Ez a betegség egy neurológiai rendellenesség. Szellemkézként is szokták emlegetni, mikor a páciens az egyik végtagja felett elveszti az uralmát, olyan, mintha nem is hozzá tartozna.

A betegségben szenvedők arról nyilatkoztak, hogy gyakran érzik úgy, mintha a kezük (vagy ritka esetben a lábuk) önmaguktól függetlenül cselekedne, és nem lenne felettük hatalmuk. Ritkább esetekben az is előfordul (mikor már annyira súlyos a betegség), hogy a páciens számára annyira idegenné válik a végtagja, hogy meg akar szabadulni tőle.

A beteg végtagja mindent függetlenül tesz, nem lehet irányítani. Az is előfordul, hogy mind a két végtagot érinti a szindróma, oly módon, hogy a két tag egymással ellentétesen mozog. Ez a betegeket súlyosan hátráltatják mindennapi tevékenységeik során.

Neurológusok szerint ez a betegség akkor következik be, ha a páciens két agyféltekéjét elválasztják egymástól sebészeti úton. De felléphet még daganat, stroke, sőt fertőzés következményeként. A szindróma leggyakrabban a sérült agyféltekkel ellentétes oldalon jelentkezik.

Több altípust is megfigyeltek az orvosok a szindrómánál

• Ha a páciens homloklebenye sérült meg korábban, akkor a végtagjaik a környezetükben található tárgyakat ragadják meg, és használják akarattalanul. Tehát, ha az idegen kéz megfog egy tárgyat, a beteg csak nehezen tudja kiszabadítani a szorításából.
• A kéregtest sérülésekor a két kéz ellentétesen mozog, tehát az idegen kéz (jobbkezeseknél általában a bal, balkezeseknél a jobb kéz) ellentétes mozdulatokat végez.
• Ha az agy nyakszirti lebenye vagy a fali lebenye sérült korábban, akkor az figyelhető meg, hogy az idegen kéz távol tartja magát az érintésektől, tapintásoktól. Ilyenkor a kéz ” lebeg”, vagyis felfelé irányuló mozgásokat végez.

A tökéletes gyógymódot máig nem fedezték fel. Esetenként átmeneti segítséget jelent, ha az idegen kézbe veszünk egy tárgyat, így míg azt fogja, addig nem nyúl más után ösztönszerűen. Neurológusok alkalmaznak olyan terápiát, mely során egy speciális feladatot hajtatnak végre többször a páciens idegen kezével, így a beteg megtanulja kordában tartani a végtagját. A legtöbbször viszont egy kesztyűbe vagy egy köpenybe bújtatják a beteg kezét, ezzel korlátozva a mozgását.

(KamaszPanasz - Katona Rita)