anya...
Már írtam egy levelet, a választ köszönöm szépen!
A levél tárgya az anyukám volt, aki nagyon félt a barátomtól, aki 16 éves és megbukott irodalomból, és csak nálam találkozhatnánk...
És ezzel kapcsolatban még szerettem volna kérdezni...
Az anyukámmal sosem volt olyan a kapcsolatom, mintha a legjobb barátnőm lenne, nem szoktam vele beszélni komolyan...Mért van ez így?Akartam vele beszélni a barátomról, mert azt mondta hogy hetente csak egyszer elég találkoznunk néhány órára, akkor is csak úgy ha ő eljön...és amikor eljött, akkor anya folyton szemmel tartott minket...És meg szeretném vele beszélni, de nem vesz komolyan...Szeretnénk többször találkozni heti egy alkalomnál...az nagyon kevés...és azt mondta, hogyha anyám nem változik, akkor nincs értelme ennek az egésznek...mert többször akarjuk látni egymást...és hát nyár van! Idő mint a tenger...és mégsem találkozhatunk...Mért viselkedik így? Pedig egész jól elbeszélgettek egymással...
Mit tegyek???????
Már nem sokáig birom ezt az állapotot...
Köszönöm szépen!
Szakértőnk válasza a anya... kérdésre
Kedves Levélíró!
Ritka az, amikor anyja és lánya között olyan igazi baráti kapcsolat alakul ki, más generáció, természetes, hogy például a pasi-ügyeket inkább a barátnőiddel szereted kitárgyalni. Ez általában már egészen kicsi kortól alakul. Lehet, hogy anyukád nem mindig figyelt oda 100%osan arra, mint mondtál, vagy lehet, hogy az zavart, hogy ő viszont nem mesél semmit. Hiszen egy baráti kapcsolatban elvárjuk, hogy a másik is elmesélje nekünk a dolgait, azaz kölcsönös! Ahogyan a múltkor is írtam, türelem, anyukádnak meg kell szoknia, hogy már nem kicsi lány vagy, hanem egyre inkább nő, azaz kezdenek érdekelni a pasik, stb. Ahogyan kezdi majd megszokni a gondolatot, úgy lesz egyre engedékenyebb, és ahogyan látja, hogy semmi rossz nem történik, úgy kezd majd el egyre kevésbé szemmel tartani. Nagyon jó, hogy elbeszélgettek, ez még csak segíti is abban, hogy elkezdjen megbízni benne. Amikor egyszer ott van nálatok, akár el is mehetnétek tőletek sétálni, először csak a ház körül, ha anyu így engedi. Csak lépésről lépésre, az anyukákat is nevelni kell;) Félt téged, és még szoknia kell a gondolatot. Meg hát a hírek is azzal vannak tele, hogy mennyi erőszak és rossz dolog van mostanában a világon, hogyan is lenne nyugodt. Ez a fiú pedig, ha tényleg akar téged, és tényleg fontos vagy neki, akkor végig fogja veled csinálni ezt az „anyuka-szoktatása” folyamatot! Ha csakis ezért szakít, mert az anyukád ilyen, akkor ez a fiú egyébként sem gondolta komolyan a dolgot, tehát nem kár érte!
Minden jót!
