Most biztosan azt kérdezed magadtól: Miért pont én? Nos, együtt élni a cukorbetegséggel nem könnyű. És ez sajnos minden helyzetben igaz. Akkor is, ha csak éppen most diagnosztizáltak vele, és akkor is, ha már évek óta ezzel a betegséggel élsz.

Ha csak most diagnosztizáltak

Amikor valakinél először állapítják meg a diabéteszt, az illető általában ideges, zavart és aggódó. Lelki szemei előtt lebeg a rengeteg orvosi vizsgálat, az injekciók és a gondolat: „Most már egész életemben gyógyszereken fogok élni?"

Az elején mindenki úgy gondolja, hogy én bizony nem vagyok képes vércukorszint ellenőrzésre vagy éppen az inzulin injekció beadására. De miután többször is tárgyaltál az orvosoddal, és egyre jobban kiismered ezt a betegséget, rájössz, hogy ez az egész nem is olyan nagy dolog. Idővel pedig, az injekciók és a kezelések olyanná válnak, mint a reggeli fogmosás vagy a zuhanyzás. A napirendedbe fog beékelődni, hiszen tulajdonképpen mindezt –ugyanúgy, mint például a fogmosást is – egészséged megőrzése miatt csinálod. Néha még az is előfordulhat, hogy büszkeséggel fog eltölteni a tudat, hogy te pontosan tudod, hogy mit tegyél a cukorbetegségeddel és, hogy nem szükséges orvos ahhoz, hogy egészséges maradj.

Egyébként teljesen normális, hogy a diabéteszes emberek szomorúan, zavartan, magányosan és néha irigyen érzik magukat. A legtöbben hajlamosak a következőket gondolni:

„Zavarban vagyok, mikor inzulint kell beadnom mások előtt. Valamelyik nap a vonatállomáson mentem be a mosdóba, ahol az egyik srác nagyon furcsán nézett rám. Azt hitte drogozok. Nagyon megalázó volt ez a szituáció.”

„Miért kell nekem végrehajtani az összes előírást, ha a barátaim nem követik a diétám, ha nekik nem kell mindig a vércukorszintet mérni, és ha nekik egyáltalán nem kell az inzulin beadásával foglalkozniuk?”

„Úgy érzem, teher vagyok a családom számára. Lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy szüleimnek mindig menniük kell gyógyszerekért a gyógyszertárba és, hogy a fizetésük egy részét minden hónapba, ilyen módon, rám költik.”

„Mérges vagyok az anyukámra. Tudom, hogy aggódik értem, de az már tényleg túlzás, hogy mindig azzal nyaggat, hogy mit ettem, mit csináltam. Komolyan mondom egy kisgyereknek szabadabb az élete, mint nekem!”

„Sokszor gondolkodtam már azon, hogy valami nagyon rosszat kellett tennem ahhoz, hogy ezt érdemeljem.”

Nos, ha valamelyik már felmerült benned, akkor jó helyen vagy. Most ugyanis megpróbálunk segíteni azzal, hogy megmutatjuk, mit is tehetsz, hogy elfedd a cukorbetegség rossz oldalát és végre ugyanúgy élhess, mint azelőtt!

Légy nyitott az igaz barátaid felé!

Ha kellemetlenül, összezavartan érzed magad, vagy csak úgy érzed, hogy jó lenne valakivel őszintén beszélni, ülj le a közeli barátaiddal, a szüleiddel vagy az orvosoddal és meséld el neki problémáid, félelmeid. Először biztos, hogy nehéz lesz megnyílnod és a megfelelő szavakat is keresni fogod. De próbáld meg körülírni érzéseid és elmesélni, hogy mi aggaszt a leginkább. Sokszor már a tény, hogy elmondtad valakinek, aki meghallgatott és megértett, segíthet abban, hogy könnyebben meg tudd érteni érzéseid és úrrá tudj lenni rajtuk. Tedd rendszeressé ezeket a beszélgetéseket. Meséld el, hogy min mész keresztül! Hidd el, sokkal könnyebb lesz! Ahogy pedig az idő telik, beszélj a pozitív dolgokról is! Ez újabb lökést adhat! Idővel azt fogod érezni, hogy sokkal nyugodtabb és magabiztosabb lettél és büszke leszel magadra, hogy mennyi mindent megtanultál ezzel a betegséggel kapcsolatosan.

Kérj segítséget, ha szükséged van rá!

Ha úgy érzed, hogy minden kicsúszott a lábad alól, és esetlegesen depressziós tüneteket is érzel, mindenképpen tudasd ezt egy felnőttel. (A depresszió jelei lehetnek például az, ha mindig csak eszel, vagy alszol, vagy pont az ellenkezője, hogy egyáltalán nem eszel vagy nem alszol. Szintén depressziót jelenthet az is, ha hosszabb ideig idegesnek vagy fáradtnak érzed magad.) Néha előfordulhat, hogy az embernek komolyabb mentális segítségre van szüksége. Ezt egy egészségügyi professzor, vagy egy orvos tudja ellátni. Ha azonban velük nem szeretnél erről beszélni, fordulj szüleidhez, vagy szakértőinkhez, akik kifejezetten cukorbeteg tinikkel foglalkozó orvosokat ajánlhatnak, kereshetnek számodra.

Tanuld meg, hogyan vigyázz magadra!

Ha megfelelően el tudod látni magad és tudod kezelni a diabéteszed, valószínűleg sokkal kevésbé leszel beteg, sokkal kevesebb plusz injekcióra, vagy tesztre kell majd járnod és sokszor ugyanazokat a tevékenységeket csinálhatod, mint a többiek. Ha úgy érzed, hogy van elég energiád valamilyen mozgást végezni (ez egyébként az egyik legjobb természetes hangulatnövelő), akkor ne késlekedj, hanem tedd!

Ha úgy érzed, képes vagy arra, hogy megmérd a vércukor szintedet, hogy megfelelően add be magadnak az inzulint, és hogy te magad állítsd össze az étrendedet, beszélj az orvosoddal, hogy pontosan hogyan is vidd véghez ezeket a változásokat. Ha erre képes leszel, majd úgy érezheted, hogy most már van ráhatásod a betegségedre és úrrá tudsz lenni azon. Meg fogsz lepődni, hogy mennyire egyszerű is ez az egész, és hogy miért nem voltál rá eddig képes!

Beszélj a tanáraidnak a betegségedről!

Ha elmondod tanáraidnak, hogy milyen betegséggel küzdesz, neked is sokkal könnyebb lehet. Így meg fogják érteni, hogy esetleg órán is enned kell, vagy, hogy folyamatosan ellenőrizned kell a vércukorszintedet. Ha pedig esetlegesen ki kell menned, nem fogod felborítani az órát, hiszen a tanár tudni fogja, hogy miért mész ki, így nem fog rád szólni. Ha pedig esetleg rosszabbul lennél, a tanárod egyből tudni fogja, hogy mi történt veled, így azonnal tud mentőt, vagy orvost hívni hozzád, ha szükséges.

Ha nem tudod, hogy hogyan fogj hozzá a beszélgetéshez, kérj az orvosodtól egy papírt, melyre felírja a tanárod számára a legfontosabb tudnivalókat a cukorbetegséggel kapcsolatosan. Ennek átadásakor pedig már sokkal könnyebben tudsz majd a betegségedről beszélni vele.

Tervezz!

Rengeteg problémát okozhat, az hogy állandóan adatok tömkelegét kell a fejedben tartani. Mennyi inzulint adtál be reggel? Mit ettél az iskolába? Beraktad –e a gyógyszereid? Ha azonban ezeket a dolgokat egy rendszerbe foglalod, sokkal egyszerűbbek lehetnek mindennapjaid. Minden este ellenőrizd le, hogy pontosan mit is viszel holnap az iskolában. Így reggel már nem kell ezzel foglalkoznod. Nyugodtan mehetsz iskolában, hiszen tudod, minden szükséges gyógyszer nálad van, az étrendedet pedig pontosan te magad állítottad össze!

Koncentrálj az erősségeidre!

Nagyon könnyű elveszni abba a sok negatívba, melyet a diabétesz hozott a mindennapjaidba. Ha úgy érzed, hogy a cukorbetegség teljesen elvette az életed, a legjobb, ha leírod az erősségeid, és azokat a dolgokat, amiket szeretsz. Ki vagy te pontosan? Egy profi olvasó, focista, zeneőrült, matektudós vagy betűző bajnak? Gyerek, fiú, lány, nővér, bátyó öcsike vagy húg, unoka, barát vagy osztályelső? Te leszel a jövő asztronautája, költője, tudósa vagy orvosa? Látod? A cukorbetegség valójában csak egy igen apró kis részed. Így hát, ha picit rosszabbul érzed magad, azok a dolgok lebegjenek a szemed előtt, melyeket szeretsz, és mindig szakíts időt ezekre a dolgokra, vagy emberekre!

Tartsd magad a tervhez!

A legtöbb ember egyszer csak megunja az állandó koncentrálást és tervezést. Így előfordulhat az is, hogy ha már úgy érzed ura vagy a betegségnek, erős vagy és egészséges, megfeledkezel egy-egy fontos momentumról. Például kihagysz egy étkezést, mert éppen vásárolsz, vagy nem ellenőrzöd a vércukorszintedet a játék előtt csak az után. De ha nem veszed be a gyógyszered, vagy felrúgod az étkezési rendszered vagy például nem ellenőrzöd rendszeresen a cukorszinted, nagyon komoly problémák merülhetnek fel. Így, ha úgy érzed, hogy bedobnád a törölközőt, mindenképpen beszélj az orvosoddal és ketten kitalálhattok egy megfelelő módszert arra, hogy továbbra is egészséges maradj.

Adj időt!

A cukorbetegséggel kapcsolatos érzéseid idővel változni fognak. Most még valószínűleg aggódsz, hogy mi lesz majd a jövőben és, hogy más leszel, mint a társaid. Később azonban pedigm ár azon fogsz gondolkodni, hogy miért is aggódtál régen? Ugyanis, ha a tanácsainkat megfogadod, és megtanulod kezelni a betegséged, rájössz, hogy nem is olyan nehéz irányítani az érzéseidet.

A családod érzései

Ugyanúgy, ahogyan téged is, a családodat is érzékenyen érintheti a betegséged. Különösen nehéz lehet, ha látod, hogy a szüleid is szomorúak, vagy zavartak. Ezért fontos, hogy magadat és a szüleidet is emlékeztesd arra, hogy ez nem az ők és nem a te hibád. De természetesen ez is normális. Ahogy neked is vannak hangulatváltozásaid úgy, a családod többi tagjának is lehet, tehát ne ess kétségbe!

Ha a szüleid vagy valamelyik hozzátartozód aggódik, az nagyon sokféleképpen mutatkozhat meg. Például anyukád vagy apukád ideges lesz, amikor az orvosnál vagytok. Többször kérdezhetik egy nap, hogy hogyan érzed magad, bevetted-e a szükséges gyógyszereket, ettél- e eleget. Ilyenkor ne idegeskedj, hisz mindezt csak azért teszik, mert szeretnek! Persze, a legjobb, ha beszélsz velük arról, hogy milyen érzéseket kelt benned az aggodalmuk. Találjatok időt arra, hogy leüljetek, és nyugodtan, nyitottan beszélgessetek. Ha azonban nem sikerül, kérd szakember segítségét. A családtámogató központok és szakemberek ugyanis segíthetnek neked is, és családodnak is, hogy feldolgozzátok a betegséged.

Természetesen más családtag is szeretné tudni, hogy minden rendben van-e. Így például a nagynénik, nagybácsik, nagyszülők, unokatestvérek. Ez persze idegesítő lehet, különösen akkor, ha nem szeretnél mást, csak azt, hogy veled is ugyanúgy bánjanak, mint bárki mással. Ha közel állsz az adott családtaghoz, beszélj neki az érzéseidről. Ha azonban nem, egyszerűen csak hagyd, hogy kérdezősködjenek. Lehet, hogy néha ez már unalmas, vagy aggasztó, de ne feledd ez tulajdonképpen a törődés egyik formája.

Előfordulhat, hogy irigy leszel a testvéreidre, csak azért mert ők nem harcolnak ezzel a betegséggel. De ne feledd, ez az érzés kölcsönös lehet, hiszen ők pedig azért irigyelhetnek, mert többet foglalkoznak veled a szüleid. A legjobb megoldás erre is az, ha beszélsz velük. És ne legyél abszolút meglepve, ha netán irigységüket dühben, vagy ellened irányuló cselekedetekben mutatják ki. Beszélj velük és hidd el meg fognak érteni!

A barátaid

Teljes mértékben tőled függ, hogy beszélsz-e az osztálytársaidnak, barátaidnak a diabéteszedről. Van, akinek segít az, ha a barátai is tudnak betegségéről. Így az abból adódó tevékenységek kevésbé lesznek kínosak. Így például nem fognak meglepődni a barátaid, ha éppen a vércukorszintedet ellenőrzöd, vagy épp inzulint adsz be.

Ha úgy döntöttél, hogy megosztod barátaiddal a betegséged, készülj fel rá, hogy kérdezni fognak. Tudni akarják majd, hogy mi is valójában az a cukorbetegség, hogy mivel jár és, hogy tulajdonképpen mit is érzel. Természetesen előfordulhatnak szokatlan, vicces vagy butának tűnő kérdések is. Ha tudsz, válaszolj ezekre is! Így biztosíthatod őket, hogy örülsz a törődésüknek. Végtére azonban a barátaid komoly segítséget nyújthatnak mindennapjaidban. Ha van olyasvalaki, aki hajlandó meghallgatni, és beszélni veled, még akkor is, ha ő nem diabéteszes, komoly segítséget nyújthat számodra, különösen akkor, ha úgy érzed, már beleőrülsz a betegségedbe. De fizikailag sem elhanyagolható segítségük. Ha tudják, hogy milyen betegségbe szenvedsz, és netán rosszul leszel, könnyen és gyorsan tudnak szakszerű segítséget hívni.

Jó dolog tudni, hogy a barátaid és a családod hogyan érez irántad, de legelőször azonban a saját érzéseiddel kell foglalkoznod. A tinik élete még magában sem könnyű. A hormonok ugyanis egy komplett érzelmi hullámvasutat építenek már anélkül is, hogy bármilyen egészségügyi problémát belekalkulálnánk.

Teljesen emberi, hogy néha felgyülemlik a gőz, különösen pár nehezebb időszak után. Ha pedig a tinédzser évek diabétesszel is párosulnak, a helyzet csak tovább romolhat. Ha úgy érzed, nem tudsz már mit tenni, hogy nem tudod betartani az előírt terveket, mindenképpen beszélj a szüleiddel, vagy az orvosoddal, hogy megoldjátok ezt a problémát.

Változó, hogy ki mennyi idő alatt képes meg tanulni együtt élni betegségével. Vannak, akiknek elegendő pár hét, és elfogadják, majd megpróbálnak vele élni. De vannak, akiknek egy élet is kevés. Egy dolog azonban biztos: Érzelmi problémái mindenkinek vannak. Mások is sokszor, sőt lehet, hogy többször érzik magukat szomorúnak, zavartnak, vagy kiábrándultnak, ha új helyzettel találkoznak. És a mások nem feltétlenül jelent cukorbeteg fiatalt.

Ezért fontos, hogy találj pozitív érzéseket. Meglátod, amint elfogadtad a cukorbetegséged, könnyen érezheted magad, büszkének, magabiztosnak, erősnek sőt előfordulhat, hogy összességében boldognak is.

Az idő telni fog, te pedig egyre inkább szakértője leszel érzelmeidnek és a betegségednek. És később talán hálás is leszel a diabétesznek. Hiszen olyan dolgokra tanított meg, melyekre más tininek még esélye sincs. Te már tudod irányítani érzelmeid, de vajon a többiek tudják?

(Cs. B.)