Mit tehetnék.? Baj van velem.?
Azóta valahogy sikerült feldolgoznom nagyjából. De néha azt érzem ha vissza jönne szemrebbenés nélkül megbocsájtanák. De lehet hülyeség mert lehet én voltam a hibás. Azóta mindig más tetszik, ezért már nem merem bevallani, próbálom kizárni az életemből ezt a tetszik dolgot mert már nem vagyok semmiben se biztos. tetszik a rajz tanárom, két évfolyam társam, több felnőtt férfi. Senkinek nem merem elmondani. Mert mi van ha kinevetnek vagy kiközösitenek.? Eddig is mindig kizártak mindenből mert nem is tudom olyan más voltam mindig..Soha nem találtam a helyem a többiek között.Sok időt töltök egyedül.Nem érzem magam különlegesnek, sőt, úgy érzem nálam rosszab, szerencsétlenebb ember nem létezik. Tehetségtelen vagyok, ronda.A legjobb barátnőm, gyönyörű, tehetséges.. nem irigykedek rá, örülük hogy ő ilyen tökéletes, de azért én is szeretnék olyan lenni.Soha nem voltam az aki másokat bánt, de én mindig is célpont voltam az olyan embereknek akiket az szórakoztatja hogy másokat piszkálhatnak.
Gyerekesnek érzem magam. szörnyszülöttnek.
A szüleim folyton veszekednek és úgy beszélnek velem mint egy ronggyal sokszor. Nem akarok más lenni mint aki vagyok, nem hiszem hogy rossz hogy állatvédő vagyok. Szüleim szerint beteges hogy Michael Jackson rajongó vagyok. De nekem Michael az életem. Nem tudom mennyire érti miről beszélek. Michael a példaképem. Ő tanított meg arra hogy soha senkit ne bántsak és mindenki megérdemli a szeretetet, mindenki megérdemli hogy megbocsájtsunk. Azt mondják nincs egyéniségem mert Michael imitátor akarok lenni. Főleg hogy lány vagyok. Viszont nagyon sok embert ismerek aki hasonlitani akar Michaelre és emellet szerintem nagyon jó emberek. Imádom a tesóim, és nem tudom elviselni ha valaki bármi rosszat mond róluk, könnyen haragszom meg ezért és nehezen bocsájtok meg. Ha valaki folyamatosan bántott már nem igazán akarok neki megbocsájtani, sőt kizárom az életemből.
Nem értek semmihez, semmit nem tudok jól megcsinálni. Bár jó vagyok matekból könnyen megzavarodok számolás közbe és nem tudom mi van.
Néha pedig zavaraim vannak, nem tudom megmondani hol vagyok. Amikor emberek között vagyok sirnom kell mert úgy érzem senki nem szeret és nélkülem sokkal boldogabbak. Amikor nem beszélek valakivel és nem keres azt hiszem utál engem valamiért, mert tettem valamit, félek mindentől, nem tudom..
sosem voltam magabiztos ember de ebben se vagyok biztos.
Kérem segiitsen.Baj van velem.?
köszönettel: Suzziee
Szakértőnk válasza a Mit tehetnék.? Baj van velem.? kérdésre
Kedves Suzziee!
Azt nem írtad, hány éves vagy, de azok alapján, hogy kik tetszenek neked, mintha az idősebb férfiakhoz vonzódnál. Ezen mindenképpen érdemes elgondolkoznod, vajon miért lehet ez, mit adnak neked az idősebb pasik, amit egy fiatalabbtól nem kapnál meg? Lehet ennek valami köze ahhoz, hogy milyen kapcsolatban vagy az apukáddal? A volt barátoddal kapcsolatban mintha kicsit könnyen jutottál volna arra a következtetésre, hogy lehet, hogy te vagy a hibás. De miért lennél te a hibás? Ne vállald fel a hibás szerepet ilyen könnyen! Megértem, hogy ilyen nehéz őt elfelejtened! A megbocsájtás fontos dolog, de a megbocsájtás akkor az igazi, ha előtte jó alaposan mérgesek is tudunk lenni! Legyél csak erre a fiúra mérges, mert megérdemli, sok rosszat elkövetett ellened, legyél csak dühös, úgy, mint amikor valaki a testvéreidre mond rosszat! Ha tudsz már rá dühös lenni, akkor könnyebben el tudod őt engedni, tovább tudsz lépni, és akkor én is elhiszem, hogy tényleg megbocsájtottál neki;) Ha valaki megbánt téged, legyél rá is jó mérges, talán könnyebben is megy a megbocsájtás utána – majd tapasztalni fogod. És nem elég csak magadban mérgesnek lenni, ennek hangot is kell tudni adni – kiabálni, csapkodni (akár csak egy párnát is csapkodhatsz). Szóval ne csak akkor legyél dühös, ha a családodat éri támadás, de önmagadat is védd meg hasonlóképp! Ha pedig azt érzed, mintha valaki azért nem hívna fel, mert utál, akkor csak kezeld ezt a gondolatodat feltevésként, egy olyan feltevésként, amit meg kell vizsgálni. Gyűjtsél erre bizonyítékokat, vajon mi bizonyítja azt, hogy tényleg azért nem hív fel, mert utál, és vajon van-e olyan dolog, ami ez ellen szól! Vajon lehet-e, hogy más miatt nem hív éppen (mert túl elfoglalt, éppen sok dolgozatot írnak, stb.)? Nincs baj veled, nagyon érett gondolkodásra vall, hogy meg tudod kérdőjelezni akár még a saját gondolataidat is. Ez a változás, fejlődés feltétele, szuper! Ha elbizonytalanodsz valamiben, csak gyűjtsed a bizonyítékokat a fejedben! Emellett azt javaslom, keress fel személyesen is egy pszichológust, hogyha szükséges, abban is tudok segíteni, hogy megfelelő szakembert találjunk neked!
Minden jót! Üdv,
