Emetofóbia, eritrofóbia...
A fóbiáim közül a hányástól való félelem (emetofóbia) a legelviselhetetlenebb:(
Azt hiszem tudom is hogy alakult ki. Már általános suliban is ideges voltam, akkor is volt hányingerem, és gyakran hánytam reggel itthon, de csak mikor iskolába kellett mennem.
Egyszer, 8.-ban megtörtént hogy az osztálytársaim előtt hánytam egy kukába. Az osztályfőnökömet felkerestem, elmondtam neki, aztán hazaküldött. Másnap amikor mentem a suliba akkor mindenki erről beszélt, röhögött, eljátszották ezt szitut és egyik osztálytársam képes volt megnézni a kukát, azt mondta hogy csak vizet hánytam, amúgy valójában gyomorsav volt szerintem. kb még 1 hétig erről beszéltek.
De volt már olyan hogy az utcán hánytam el magam, amikor mentem a suliba.
Amióta gimis vagyok, szerencsére nem hánytam a suliban, csak egyszer kétszer itthon. De valahogy most megint felerősödött a félelmem, mert ugye most tisztalappal indultam, de ha hánynék a suliban, akkor rájönnének hogy legbelül milyen gyenge is vagyok,és tuti hogy kiröhögnének.
14:00-ig nem is szoktam enni semmit iskola időszakban, egyrészt félek is hogy kihánynám, másrészt hányingerem is van.
Ilyenkor magas is a pulzusom, és úgy dobog a szívem hogy már szinte hallom. Előszokott fordulni hogy elzsibbad a tenyerem.
Az igazi kihívás a tesi óra. Alapból gyorsan dobog a szívem, de amikor elkezdünk pl. futni, arra gondolok, hogy mindjárt kifutok a teremből hányni, főleg ha gimnasztika közben lefelé kell hajolni vagy ugrálni.
Amikor erős hányingerem van, nehezemre esik még felállnom is, vagy egy szót kimondanom, szóval elég nehéz felelnem. Ráadásul ott van még az eritrofóbiám (pirulástól való félelem) ami együtt jár még a könnyezéssel. Ez a fóbia is az ált. suliban alakult ki, máig tart. Mindig kérdezték miért pirulok el? erre nem akartam válaszolni. Általában akkor pirulok el, ha szerepelni kell, vagy néz valaki. Csak az a baj hogy ilyenkor könnyezek is , és még arra is megjegyzést tettek hogy mint egy "drogos" olyan véreres olyankor a szemem. Mivel a pirulást fedem az alapozóval, azzal nincs is olyan nagy gond. Inkább a könnyezést kéne valahogy megállítani, mert így ha felszólítanak pl olvasásra akkor már alig látom a szöveget, és gyorsan kell pislognom, ne hogy azt higyjék hogy sírok.
Visszatérve az emetofóbiára: amikor a barátaim mondják hogy ne idegeskedjek, meg anyukám is hogy nem éri meg a suliért ez a gyomorideg, attól én még ideges maradok, nem segítenek rajtam ezek a mondatok. Megoldást még senki nem mondott, csak annyit tudnak mondani hogy szrjak le mindenkit..
Egyébként kipróbáltam már nyugtatót szedni,(rudotel) 2-3 szemet is, de nem használt, úa. úgy hányingerem erős szív dobogás maradt, legfeljebb kicsit fáradtam lettem tőle.
Most mindennap szedek magne-b6-ot, b- komplexet. de ez sem használ. kipróbáltam már nyugtató teát is, és az sem. :(
Gondolkoztam hogy elmegyek valamilyen pszichiáterhez, vagy hipnotizőrhöz, hogy kigyógyítson. de jobb lenne itthoni kezelés.
Ha tud valamilyen megoldást, kérem írja meg. Köszönöm
Egy 15 éves lány
Szakértőnk válasza a Emetofóbia, eritrofóbia... kérdésre
Kedves Kérdező!
Az általad leírt tünetek mind a feszültséghez, idegességhez kapcsolódnak. Egyrészt nagyon jó gondolat, hogy felkeress egy pszichológust, hiszen nagy valószínűséggel ezek lehetnek pánikrohamok is (ami a hányástól való félelmet illeti, zsibbadás, szívdobogás). Mindenképpen pszichológust javaslok, akinek a módszerei között ott van a hipnózis is, illetve immagináció. Ha eldöntötted a dolgot, abban is tudok neked segíteni, hogy megfelelő szakembert találjunk neked. Inkább pszichológust javasolnék, mint pszichiátert, mert a pszichiáterek előszeretettel írogatnak fel gyógyszereket még akkor is, amikor gyógyszer nélkül, terápiával is sikerrel gyógyíthatóak a tünetek. A pszichológus mellett érdemes felkeresned a körzeti orvosodat is, hogy egy alapos kivizsgálásra küldjön. Fontos megbizonyosodni, hogy a tünetek mögött nem áll semmilyen fizikai probléma, akkor lehet csak tisztán lelki eredetűnek nevezni. Sokszor például a pajzsmirigy átlagtól eltérő működése okoz hasonló panaszokat (fokozott feszültség). A pirulás, könnyezés a zavar jele, erős lehet benned a másoknak való megfelelés vágy, sokat foglalkoztat, hogy vajon mit is gondolhatnak rólad. Ez a része pedig tisztán lelki eredetű. És valóban, igazad van, ilyenkor hiába mondja nekünk azt valaki, hogy ugyan már, vedd lazábban… könnyű azt mondani;) Így a javaslatom pszichológus és körzeti orvos volna, akár ebben a sorrendben is!
Minden jót kívánok!
