!Fura Dolog. Kérem segítsenek!

Üdvözlöm.
Hát kicsit hosszú lesz amit írok, de remélem érteni fogja. Nos, kezdem az elejéről. Most 16 vagyok. Kiskorom óta észrevettem hogy valami nem stimmel velem, volt olyan időszak amikor mindig hümmögtem(ezalatt azt értem hogy hümm hangokat adtam ki) és folyton ezt csináltam, mindha vmi kényszerített volna hogy ezt tegyem. Aztán teltek múltak az évek, mindig vmien fura dologra késztetést éreztem, pl: volt amikor ugyéreztem hogy most ehez az emberhez szólnom kell, mindegy hogy mit de szóltam hozzá, és mindig megkérdeztem az utcán sok embertöl hogy nem e tudná megmondani mennyi az idő, meg hasonló. Tudtam hogy mennyi az idő és tudtam hogy semmi értelme ilyen hülyeségeket csinálnom de mégis csináltam. Hát még ma is néha ugyérzem hogy meg kell tennem vmit, pl van amikor késztetést érzek arra hogy megfogjam a távirányítót csak úgy, tudom semmi értelme de vmi miatt mégis megteszem, vagy mondjuk amikor számítógépen játszok akkor késztetést érzek arra hogy megnyomjak egy billenytűt, tudom ennek sincs semmi értelme. Ez az egyik dolog ami van velem, egyébként érzem hogy ahogy növök ezt a szokást egyre jobban elhagyom.
A másik fura dolog: Engem mindig is érdekelt a hittan és érdekelt hogy mit tanít a biblia de sosem volt bibliám. Jártam is hittanra, de sosem tetszett amit tanítottak és ugyéreztem hogy olyan dolgokat tanítanak amik nem igazak. Kb 13 éves koromban kaptam egy Károli Fordítású Bibliát. Na akkor nagyon örültem neki és szerettem olvasni, sokat olvastam és nagyon jó dolgokat olvastam bent. Tudtam az igazságot(persze még nem teljesen) és tudtam hogy a katolikus vallás nekem nem úgy tanította a bibliát(szinte nem is a bibliát tanítják alapbol sem) ahogy az van. Mást tanított. Nade én még mindig jártam templomba és hittanra, mert ugyéreztem hogy valamit tennem kell hogy megfelelhessek Istennek, de közben tudtam hogy nem tetszik neki ha egy olyan vallás istentiszteletére járok amelyik nem jól tanítja a bibliát, de hát nem volt más vallás és misékre is szinte csak azért jártam hogy evangéliumokat amikor felolvassák akkor azt hallgassam és tanuljak belőlük. Még nem teljesen értettem a bibliát, ezért elhittem a katolikus vallásnak hogy létezik pokol de sosem volt nekem ez a tanítás szímpatikus. Nade elhittem és a bibliában egyes részeket szó szerint értettem ezért azthittem hogy létezik a pokolnak nevezett hely. Ekkoriban jelentkezett nálam egy fura érzés, egy önlebecsülés érzés. Lebecsültem magam. Ez akkkor jelentkezett amikor hazafelé menve suliból arra gondoltam hogy mivel tudom hogy rossz vallás istentiszteleteire járok és nem teszem teljes mértékben azt amit elvár tőlem Isten, ezért nem sokat érek a szemében, és egyszerűen lehangolt voltam folyton de nagyon durva volt, rengetegszer sírtam meg durvább is volt. (Ekkoriban ugyanis nagyon ragaszkodni akartam néhány megtanított parancshoz és tantételhez.) Mindg kényszert éreztem arra hogy olvassam a bibliát, nem mint régen mert régen azért olvastam mert szerettem olvasni és tanulni belőle, az az érzésem támadt hogy Isten kényszerít rá mert eleget kel tennem. Egész nap ilyen hülyeségeken járt az agyam. Egyszer aztán kezdtem józanabbul gondolkodni és elgondolkodtam hogy vajon az igaz Isten aki szereti az embereket, ő is azt akarja hogy szomorú legyek és kényszerből olvassam a bibliát? Hát a válasz egyértelmű volt: Nem, ő biztos nem azt akarja hisz ez ellentétben áll a szeretettel és a bibliával. Nade még mindig ilyen furcsa érzéseim voltak és nem szűntek meg, de kezdtek megszűnni fokozatosan. Egyszer aztán jött két hölgy(egyiket alapból imertem másikat akkor még nem, de már ismerem) akik Jehova Tanúi. Nos, elbeszélgettem velük. Örültek hogy ismerem a bibliát és hogy érdekel. Adtak nekem néhány kiadványt, köztük egy sárga színű Mit tanít valójában a biblia című kis könyvecskét is(egyszerűen sárgakönyvnek hívom). Felajánlottak egy ingyenes házi bibliatanulmányozás ennek a sárgakönyvnek a segítségével. Én elfogadtam, és úgydöntöttem hogy tanulmányozok velük. Nagyon jól ment a tanulmányozás és egyre inkább kezdtem megérteni a bibliát. Kezdtem elhagyni azokat a meséket amikkel elhitettek a katolikusok és konkrét bizonyítékokat találtam a bibliában hogy azok nem igazak, pl: sok bizonyítékot találtam arra hogy nem létezik a pokol, meg még hasonló dolgokra is. De még mindig bennem volt ez az önlebecsülés érzés és a tanúk mindig bátorítottak és mondták hogy ne becsüljem le magam mert az nem jó dolog... Már egy éve tanulmányozom a bibliát velük és haladunk tovább szépen. Csakhogy még mindig bennem van az az érzés hogy kényszerítve vagyok a bibliát olvasni. Néha még mindig arra gondolok hogy nem vagyok elfogadható Isten szemében mert nem teszek meg mindent amit kell(persze tudom hogy ez hülye dolog mert hát a tanúk is mondják hogy ők is hibáznak és őke sem mindig teszik meg mindenben azt amit a biblia szerint Isten kés tőlük. mindig bátorítanak hogy ne legyek szomorú ilyen ostobaságok miatt). De mégis néha elönt egy szomorú érzés. Most már úgyérzem hogy a tanúk is kényszerítenek hogy olvassam a bibliát pedig ez sem igaz. Kényszerítve érzem magam, ezért már nem is olvasom csak néha. Amikor olvasom akkor mindig megnyugszom és elégedettséget érzek, de sajnos tudom hogy ha kényszerből olvasom akkor nem sok dolgot tanulok belőle, és hát akkor feleslegesen olvasom... Eddig Jehova tanúi jól magyarázták nekem a bibliát, bár még én sem mindenben értek velük egyet és kutatok néhány jelentősebb és apróbb dolog után hogy megvizsgáljam: tényleg egyezik a tanításuk a biblia tanításával. Ezért még nem tudom melyik az igaz vallás, de kutatok továbbra is utána, megvizsgálom hogy melyiknek a tanításai egyeztethetők FULL mértékben a bibliával.
Továbbá az iskolai tanulásnál is hasonló a helyzet. Ott is kényszerítve érzem magam hogy megtanuljam az anyagot, mert akkor meg az jár a fejemben hogy ha nem tanulok akkor nem az nem tetszik Istennek. Én tanulnék szívesen iskolai anyagot mert hát az mindenkinek kell és bibliából is szeretek tanulni de ez e hülye kényszerérzés és az emiatt jövő lehangoltság nagyon odatesz. Ilyenkor nincs kedvem tanulni semmit sem. Ilyenkor ideges is szokok lenni.
(Iskolai tananyagot annyira nem szeretek tanulni, de tudom hogy kell. Ez is rátesz egy lapáttal a rossz kedvre, de nem főleg mert hát nem sok gyerek szeret tanulni és ez természetes dolog, hanem a kényszerítve érzés tesz rá főleg.)
Hát kb ennyi. Kérem segítsenek rajtam mert nagyon rossz így nekem. Néha elönt a szomorúság de nagyon, főleg amikor egyedül vagyok. Mindig várom hogy valaki jöjjön már hogy ne legyek egyedül.