Fekete vagyok. Tudok róla, ha az orrom alá dörgölik, nem leszek se világosabb, se sötétebb, de nem is akarok. Ez nem olyan dolog, amit szégyellek, de büszkének se kell rá lennem, mert ez is csak olyan külsőség, mint az, hogy göndör vagy egyenes a hajad. Sokan azt hiszik, emiatt más vagyok, mint a többi ember.

A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi és politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel. Fajgyűlölet, amikor pl. külön rasszokba tartozó népcsoportokat külsejük miatt ítélnek el.

Rasszizmus-történelem

Sajnos ez a fogalom a világ minden részén ismert, és sokan élnek is vele. Nem megyek bele azokba a fogalmakba és csoportozásokba amik elég szakszerűek, de annál inkább unalmasak lehetnek. Lényeges viszont, hogy maga a rasszizmus igazságtalanság, diszkrimináció. A történelem során is sok ilyenről olvashatunk, hallhatunk, tanulhatunk. Az emberek alig akarják elhinni. Mindenki viszolyog, ha visszagondol a 2. világháborúban történt népirtásra. De nem kell annyira messze mennünk az időben. Sajnos sok honfitársunkban viszolygás van a cigányokkal szemben. Ezt is le kéne küzdeni, bár ez ennél talán bonyolultabb.

Az én történetem

Magyarországon élek, és itt is születtem, édesapám nigériai, orvostanhallgatóként jött ide. Ő több mint 20 éve él itt. Szerencsére engem ezzel nem igazán tudnak megbántani. Én sem mondom senkinek sem, hogy "Bocsi, de a bőrszíned nem okés, szóval nem is tudom mit kéne tenned."

Van, aki csak ezért szeretne velem megismerkedni... Kiábrándító lesz sajnos rájönni, hogy ugyanolyan ember vagyok: hibákkal, és remélem jó tulajdonságokkal is.

De ez csak szimpátia. Viszont az, hogy valaki azért ítél el, mert fekete vagyok, nevetséges. Persze ha erre azt mondom, hogy én is utálhatnék akárkit, csak mert nem fekete, jön a szerintük egyértelmű válasz, hogy itt nagyon kevés a fekete, és nem utálhatok mindenkit. És akkor legszívesebben lecsapnám az illetőt, hogy HEY man! Gondolkozni annyira nem gáz, mint fáradtságos neked, ha elsőre ilyen dolgok jutnak eszedbe. Ez csak egy felvetés nem pedig egy kijelentés. De persze aki nem figyel a szóra, az nem tanul, aki meg van győződve az igazáról és elzárkózik más véleménytől, azzal nem lehet mit kezdeni.

Óvodában és alsóban sosem bántottak a bőröm színével kapcsolatban. Vagy ha volt is ilyen, kiröhögtem és továbbálltam, vagy egy nem teljesen átgondolt, viszont annál inkább okosnak tűnő válasszal leintettem.
Viszont felsőben a saját osztálytársaim kezdték rám aggatni a "nigger" jelzőt. Ami, ha azt vesszük, egy református iskolában érdekes.

Nem tudom, ilyenkor mit éreztek. Akkor még nem igazán tudtam kezelni az ilyen helyzeteket, és sokszor inkább a szemet szemért elvet használva én is visszavágtam egy külsőre vonatkozó negatív megjegyzéssel.

Bárki kerül ilyen helyzetbe, azt mondom, gondolja át, mit mond, vagy éppen mit tesz, nehogy visszacsapjon! Mert azért így visszagondolva keménynek tűnik, hogy gyomorszájon rúgtál valakit, aki leniggerezett, de ez nem túl "diplomatikus", nem célra vezető, bár nálam hatásos volt. De nem buzdítanék erre senkit. Bár éppen elmehet egy sztorinak... Csak kár, hogy ebben maximum azt a következtetést vonhatod le, hogy ne niggerezz le senkit, mert a végén még "visszarúg".

Mit lehet tenni?

Hogyan kéne a mostani álláspontom szerint védekezni ezzel szemben? Lehet, nem túl "szakszerű" vagy éppen helyes, de általában azt szoktam mondani pl. az olyan megjegyzésekre, hogy "nigger", hogy "TUDOM!". Aztán persze - a hatás kedvéért és csakhogy az az ember tisztában legyen azzal, mit gondolok az okos megszólalásáról - képen röhögöm és elmegyek.

Persze kiállhatnék az elveimért, meg a feketékért, de szerintem egy olyan ember, akinek annyi az értelmi képessége, hogy ezzel próbál megbántani, arra kár az észérveket meg az energiát a szónoklattal pocsékolni. Ez megint csak illúzióromboló lehet a részemről, hiszen sokan azt gondolnák, hogy akkor most kiáll magáért, de szerintem sokkal jobb, ha nem állunk le vitázni, mert mint már mondtam, az ilyen ember NEM ÉRT A SZÓBÓL.

Ez pont olyan, mint az ismerd meg önmagad. Ha tudod, hogy okoskodó vagy, tudod, hogy stréber vagy, vagy akármi más, és valaki ezzel próbál téged megbántani, akkor mondd meg neki, hogy tudod és kész. Mindenkinek vannak hibái (na jó, a strébert nem annak szántam), és jó, ha belátja őket. Ettől nem lesz sebezhetetlen. Viszont ezzel a belátással nem csak a személyiségét építi, de kevesebb csalódás is éri az életben. Csak akkor állj ki az igazadért, ha tudod, hogy olyat mondtak rólad, ami nem igaz.

Számomra viszont nem lenne túl hiteles, ha azt mondanám: Hé te! Mit mondtál!? Nem is igaaaz! - mert természetesen igaz, mármint az, hogy fekete vagyok.

(KamaszPanasz - I.S.)