Különcnek lenni...
Pedig sokan kedvelnek. Egyszerre vagyok népszerű és "hírhett" az ismerőseimnek. Gyakran egy társaságból rám emlékeznek a legjobban, akár a humorom miatt, akár az ökörködéseim miatt, vagy csak simán a stílusom miatt. Mégis rettenetesen egyedül érzem magam.
Az osztályomban, ahova lassan 10 éve járok, rendszeresen elfog egy fuldokló érzés. Egy olyan stressz, hogy nem beszélhetek senkivel, nem zavarhatok senkit, mert csak azt tudom tenni.
És ez kikészít, pedig elég jól tudom rejtve tartani ezeket az érzéseket, mégis folyamatosan azt érzem, hogy a felszín alatt folyton morajlik az egész, kitörésre várva... Rendszeresen képzelődök belefeledkezve abba, hogy űvöltök az osztálytársaimmal, esetleg bántom őket. Rendszeresen elképzelem, hogy önmagamat bántom.
Az öngyilkosság is eszembe jut sokszor...
nem tudom, de szerintem félek...
Szakértőnk válasza a Különcnek lenni... kérdésre
Kedves Levélíró!
Próbáld esetleg átgondolni, hogy konkrétan milyen érzéseid is vannak az ismerőseid felé. Miért érzed azt, hogy csak zavarnád őket? Amikor ezt érzed, legközelebb próbáld kicsit jobban megnézni ezt az érzést, milyen gondolatok kapcsolódnak esetleg hozzá. Ha sikerül elcsípned ezeket a gondolatokat, hogy miért zavarnád őket, lehet, hogy rájössz, hogy inkább csak belőled erednek és annyira nincsenek is valóságosan megalapozva. Írod, hogy népszerű vagy, vicces vagy, sokan ismernek, emlékeznek rád. Ez azt jelenti, hogy bár kicsit különc vagy, valamiféle kapcsolatod mégis van velük. Próbálj meg esetleg közeledni hozzájuk. Biztos van olyan osztálytársad, aki közelebb áll hozzád és láthatóan kedveli a társaságodat. Próbálj kicsit többet vele lenni, beszélgetni vele, nyitni felé. Biztosan van olyan, akit nem zavarsz majd!
Ha úgy érzed, hogy nagyon nem boldogulsz ezzel a problémáddal és nem múlik a fuldokló érzésed, nyugodtan keress fel egy pszichológust személyesen, hogy együtt megkeressétek ennek az érzésednek a mélyebb gyökereit és segítsen olyan kapcsolatot kialakítani a többiekkel, amilyet szeretnél.
Minden jót!
