A neglekt-szindróma során a beteg jobb agyféltekének lebenye károsodik, ezáltal a látott tárgyaknak csupán az egyik felét érzékeli. Ebből olyan furcsa dolgok is adódhatnak, hogy a beteg csak a fél cipőjét veszi fel, csupán a fél arcát borotválja le, vagy evés közben a tányérnak csak az egyik feléről eszik.

A betegség egy olyan szindróma, amely az agy egyik féltekének a károsodását jelenti, bekövetkezése után az egyén csak a tér egyik oldalát érzékeli. Bár látásuk és hallásuk nem szenved sérülést, az agyi sérüléssel ellentétes oldalról érkező ingerekre nem reagálnak.

Alapvető és természetes tulajdonságunk, hogy ha a látóterünkben fontosabb információt észlelünk, vagy lényeges esemény történik, főként a szemünkkel, de nem ritka esetben egész testünkkel arra a dologra fókuszálunk. A Neglekt-szindrómában szenvedők a tér és a test jobb oldalát figyelmen kívül hagyják, míg a másik oldalon tökéletes az észlelésük.

Kialakulása mai napig nem tisztázott

Orvosok azzal magyarázzák a betegséget, hogy az agyunk két félteke nem egyformán figyeli a tér két oldalát. Míg a jobb agyféltekünk mindkét oldalt figyeli, a bal csupán a jobb oldali tér figyelméért felel. Tehát, ha a jobb agyféltekünk megsérül, kiesik a jobb oldali figyelmi rendszer, viszont a bal agyféltek kijavítja azt, de a baloldal figyelme így teljesen megszűnik, hiszen azt csak a jobb agyféltekünk figyelte.

Nagyon fontos a betegek rehabilitációja, ha teljes gyógyulást nem is lehet eredményezni, de részben visszaállítható a térbeli figyelem. A kezelés során lényeges a betegek figyelmének felhívása a nem használt testrészeire, és ösztönözni kell őket a térben észlelhető ingerekre. Nagy hangsúlyt kell fektetni a mozgásra is, hiszen egyes betegek nem megfelelően mozgatják a testrészeiket.

A szindrómát lehet javítani egy úgynevezett prizmaadaptációs eljárással, mely során a páciens egy speciális szemüveget visel. Ennek segítségével a neglidált térfele áttolódik az ép részre. Ez csak néhány óráig tart, ugyanis a szemüveget levéve ismét torznak látja majd a világot, de legalább egy kis időre újra átélheti a nem észlelt tér látványát.

Manapság már gyógyszeres kezeléseket is alkalmaznak, egyes betegeknél a dopamin tartalmú készítmények pozitív hatást váltanak ki, de sajnos csak kevés esetben. A mai fejlett tudomány ellenére sem találták még fel a megfelelő gyógymódot erre az igen kellemetlen betegségre, de a nagyütemű fejlődés csak jókat ígér.

(KamaszPanasz - Katona Rita)