Rákom volt, de legyőztem! Hazatérés daganatos betegség kezelése után.

Melinda soha nem fogja elfeledni azt a pillanatot, amikor az orvosa jó hírekkel sétált be a szobájába: Körülbelül 4 hónapnyi kemény küzdelem és megannyi komplikáció után olyan jól lett, hogy az orvosa már bátran hazaengedte. Teljesen megilletődött. De miért szorult gombóc a torkába, ha arra gondolt, hogy végre újra mehet iskolába? És miért lett a jó hírek ellenére olyan ideges?

Melinda nincs egyedül. Rengeteg rákos beteg tart az újrakezdéstől. Attól, hogy vajon majd hogyan fogadják, mikor több hónapnyi kórházi ápolás után visszatér a mindennapokba. És attól, hogy ő hogyan fog a hétköznapokba újra beilleszkedni.

Rák után

Miután már több hónapja csak a kórház falain belül mozogtál, így érthető, hogy minél hamarabb szeretnél a barátaiddal találkozni. De valószínűleg ezer kérdésed merül fel. Vajon ők ugyanúgy tekintenek majd rád, mint azelőtt? Vajon tudod-e majd tartani a lépést az osztállyal? Sportolhatsz-e még valaha?

Természetesen a családod miatt is lehetnek aggodalmaid. Vajon hogyan fognak a testvéreim reagálni? A szüleim mindentől óvni fognak? És mi van akkor, ha a vártál jobban függsz majd a szüleidtől? Talán megkönnyebbülsz, ha rájössz és megtanulod, hogy ezek az érzések teljesen normálisak. A tinik többsége, akik huzamosabb ideig tartózkodtak kórházi környezetben, könnyen fel tudják venni újra a hétköznapok ritmusát. Mindez csak egy kis türelem és idő kérdése!

Ütemezd újra a napjaid!

A kórházban valószínűleg minden addigi otthon használatos rutint el kellett felejtened. A reggeli óracsörgéstől kezdve, a buszhoz való rohanáson át, a vacsorai hívó szóig. De valószínűleg a testvérekkel való vitákat és a házi írást is egy jó ideje mellőzted a napirendi pontjaid közül.

A mindennapi apróságok, bár lehet, hogy nem gondolod nagy dolognak, mégis sokat segítenek abban, hogy visszatérj a mókuskerékbe. Ezért, amilyen gyorsan csak lehet, térj vissza a napi szokásaidhoz. Az iskolába való visszatérés természetesen az egyik legjobb módja ennek, de léteznek más típusai is, hogy felvedd a ritmust.

Például segíthetsz otthon a házimunkában, ha már a fizikai állapotod és az orvosod engedi. Emellett megtanulhatod, hogy saját magad épségéért innentől te magad vagy a felelős! A gyógyszereket mindig időben vedd be, vagy tanuld meg a kötés lecserélését is, ha szükséges!

Az, hogy néhány normális elvárást állítasz fel magadnak, még nem egyenlő azzal, hogy ne fogadj el néha segítséget! Ez ugyanis csak a gyógyulási folyamat része. És természetesen arra a legjobb, hogy tudasd a családoddal, a barátaiddal és önmagaddal, hogy nem hagyod, hogy a betegség mondja meg, hogy ki vagy és mire vagy képes!

Vissza az iskolába

Ugyanúgy, mint Melinda, valószínűleg te is sok időt töltöttél azzal, hogy elképzelted milyen is lesz az első nap az iskolában. Persze minden embernél különböző a valóság és az elvárás, de a legreálisabb, ha úgy gondolod, hogy az első nap izgalmas, de ugyanakkor megterhelő is lesz. Szerencsére azonban vannak emberek, akik tudnak segíteni abban, hogy az iskolába való visszatérés ne legyen olyan szörnyű dolog. Miután a visszatéréshez már elég jó állapotba vagy az orvosod, a szüleid, a tanárok, az iskolai védőnő és az igazgató, meg fogják beszélni, hogy számodra mi a legjobb és, hogy hogyan tudsz a lehető leghamarabb beilleszkedni újra az iskola légkörébe.

Sokak szerint nem szabad egyből mindenbe belevágni! Eleinte csak rövid látogatásokat tegyél az iskolában. Aztán próbálj a héten 1-2 napot bent maradni, vagy mindig csak egy fél napot, ahogy neked a kényelmesebb. (természetesen az igazgatóval történő előzetes egyeztetés alapján) Emellett, ha teheted, sétálj párszor a barátaiddal, ezzel is egyre inkább visszaszokva a hétköznapokba.

Mivel a rák kihatással lehet a tanulásodra, ezért ha úgy érzed, valamilyen problémád adódik, cselekedj, és kérj extra segítséget! Különösen az elején! Például azok a fiatalok, akik sugárkezelésen, vagy kemoterápián vettek részt, komoly problémákkal küzdhetnek a koncentráció, a memória, vagy a kézügyességet érintő területeken, például íráskor. Szóval, ha bármi problémád van, jelezd a tanárnak, ő pedig majd segíteni fog.
Néha speciális ellátás szükségeltetik! Például, extra órák, külön gyakorlások. Ne érezd magad rosszul, ha bármelyiket is ajánlják! Mindez csak a te felépülésed érdekében van!

Az iskolában szintén lehetőséged van arra, hogy egyes szakkörökre, vagy sportkörökbe visszatérj. Előtte azonban mindenképpen beszélj az orvosoddal, hogy melyik az a foglalkozás, amelyiken részt vehetsz, és melyik az, amelyiken nem. Ha az adott sport jelenleg nem ajánlott neked, akkor vegyél részt másképp! Legyél az edző segédje, vagy számold például a gólokat! Kikapcsolódásnak ez is remek hidd el!

Figyelj oda magadra! Ne hagyd, hogy egyből túlterheld magad! Ne hagyd, hogy a vágy felülmúlja a tested jelzéseit! Például, ha már fáradt vagy, hogy elmenj a kávézóba suli után, vagy a plázába, ne erőltesd! Menj haza, pihenj, és tervezz meg egy következő napot, mikor már együtt lehetsz a barátaiddal! Ha úgy gondolod, hogy nem vagy jól, vagy lázasnak érzed magad, azonnal szólj a tanárnak és az iskolaorvosnak, hogy engedjenek haza. Természetesen a szüleidet is értesítened kell! Minél hamarabb törődsz egy problémával, például egy fertőzéssel, annál inkább valószínű, hogy mihamarabb rendbe jössz!

A barátok

Azzal, hogy visszatértél egy nagyobb kihagyás után, könnyen extra figyelmet vívhatsz ki barátaid körében. Ez különösen akkor lehet nehéz, ha a rák lényegesen megváltoztatta a külsőd! Ha nem érzed magad elég magabiztosnak, és kilókat szedtél fel, vagy épp ellenkezőleg adtál le, válassz olyan ruhákat, amelyben magabiztosan mozogsz!

Ha elvesztetted a hajad, tedd azt, ami számodra a legkényelmesebb. Járkálhatsz úgy, ahogy vagy, ha neked ez kényelmes. De viselhetsz kalapot, vagy parókát, ha úgy érzed, hogy ez a legjobb. És, mint mindennel, itt is időbe fog telni, hogy megtaláld a számodra legmegfelelőbbet! Egy bizalmas baráttal akár együtt is vásárolhattok, így biztos, hogy sokat fogtok mulatni.

Ebben az időben a családod, és a legjobb barátaid a legnagyobb támogatóid. És, hogy miért a legjobbak? Tudod, nem minden barát egyforma, de valószínűleg ezt te is tudod! Lesz, aki kiáll melletted, akármi is történik és lesz, aki elpártol tőled. Miután visszatértél az iskolába, valószínűleg el tudod majd dönteni, hogy kik azok a „barátok”, akik nem érdemelnek több energiát és időt. De ugyanakkor, azt is láthatod, hogy kik azok, akik segíteni szeretnének, csak nem tudják, hogy hogyan. Talán nincsenek tisztában azzal, hogy mit mondjanak, vagy kérdeznének, de nem mernek, mert félnek, hogy túl indiszkrétek lesznek.

Ha beszélsz a barátaidnak a betegségről, talán segíthet abban, hogy megértsék, min is mentél keresztül. Viszont az, hogy mennyit, és kivel osztasz meg a történetedből, az teljes mértékben tőled függ. Ha úgy érzed, hogy tudsz beszélni az „élményeidről”, akkor beszélj! Ha azonban nem érzed magad alkalmasnak erre, akkor csak mondd azt, hogy most nem gondolom, hogy erről kellene beszélnünk. Vagy válts témát! Hidd el, az igaz barátaid mindkét döntésed meg fogják érteni.

Kezeld a stresszt!

Mikor olyan kemény dolgokon mész át, mint a rák, könnyen rájöhetsz, hogy a dolgok korántsem olyanok már, mint előtte voltak. Ez teljesen érthető. Hiszen olyan fizikai és pszichés változásokon mentél keresztül, amelyen a családod többi tagja és a barátaid valószínűleg nem. Ezért nem meglepő, hogy a rákból visszatérő tinik többsége ezt egy új én kezdetének tartja.

Vedd az akadályokat könnyedén, és ne akard megnehezíteni az életedet! Ha úgy érzed, hogy valami nem stimmel, problémáid akadnak az alvással, küzdesz a tanulással, vagy túlságosan megterhelő számodra az iskola, a legjobb, ha beszélsz valakivel, aki tud segíteni. Például egy felnőttel, vagy az egyik szülőddel. De az iskolai tanácsadó, vagy az orvosod is adhat tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan kerülj megint egyenesbe.

Ezek mellett lehet, hogy ki szeretnél próbálni olyan dolgokat is szabadidőben, amelyeket eddig nem próbáltál, csak azért, hogy kifejezd az érzelmeidet. Így lehet, hogy rajzolni, festeni, vagy naplót írni lesz kedved. De lehet, hogy egy különleges könyvet fogsz készíteni, melyben a jó érzéseidet írod le. Így akárhányszor elolvasod, vissza tudsz gondolni, hogy milyen rég óta küzdesz és, hogy mennyivel jobb már most, mint az elején.

Csatlakozz egy támogató csoporthoz! Lehet ez személyes, vagy internetes is! Azonban, hidd el, hogy sokkal jobb, ha tudsz olyanokkal beszélni az érzéseidről és félelmeidről, akik ugyanazt élték már át, mint te! Az is lehet, hogy a kórházban ismerkedtél meg olyan fiatalokkal, akik hasonlókon mentek keresztül, és most velük is tarthatod a kapcsolatot. Ha esetleg nem beszéltél velük, mióta hazajöttél, mindenképpen keresd fel őket! Valószínűleg nekik is szükségük van a te segítségedre, ugyanúgy, ahogy neked is az övékére.
Lehet, hogy kis időbe fog telni, de a dolgok egyre könnyebbek lesznek. És, ki tudja? Miután sikerült megtalálnod igazán az új énedet, lehet, hogy úgy gondolod, ez jobb is, mint a régi!

(Cs.B. - kidshealth)