A csonttumorok jellemzően inkább gyermek- és fiatal felnőttkorban fordulnak elő. Az egyetlen gyógyulást hozó kezelési módja a sebészi beavatkozás, amely gyakran végtag-amputációval is végződhet. Éppen ezért fontos a betegség korai stádiumában történő felismerése.

A csonttumorok a daganatoknak mindössze 0,5-1 százalékát teszik ki. Gyermekkorban rendszerint elsődleges csontdaganatok keletkeznek, az egyéb daganatok csontáttétei ritkák. Ezzel szemben felnőttekben a csontáttétek sokkal gyakoribbak.

A csontdaganatok többsége igen rosszindulatú, ezért csak megfelelően radikális sebészi beavatkozás mentheti meg a beteg életét, amely sajnos még napjainkban is sokszor csonkoló műtétet jelent. A végtag megtartásának lehetősége és a beteg túlélési esélyei a daganat minél korábbi felismerésén múlik.

Ebben nagyon fontos mind az, hogy a beteg minél előbb orvoshoz forduljon, mind pedig az, hogy a beteggel először kapcsolatba kerülő orvos bizonyos tünetek és panaszok (esetleg laborvizsgálati eltérések) esetén gondoljon daganatra, és megfelelő időben ortopéd szakemberhez irányítsa a pácienst.

A tumorok, vagy a daganatszerű állapotok ritkán érintik az ízületeket, leginkább a velük szomszédos lágyrészek vagy csontok daganatainak ízületre való átterjedése észlelhető.

A csonttumorok tünetei

A betegek többsége tapintható duzzanat, fájdalom, esetenként mozgáskorlátozottság miatt fordul orvoshoz. Viszonylag gyakori - főként daganatszerű elváltozások és jóindulatú daganatok esetén -, hogy más okból történő, például baleset miatti röntgenvizsgálatkor derül fény az elváltozás meglétére.

Előfordulhat, hogy az érintett csont minimális erőbehatásra bekövetkező törése (ún. patológiás törés) mutat rá a csontszövetet romboló és elvékonyító daganatos folyamatra.

Általánosságban elmondható, hogy a törzs vagy a végtagok makacs, fokozódó, ismeretlen eredetű fájdalma esetén, különösen, ha duzzanat is tapintható, a daganat lehetőségét csak akkor szabad elvetni, ha bizonyítható, hogy a panaszokat más okozza. Amennyiben az ízületek is érintettek (elsődleges ízületi tumor vagy csontdaganat átterjedése révén), úgy ízületi mozgáskorlátozottság tapasztalható.

Milyen vizsgálatok szükségesek a diagnózishoz?

Amennyiben a klinikai tünetek és a fizikális vizsgálat felveti a daganat lehetőségét, az orvos laboratóriumi vizsgálatokat kérhet (vérkép, a csontanyagcsere laboratóriumi mutatói, stb.), és szinte minden esetben igénybe vesz képalkotó vizsgálatokat (az érintett csont kétirányú röntgenfelvétele, és szükség esetén CT, MR).

További, részben funkcionális vizsgálatokkal láthatóvá tehető az érintett csont anyagcseréje (izotópos csontvizsgálatok). A daganat távoli áttéteinek kimutatása, illetve kizárása céljából további képalkotó vizsgálatokat (pl.: mellkas CT, pozitron emissziós tomográfia) célszerű lehet elvégezni.

A daganatok pontos típusát csak biopsziával tudják megállapítani.

A csonttumorok kezelése

A csontdaganatok egyetlen gyógyulást hozó kezelési módja a sebészi beavatkozás. Ennek jellegét számos tényező határozza meg: a beteg életkora, általános állapota, a daganat elhelyezkedése és legfőként a daganat sebészi stádiuma. A stádium meghatározása során a daganat szövettani típusát, a csonthoz képesti elhelyezkedését, a nyirokcsomók érintettségét és a daganatáttét meglétét vagy hiányát veszik figyelembe.

Ma már a hatásos kemoterápia (és Ewing-szarkóma esetén radioterápia) birtokában igyekeznek végtagmegtartó műtéteket tervezni. A megfelelő kozmetikai és funkcionális eredmény eléréséhez fontos, hogy a műtéti csontdefektusokat rekonstruálják. A legjobb eredményt a saját csont adja, melynek az eredeti érellátását megtartják (általában a szárkapocscsontból, illetve a medencelapátból veszik).

Lehetőség van továbbá csontbankból származó csont beültetésére, illetve saját vagy idegen csontőrlemény alkalmazására is.

(Forrás: WEBBeteg)