, hanem a játékfüggőségről. Egyre többet lógunk a számítógépen, különböző játékokon, játék szoftvereken. Hol van a határ? Biztosan le tudod tenni a játékot? Vagy a suliban is már csak arra tudsz gondolni, hogy mikor játszhatsz végre?

Függőség?

Bizony, a függőség nem csak különböző szerekkel kapcsolatban alakul ki. Sajnos közismert a drog- vagy alkoholfüggőség jelensége, az elvonási tünetek jelenléte, a kínzó vágy, ami az újabb anyagért hajtja az embert. A különböző viselkedések is függőséget tudnak kialakítani: úgymint a vásárálás, szex vagy a játék.

Ugyanaz igaz a viselkedéses függőségre is, mint a szerhasználatra, mivel az agy az öröm központját ingerli: egyre nagyobb adagokra van szükség, ha pedig nem részesülünk kedvenc időtöltésünkből, jöhetnek az elvonási tünetek: dühkitörések, hangulatváltozás, idegesség, sőt még fizikai tüneteket is megfigyeltek a kutatók: izzadás, hányinger, gyomorrángás. Nem arról van szó, hogy a tevékenységet azért folytatja az ember, mert szereti, hanem azért, mert úgy érzi, hogy tennie kell.

Mindenkiből függő lesz?

Természetesen nem mindeki lesz függő, aki számítógépes játékokkal játszik, hanem csak az arra hajlamosak. A szülők először még talán örülnek is, hogy nem csavarog el otthonról a gyerek, aztán már csak azt látják, hogy a játék minden mást kiszorított a csemete életéből. Nem véletlenül: a függőségre hajlmos személyek úgy érezhették, hogy unatkoznak, hogy nincs semmi, amivel lekössék magukat. Gyakori, hogy sikertelennek élik meg magukat a hétköznapokban, a játékban pedig biztosítva van a siker, sőt, ha csoportban játszik, az elismerés is garantált a többiektől. Tehát a játék sok mindent megadhat, amire egy kamasznak amúgy is szüksége van: sikereket és pozitív megerősítést.

Hol a határ?

A játék akkor válik szenvedéllyé, ha:

• eltűnnek a határok, bármikor szívesen játszanál, ha nem játszol, akkor is erre gondolsz
• csak erről tudsz beszélni
• nincs más program, hobby, időtöltés
• sokkal komolyabb a probléma, ha elhanyagolod miatta az olyan alapszükségleteket, mint az evés és az alvás
• a „való világban” már nincsennek igazi barátok,
• a barátok csak a játékban vannak, de ez csak együtt játszás,
• tanulmányi eredmény romlik,
• időérzék romlik, észre sem veszed és már hajnalodik, a kialvatlanság miatt állandóan fáradt vagy
• ideges vagy, ha nem játszhatsz

A játékfüggéségben szenvedő fiatal nem érzi a probléma súlyát. Miért is érezné? Végre minden tökéletes: vannak barátok, folyamatosan fejlődik, sikerei vannak. Ezért olyan nehéz a környezetének megérteni azt, hogy miért nem szeretné lerakni a konzolt. Ha nincs játék, akkor a munkájának nagy része elvész, kapcsolatai megszűnnek és csak az üresség marad utána.

Ha úgy érzed, hogy valamilyen módon igaz rád ez a probléma, akkor keress fel egy pszichológust, aki segíthet leküzdeni a nehézségeket.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)