A vesék elégtelenségét több dolog is okozhatja, ha pedig a vese tisztító funkciója 10-15 % alá csökken, a vér méreganyag tartalma olyan magasra emelkedik, hogy már csak a dialízis vagy a transzplantáció segíthet.

Ha a vesék már nem képesek megfelelően ellátni a feladatukat, az kihatással van az egész szervezetre. Ennek következtében a vese nem tudja kiválasztani az elfogyasztott folyadékot, a szervezetben keletkező vizet és az anyagcsere folyamatok során keletkezett mérgező anyagokat. Ezt nevezzük urémiának, ami kezelés nélkül halálos is lehet. A vese páros szerv, az egyik is el tudja látni megfelelően a vértisztítást, szervátültetésre vagy dialízisre akkor van szükség, ha már egyik sem működik.

Művesekezelés

A vese működését ezért pótolni kell. A legjobb és legtökéletesebb vesepótló kezelés egy egészséges donorvese sikeres beültetése, vagyis a vesetranszplantáció. Addig azonban, amíg ez meg nem történik, a krónikus vesebetegeknek ún. „művese-kezelésre”, vagyis dialízisre kell járniuk. A kezelések képesek eltávolítani a salakanyagokat a szervezetből, így lehetővé teszik az életben maradást. A dialízis azonban nem végzi el a vese több más életfontosságú feladatát, pl. a vörösvértestképzés szabályozását.

– Többféle hatékony dialízis kezelés létezik. A tényleges „művese”, tulajdonképpen nem más, mint egy szűrő, amely a hemodialízisnek nevezett eljárás során megtisztítja a beteg vérét a felesleges folyadéktól és mérgező anyagoktól – ezt normális esetben a vese végezné. A hemodialízis során a beteg vére a testen kívül, a dialízis készülék segítségével egy csőrendszeren és egy szűrőn átáramlik át. Ezután a megtisztított vér visszatér a keringésbe. A betegeknek általában heti három kezelésre van szüksége, amelyek mindegyike 4-5 órát vesz igénybe. – magyarázta Dr. Reusz György, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke.

A másik módszer a hashártya szűrőtulajdonságainak kihasználása, ami képes természetes szűrőként viselkedni, az ezen alapuló eljárást peritoneális dialízisnek nevezzük. Ennek során egy, a hasfalba tartósan beültetett műanyag cső segítségével a beteg hasüregébe speciális összetételű folyadékot engedünk be. Ezen öblítő-folyadék és a szervezet folyadékterei között a hashártyán keresztül kiegyenlítődés megy végbe, mely sorána méreganyagok a dializáló folyadékba vándorolnak. Arról, hogy adott betegnek melyik melyik eljárás a legmegfelelőbb, minden esetben a kezelőorvos és a beteg (ill. gyermek esetén a szülő) közötti megbeszélés során dől el. Kisebb gyermekeknek a hashártya dialízis a megfelelőbb, nagyobb gyermekeknek, felnőtteknek mindkét eljárás megfelelő lehet.

Szervátültetés

Mint láttuk, a művesekezelés bármelyik formájában igen időigényes, és bár törekszünk a betegek teljeskörű rehabilitációjára, sokszor ez nagy nehézségekbe ütközik (időbeli ütkozés az iskolával, munkahellyel, stb.). Az idült veseelégtelenség ráadásul hosszú távon károsítja az érfalat is, ezért a szakemberek a legjobb megoldásnak a transzplantációt (vagyis a veseátültetést) tartják. Mivel egy vesével is lehet élni, ezért vesét akár élő, akár halott embertől is kaphatunk. A transzplantáció feltétele, hogy az új szerv a lehető legtöbb paraméterben egyezzen a mi szervezetünk paramétereivel, ugyanis csak így akadályozható meg a kilökődés.

Sikeres veseátültetés után a veseelégtelenség szinte minden tünete rövid idő alatt megszűnik – azonban a betegnek tudnia kell, hogy ez a könnyebbség kötelességekkel is jár: a megfelelő gyógyszerezés és diéta betartása alapvetően fontosak az új vese működésének megtartásában.

(Szerző: Kósa-Boda Veronika, újságíró)