Jól tettem?
Az a helyzet hogy én már nem vagyok kamasz, hanem a kérdésem a lányommal kapcsolatban lenne.
Tavaly volt a lányom hatodikos, és mivel az idei jegyei beleszámítanak a felvételibe, ezért szerettem volna ha jobban teljesít mert tavaly épp hogy nem bukott meg...Azt találtam ki hogy készítek neki egy napirendet aminek nagy része tanulás, és amíg nem szerzett a fontos tantárgyakból ötöst, addig nem mehetett el csavarogni se, koncertekre se, és gépezni se hagytam. Egy ideig ellenált a tiltásoknak, de amikor rájött hogy neki is így lesz jobb, feladta és betartotta a szabályokat. Most van félév, és sokkal jobbak a jegyei mint tavaly, viszont azt vettem észre hogy egyáltalán nem tud semminek sem örülni. Régen láttam már nevetni és furcsa sebeket találtam a kezén. Depressziós lett a kislányom? És ha igen, arról én tehetek? :S Kérem segítsen!
Egy pánikba esett anyuka.
Szakértőnk válasza a Jól tettem? kérdésre
Kedves anyuka!
Azt gondolom, hogy mindenképpen jól tette, hogy megpróbált valahogyan segíteni a lányának abban, hogy jobb teljesítményt érjen el, hiszen a jövőjéről van szó. Jó, hogy odafigyel rá, aggódik érte, mint most is.
Azt gondolja végig talán, hogyan tudnának a lányával közösen olyan kereteket felállítani, újratárgyalni az előzőeket, melyek betartásával a jegyei is elfogadhatóak maradnak és csinálhat olyan dolgokat is, melyek örömet okoznak neki és segítenek levezetni a "jó kislányság" során felgyülemlő feszültségeit. Itt arra gondolok, hogy valamire biztosan jó volt neki az, hogy csavarogni és koncertekre járt. Feltehetően fontos szerepük volt a tanuláson kívüli tevékenységeinek abban, hogy "egyensúlyban" maradjon, levezze a feszültségeit, kicsit esetleg "lázadjon" a kötelességei ellen, még úgy is, hogy talán túlzásba esett és a tanulás rovására mentek. Fontos lenne, hogy most is legyen valami az életében, ami betölti ezt a szerepet, legyen az koncertre járás, sportolás, csavargás, vagy akármi, amiben meg tudnak egyezni. Ha sikerül kialakítani az életében a megfelelő egyensúlyt, valószínűleg újra tud majd nevetni és a sebek is eltűnnek a kezéről. Nem írja, milyen sebekről van szó, amire én gondolok ennyi információ alapján az a lányában felgyülemlett és le nem vezetett feszültségekkel (pl.: düh, frusztráció, szorongás, stb.) is kapcsolatban lehet akár.
Amennyiben nem sikerül közös nevezőre jutniuk és újabb és újabb sebek jelennek meg a lányán, érdemes lenne személyesen pszichológushoz fordulniuk, hogy segítsen a probléma megoldásában.
Minden jót!
