Önbizalomhiány
15 éves lány vagyok, 10. osztályos. Amikor általános iskolába jártam semmi gondom nem volt, de amikor felsőbe kerültem, minden évben találtam magamnak új ellenséget. Ők voltak azok, akik bármi csúnyát mondtak rám, csak tűrtem, és tűrtem. Mindig a külsőmmel piszkáltak, 4 éve még simán fiúnak néztek, én voltam a csúnya. Mindig, ha piszkáltak, egy szót se szóltam rá. Úgy gondoltam, hogy úgyis abbahagyják. Tévedtem. Van egy fiú, aki egy évvel fiatalabb nálam, és felsőben folyamatosan lelkileg bántott.. És ő miatta vagyok az, aki most vagyok. Egyszerűen már félek tőle, de itt ahol én lakom, ő a menő, a csajok kedvence… Még most is képes a semmiért beszólni nekem..
Miatta is 8-ban annyira önbizalom hiányos lettem, hogy egyszerűen még a barátaim szemébe se mertem nézni. A gyógytornatanárom mindig próbált segíteni, hogy ne legyek ilyen, mert a foglalkozásokon a tükörbe se néztem magam... Ez még mindig kísért engem. Ha elmegy mellettem egy velem egykorú csapat vagy személy nem merek a szemükbe tekinteni. Úgy érzem, ha rám néz a legapróbb hibáimat is látja. Csúnyának, semminek érzem magam a társadalomban, mintha bárki eltaposna.. Nincs kiállásom, kisebbség érzetem van új emberek között. Hiába mondják barátaim, hogy szép, okos, csinos vagyok, mintha meg se hallanám. De ha egy vadidegen lecsúnyáz napokig töprengek rajta… Az időrend beosztásával is gondjaim vannak.. Ráadásul még a tanulmányaimra is kihat ez az egész, mert e miatt egy gyenge sulit jelöltem meg 8-ban, amit azóta is bánok! Sokszor eltört már a mécses, sokszor gondoltam, hogy jobb lenne, ha nem is élnék. Ennek hatására természetesen, még soha nem volt barátom, még csak az első csókon se vagyok túl. Irigykedve nézem azokat a lányokat, akik külsőleg semmivel sem különbek nálam, mégis boldogan sétálnak a barátjukkal kéz a kézben.. Utálom, hogy a felnőttek istenítenek, hogy mennyire aranyos vagyok, ők elismernek a velem egykorúak, pedig nem hasonlóan vélekednek. Úgy érzem, alig vannak barátaim...
Rengeteg feszültség van bennem, amit nem bírok magamban levezetni. Szeretnék sportolni, de azt a sportágat, amit szeretnék - a városban, ahol lakom - nem űzhetem, nincs rá lehetőségem. Próbálok pozitívan gondolkodni, ezért kérek segítséget Öntől, hogy reálisabb énképet tudjak magamról alkotni. Válaszát előre is köszönöm!
Szakértőnk válasza a Önbizalomhiány kérdésre
Kedves Levélíró!
Valóban, ahogyan te is nagyon jól látod, itt minden probléma alapja az önbizalom! Bár kapsz sok pozitív visszajelzést a környezetedtől, mintha meg sem hallanád, csak a rosszra figyelsz. A pozitív gondolkodás egy nagyon szép cél, de ezért keményen meg kell dolgozni, gyakorolni, mert nem jön magától. Ha már begyakorlódott, akkor könnyebb lesz, meglátod. Először jöjjön a gyakorlás! Írjál magadnak minden nap listát azokról a dolgokról, amiket aznap jól csináltál, és milyen pozitív visszajelzéseket kaptál az emberektől! Gyűjtsd ezeket a jó dolgokat, a te jó dolgaidat! Minden nap gyűjtsél, minden nap készíts listát! Emellett kezd el foglalkozni az önismereteddel: vannak az önismeretet fejlesztő könyvek, tanfolyamok, pszichológus pedig a leghatékonyabb ebben! Az önismeret az egyik leghatékonyabb útja az önbizalom fejlesztésének. A másik nagyon fontos feladatod pedig: az önbizalom gyakorlással jön. Ha valamit sikerül megcsinálnunk, akkor ez növeli az önbizalmunkat. De ehhez csinálni kell valamit! Kezd el kis lépésekben, adjál magadnak olyan feladatokat, amiktől félsz egy kicsit, de azért nem tűnik olyan nehéznek. Csináld is meg ezt a feladatot – pl. megkérdezem az utcán, hogy mennyi az idő, vagy papírzsebkendőt kérek egy fiútól, stb. A kisebb feladatot követhetik az egyre nagyobb feladatok. A félelmeket csak egyféleképpen lehet legyőzni: szembe kell nézni velük! Ezért ide írom még egyszer, javaslom, hogy keress fel egy pszichológust, hogy a most következő gyönyörű éveid egészen más irányt vehessenek! Ezen az úton lesznek nehézségek, kihívások, ilyenkor nagyon fontos az akaraterő – az, hogy nem hagyod magad, legyőzöd az önbizalomhiányt. És ne feledd, ide bármikor írhatsz, amikor elakadnál!
Sok sikert és lelkesedést kívánok neked mindehhez!
