kilátástalan a helyzetem! :'(

van egy barátom, akivel azért van kilátásban a szakítás,mert messze lakik, de az a rohadt fájdalmas, hogy : ha itt lakna közelben,akkor minden tökéletes lenne és együt is maradnánk! de már nem tudjuk elviselni, hogy hetekig külön vagyunk és nem ölelhetjük egymást nap mint nap... ezért jött szóba ez a szörnyű dolog,a szakítás!
ezt márcsak úgyis megpróbáltukvolna enyhíteni,hogy barátok maradunk... az ő egyik haverja ittlakik a közelemben és nagyon jóban vagyunk... én tetszek neki és ezt a barátom is tudja,de világosan megbeszéltük hármasban és külön-külön kettesben is,hogy csak haverok vagyunk mindenképp... nah,ő mindent tud a problémánkról és néha szokott is olyan lenni,h ketten elmegyünk egy kört sétálni és gyorsan átbeszélünk néhány dolot,mert néha szükségemvan arra hogy egy fiúbarát a fiúk szemszögéből próbálja elmagyarázni a problémát és így segítsen... ebből az a lényeg,hogy közös ismerősünk, b.nőm ezt félreértette és a pasimnak telitömte azzal a fejét hogy a haverja elcsábít... és így a haverok összevesztek,én meg a barátnőmmel vesztem össze,a kapcsolatunk pedig kilátástalannak tűnik...
eltünt már majdnem egy hétre "gondolkozni" és amikor majd visszajön,fogalmam sincs, hogy beszéljem meg vele!
és az a szörnyű,hogy mindez a távolságnak a hibája! :'( fogalmam sincs,hogy béküljünk ki és hogy mit tegyek,már nagyon depis vagyok! :'(