Mint minden kamasznak, a cukorbeteg serdülőknek is jelentős változás áll be az életükben. A számos kihívás mellett ráadásul a cukorbeteg kamaszoknak a 18 éves életkor, illetve a középiskolai tanulmányok befejezésével rendelőt kell váltaniuk, azaz a gyermekdiabetológiai szakrendelőből át kell menniük a felnőttdiabetológiai rendelőbe.

A serdülő- és fiatal felnőttkor az az életkor, amikor a párkeresés, a kapcsolatok kiépítése a legintenzívebb. Jellemzően a legtöbben és leggyakrabban életünk ezen időszakában járunk el szórakozóhelyekre, bulizni, ami együtt járhat alkoholfogyasztással, dohányzással. Ilyenkor kell leginkább felkészülni a változatos életvezetésre, az étkezési időpontok módosítására, ez az érettségi, a felvételi és a vizsgák időszaka.

A 18 éves életkor közeledtével döntést kell hozni a pályaválasztással kapcsolatban, lehetőség szerint olyan szakmát kell választani, amely a diabétesz esetleges szövődményeit nem rontja (pl. hidegben végzett munka), nem jelent veszélyes munkakört (pl. magasban végzett munka), lehetőség szerint nem jelent túl nagy kísértést (pl. cukrász), korai komplikációk esetén nem kell abbahagyni a munkát (pl. órás). Véleményem szerint a modern inzulinoknak és folyamatos inzulinadagoló eszközöknek (inzulinpumpa) köszönhetően a váltott műszakos munkabeosztás ugyan nem ideális, de ma már megoldható problémát jelent. Az immár fiatal felnőttkorba lépők számára sokkot jelenthet, hogy a korábban meg-szokott, szinte családtagként számon tartott szakrendelői személyzetet ott kell hagyni és új orvost kell keresni.

A felnőttdiabetológiai szakrendelőkben többnyire vegyesen fordulnak elő 1-es típusú és gyakran idősebb, sok társbetegséggel rendelkező 2-es típusú cukorbetegek. Az újonnan megjelent fiatal cukorbetegek gyakran érezhetik azt, hogy ők nem is olyan betegek, megváltozik a rendelő, a váróterem és az ott várakozó betegek képe, s ezek miatt akár el is maradhatnak a rendelőtől.

Összességében elmondható, hogy a szakrendelő váltása érzékeny időszakban történik, ezért mind a küldő, mind a fogadó rendelőtől, a betegtől és családjától fokozott odafigyelést igényel.

Az útra indítás

Optimális esetben a gyermekdiabetológiai szakrendelő szakorvosa előre értesíti az általa ajánlott felnőttdiabetológiai szakrendelőt, amelynek kiválasztása során figyelembe kell venni az egyedi, speciális igényeket. Mindenképpen olyan kollégát érdemes választani, akinek nagy gyakorlata van 1-es típusú cukorbetegek gondozása terén. Természetesen az inzulinpumpával kezelt cukorbetegeket valamelyik inzulinpumpa-központba kell irányítani.

Magam lényegesnek tartom, hogy az utolsó gyermekdiabetológiai szakrendelőben kiadott ambuláns lap, esetleg zárójelentés tartalmazza a cukorbetegség gondozásának paramétereit. A diabétesz kezdetének időpontja a betegségtartam előrehaladtával feledésbe merülhet, ezért ennek rögzítése fontos. Természetesen az antropometriai (testsúly, testmagasság) adatok mellett a legutóbbi laborvizsgálati eredmények, az esetleges szövődmények (szemészeti, ideggyógyászati), társbetegségek (például lisztérzékenység, a pajzsmirigy betegségei) és az aktuális terápia, diéta pontos leírása szintén segítséget jelent a beteget fogadó csapatnak. A sürgősségi kórházi kezelések, a gondozási időszak HbA_1c-értékei, vagy a betegre jellemző HbA_1c-tartomány sokat elárul a beteg korábbi anyagcseréjéről.

Fontosnak gondolom, hogy amikor útra indítják a fiatal diabéteszest, legyen ellátva recepttel, engedélyekkel, hogy akkor se szenvedjen hiányt semmiben, ha valamilyen oknál fogva késik az első találkozás a felnőttdiabetológussal.

Megérkezés a felnőttdiabetológiai szakrendelőbe – ahogyan én csinálom

Amikor egy serdülőkort kinövő cukorbeteg érkezik a szakrendelőbe, az első alkalommal leginkább a beteggel való megismerkedésre koncentrálok, ennek szakmai oldalában sokat tud segíteni a beteg korábbi dokumentációja, szerencsés esetben a továbbadáshoz adott orvosi papírja.

A terápia, diéta megváltoztatásától az első vizit alkalmával tartózkodom. Bemutatom neki munkatársaimat, a rendelő működését, az előjegyzési procedúrát. Megpróbálom vele érzékeltetni, hogy a jövőben igyekszem maximálisan segíteni a cukorbetegségének gondozását, de most már felnőttkorba lépett, saját maga is felelős saját életéért.

Gyakran szülőkkel érkezik a cukorbeteg az első rendelésre, ilyenkor, hogy nyomatékot adjak az önálló felelősség fontosságáról szóló gondolatmenetnek, és hogy ezt a szülők és az ifjú felé is érzékeltessem, meg szoktam kérdezni, hogy szeretné-e, hogy kiküldjem a szüleit, hiszen neki felnőttként ehhez már joga van. Többnyire ezzel nem élnek, pedig néha érzem a feszültséget a szülők és gyermekük között.

Az első vizit alkalmával a szokásos anamnézis, betegvizsgálat, diabéteszreleváns adatok felvétele mellett kíváncsi vagyok a jövőképre: milyen iskolát választ, milyen munkát szeretne vállalni, mikor tervezi a családalapítást? Rákérdezek a dohányzásra, az alkohol és egyéb élvezeti szerek használatára. A jó kapcsolat kiépítése érdekében az első alkalommal nem kritizálok, nem nevelek, viszont egyértelműen közlöm, hogy szerintem mit kell megtennie (pl. hányszor mérjen vércukrot) ahhoz, hogy anyagcseréje rendezetté váljon, ha az korábban nem volt megfelelő. Ha svindlire derül fény (pl. kitalált vércukoradatok vannak a naplóban), akkor ennek felismerését csak óvatosan közlöm, mert az első vizit legfontosabb feladata véleményem szerint a bizalom megszerzése.

A fiatal felnőtt cukorbeteg gondozásának folytatása – miért szép időszak?

A serdülőkor a korábban leírtaknak megfelelően számos kihívással jár, s ez többnyire együtt jár az anyagcsere-paraméterek romlásával. A felnőttkorba lépés a számos izgalom, új kihívás mellett a gondolkodásmód komolyodásával, az érzelmi és anyagi biztonság megteremtődésével jár, illetve az ehhez vezető folyamat végső fázisának tekinthető.

A legtöbb betegnél a serdülőkor zaklatottságából való kilépés a vércukorértékek javulásával is együtt jár. Maga az orvosváltás is többnyire terápiajavulást jelent, hiszen az új orvosnak, gondozó csapatnak való megfelelési vágy segíthet a jobb anyagcsere elérésében. Az új orvos lehetséges, hogy más szemszögből viszonyul a beteghez, észrevehet olyan eltéréseket, svindliket, amelyek korábban nem derültek ki.

A serdülőkor nemcsak eme speciális korszak kihívásai miatt, hanem a természetes élettani folyamatok miatt is nehezen irányítható. Kamaszkorban számos olyan hormon szintje magasabb, amelynek hatása az inzulinéval ellentétes, a serdülés elmúltával az inzulinigény többnyire csökken. Ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy a felnőtté válás során az anyagcsere-paraméterek javulásával a beteget felkészítsük a családalapítás és karrierépítés kihívásaira.

Orvosként nagyszerű látni ezt a folyamatot, amelynek során a gyakran bohó kamaszokból érett, tudatos, önmagukért és családjukért felelősséget mutató felnőtteké válnak gondozottjaink. A korszakváltás követése hálás feladat, a kedvező élettani és lelki folyamatok miatt a jobb anyagcsere elérése tekintetében sikerekben többnyire gazdag.

(diabetes.hu - Dr. Kis János Tibor)