Az egészségügyi szakértők először egy olyan eset kapcsán figyeltek fel a jelenségre, amikor is egy fiatal férfit vittek be a mentősök ájultan a helyi kórházba, ahol az orvosok megállapították a szén-monoxid mérgezés tényállását, de a mérgezés okát vagy a forrását nem tudták kideríteni.

Azonban hosszas és eredményes kutatás után a szakértők megtalálták a valódi okot, mégpedig egy olyan használati tárgy formájában, amiről nem is gondolták volna, hogy ilyen formában is veszélyt jelenthet az egészségre. A tettes pedig nem más, mint a vízipipa.

A vízipipázás egy olyan dohányzási módszer, ahol a dohányt egy zárt edényben, amely enyhén vázára hasonlít, hevítik égő faszén segítségével, majd a keletkező füstöt egy vízzel teli részen vezetik át a hűtés végett, végül a kivezető tömlőn, a pipaszáron át szívják be a füstöt a vízipipát használók. A felhasznált dohány gyakran ízesített az élvezet fokozásának érdekében, az eszközt egy időben több ember is használhatja, mert számos tömlő csatlakoztatható rá, ezért népszerű társas elfoglaltság, a beszélgetés nélkülözhetetlen ősi kelléke a legtöbb közel-keleti, arab, török, indiai kultúrában. Az általános felfogás szerint kevésbé toxikus a dohány ilyen formában történő fogyasztása, például a cigarettázáshoz képest.

Azonban az egészségügyi szakértők és a témában jártas kutatók szerint ez a fajta dohányzási módszer komoly egészségügyi kockázatokat rejt magában, többek között a szén-monoxid mérgezés lehetőségét is.

A szerencsétlenül járt fiatalembert túlnyomásos oxigénkamrában kezelték, aki végül túlélte a balul sikerült vízipipázást. A szakértők szerint egy cigarettát szívó dohányos esetében 5 százalékos szén-monoxid szinttel lehet számolni, azonban a kórházba került fiatalember esetében 29 százalékos szén-monoxid szintet mértek az orvosok. Ez pedig már olyan mérték, melyet leginkább a tűzesetek áldozatainál és füstmérgezést szenvedőknél tapasztalnak az egészségügyi szakemberek.

A vízipipázás és más hasonló alternatív dohányfogyasztási módszerek kevésbé üldözöttek az egészségügy által, nem úgy, mint a cigarettázás, azonban a kockázati tényezők egyre inkább napvilágra kerülnek, ahogy minél nagyobb népszerűségre tesz szert ez a dohányzási módszer. A szakértők is egyre több figyelmet fordítanak ezen eszközökre és módszerekre, kutatják a lehetséges káros hatásokat, amikről a felhasználóknak egyelőre fogalmuk sincs.

A fokozott egészségügyi kockázat, amit a vízipipázás jelent a felhasználóira nézve az részben annak használati módjából következik. Egy cigarettát szívó dohányos átlagban tízszer szív bele egy adott cigarettába, míg egy vízipipát használó akár 100 alkalommal is beleszívhat egy kör során, magyarázta a szakértő.

Egészségügyi szakértők által végzett megfigyelések szerint az egy órás vízipipázás alatt a fogyasztó akár 100-200 szorosát is beszívhatja annak a füstmennyiségnek, ami egy szál cigaretta elszívásakor keletkezik. A szén-monoxid mérgezés kockázatát pedig a dohány hevítéséhez használt faszénparázs okozza.

Az eszközben lévő vizes tartályon átmenő füst ugyan lehűl és kellemesebbé teszi a füst leszívását a cigarettázáshoz képest, de a víz ugyanakkor nem szűri meg a toxikus anyagokat, ami miatt nem lesz kevésbé veszélyes a cigarettázáshoz képest.

A szén-monoxid mérgezésben az a veszélyes, hogy egy sor betegség tünetéhez hasonló jeleket produkál az áldozaton, ilyenek, mint a hányinger, a rosszullét, a fáradtság, akár az influenzához is hasonló lehet, így ha nem veszi a fogyasztó vagy az orvosok még időben észre, akár végzetes is lehet, kómát, sőt halált is okozhat.

A rendszeres vízipipázók a szén-monoxid mérgezés miatt számos, hosszú távú egészségügyi kockázati tényezővel is számolhatnak, például idegrendszer károsodása.

A szén-monoxid veszélyessége abban rejlik, hogy blokkolja a vér oxigén szállító képességét, helyettesíti az oxigénmolekulákat a vérben és jobban kötődik a vörösvértestekhez, mint az oxigén. De rendszeres és hosszú távú használata más problémákat is okozhat, például az IQ csökkenését a fokozott idegsejt pusztító hatása miatt.

Egyesek azért térnek át a vízipipázásra, mert kevésbé tartják veszélyesnek, mint a cigarettázást, vagy ép a cigiről próbálnak meg leszokni. Azonban teljesen más élményt jelent a cigarettázáshoz képest, eleve a vízzel hűtött füst miatt, ráadásul a vízipipázás helyhez kötött, nem lehet futtában az utcán elszívni egy adag dohányt oly módon. Vannak, akik tisztában vannak a kockázatokkal, de mégsem tesznek le róla, mert hozzászoktak a vízipipázás szertartás jellegű, közösséget jelentő használatához. A szén-monoxid mérgezés kockázata újdonságként hatott az egyes használókra, de a többség mégsem hagyja abba a vízipipázást.

Megjegyzendő, hogy a vízipipázás nagy népszerűségének az egyik oka a közösségteremtő hatás, ugyanis többen szívhatnak egy eszközből egyszerre, így egyre több kávéházban létesítenek vízi pipázós részleget, ami jót tesz a forgalomnak. Egy ilyen kávézó igazán kellemes lehet egy baráti társaság számára némi szórakoztató időtöltésre.

Sajnos gyakori, hogy a droghasználók is szívesen fogyasztják az egyes kábítószer féleségeket vízipipából.

Újdonságként egyesek megpróbálkoznak az ízesített, de nikotinmentes füstölnivaló használatával, több-kevesebb sikerrel.

(M. T., usatoday.com)