Mi az a tumormarker?
Magyarországon folyamatosan emelkedik a daganatos betegek száma, évente az 50 ezret is meghaladja az újonnan diagnosztizált eset. A jelenség aggasztó, még akkor is, ha tudjuk, hogy ehhez a változáshoz hozzájárulhatott a vizsgálati módszerek fejlődése, valamint a statisztika pontosabbá válása. Szerencsére a halálozások száma nem nőtt ilyen ütemben, - a gyógyulási mutatók javultak - de így is évente több mint harmincezer embert veszítünk el rákbetegség miatt.
Szó szerint létkérdés a korai felismerés
A rosszindulatú daganatos megbetegedések korai felismerésével és mielőbbi kezelésével elkerülhető a halálozások jelentős hányada. Nem véletlen, hogy az orvostudomány régtől fogva arra törekszik, hogy a daganatos elváltozásokat korán felismerje (akár már az első tünetek megjelenése előtt), majd a gyógykezelés alkalmával az érintett állapotát folyamatosan kövesse. Ezen célok elérésében jelentenek napjainkban nagy segítséget a már igen nagy számban rendelkezésre álló tumormarkerek.
Mik azok a tumormarkerek?
Szervezetünkben sok olyan molekula van, amelynek a koncentrációja megváltozik akkor, ha valamilyen betegség alakul ki. Tumormarkereknek azok az anyagok, amelyeknek a normálistól eltérő értékei valamilyen daganatos megbetegedésre utalhatnak. Önmagukban ezeknek a megváltozása miatt még nem lehet diagnosztizálni a daganatos betegséget, hiszen a szintjük megemelkedése más okból is kialakulhat, viszont a normál szintjük sem jelenti azt, hogy nincs sehol sem daganat a szervezetben. A tumormarkerek ellenőrzése mellett a szövettani vizsgálat is nélkülözhetetlen a diagnózishoz.
A már igazolt daganatos betegség esetén a laborvizsgálatok eredményei kiválóan alkalmazhatók arra, hogy a páciens állapota és a kezelés eredményessége követhető legyen. Ehhez egy kiindulási "egyéni alapértéket" határoznak meg, amihez a továbbiakban a későbbi értékeket viszonyítják.
2021-ben a következőképpen definiálta az amerikai National Cancer Institute a ’tumormarker’ kifejezést: „A szövetekben, a vérben, a csontvelőben vagy más testnedvekben található anyag, amely a rák vagy bizonyos jóindulatú (nem rákos) állapotok jele lehet. Számos tumormarker normális sejtek és rákos sejtek által egyaránt előállított fehérje, de nagyobb mennyiségben a rákos sejtek bocsátják ki ezeket. A tumorszövet genetikai változásait, például a génmutációkat, a génexpressziós mintákat és a tumorsejtek DNS/RNS-ének egyéb változásait szintén alkalmazzák tumormarkerekként.”
A tumormarkerek felfedezése
Az első tumormarkerekkel és a szövetek különbözőségével kapcsolatos emlék egy I.e. 1700 körül íródott egyiptomi papirusz, ahol az emlőrákot próbálják megkülönböztetni a jóindulatú emlőgyulladástól. A papírtekercset az amerikai egyiptológus Edwin Smith (1822-1906) még 1862- ben vásárolta egy luxori kereskedőtől, amit James Henry Breasted fordított angol nyelvre és tett közzé az 1930-as évek elején.
Henry Bence-Jones angol orvos-kémikus azonosította az első tumoros állapotra utaló markert a londoni St. George Kórházban. Azóta napjainkig a tumormarker fogalma, és értelmezése sok fejlődési szakaszon ment keresztül.
A tumormarkerek besorolása
A tumormarkerek besorolása történhet a képződés, vagy kimutatás helye szerint, de további szempontja lehet az osztályozásnak a sajátos funkciók felismerése vagy a jellegzetes vegyületcsoportok esetleges jelenléte is. A tumormarkerek egy része megtalálható magában a daganatsejtekben, míg másik részük vizsgálható a daganatot körülvevő testnedvekből az erre kidolgozott laboratóriumi módszerekkel. A tumormarkereket típusától függően vizsgálják a vérben, a vizeletben (keringő tumormarkerek) vagy a szövettani mintában.
A leggyakrabban mérhető és használható tumormarkerek
- AFP - a máj, a here és a petefészek bizonyos daganatainak szűrésére és kezelésének a monitorozására alkalmas. A szintje megemelkedik májkárosodás esetén is, tartósan és krónikusan magas marad.
- CEA - elsősorban a kezelés hatékonyságának követésére használják, azaz önmagában nem alkalmas a daganat kimutatására
- PSA - a prosztatarák esetében emelkedik meg a szintje.
- CA 125 - a petefészekrák kezelésének monitorozására alkalmas.
- HE-4 - petefészekrák esetében emelkedik a szintje, a CA 125 markerrel együtt alkalmazzák.
- CA 15-3 - az emlőrák kezelésre adott válasz ellenőrzésére szolgál, illetve annak a kiújulásának figyelésére alkalmas - szűrésre nem ajánlott
- CA 19-9 - a hasnyálmirigyrák és az epevezeték rák megkülönböztetésére szolgál, illetve alkalmas a hasnyálmirigyrák kezelésére adott válasz monitorozására
- S100 - melanoma malignum diagnosztizálására és elkülönítésére használják.
- TPA - Tüdő-, emlő-, bél- vagy hólyagrák kezelésének nyomonkövetésére alkalmazzák
- CA 72-4 - elsősorban a gyomorrák, vastagbélrák, petefészekrák mutatója
FONTOS és szinte valamennyi tumormarker-vizsgálatra igaz, hogy ezek nem számítanak elsődleges "tumorkereső" módszereknek, értékelni őket csak a többi vizsgálati eredménnyel együttesen lehet. A tumormarkerek normális esetben is kis mennyiségben jelen vannak a szervezetben a szintjük nemcsak rosszindulatú betegség esetén emelkedhet meg.
(Szerző: Faar Ida, újságíró)
Felhasznált irodalom:
