Magyarországon sokan bámulnak meg a bőröm színéért, meg talán a nagy hajam miatt is. Sokan néznek rám csúnyán, a kisebb gyerekek van, hogy mutogatnak - sőt egyszer előfordult elem hogy egy kosárlabda bajnokságon keresztet vetettek..na ez már talán egy kicsit erős volt. Olyan pillanat, amikor nem tudod, hogy sírj vagy nevess. Én röhögtem.. ők meg..mosolyogtak.

__hidetes__

Élet a bőrszínemmel - nem mindig egyszerű

Ha van fekete vagy másmilyen külföldi vagy külföldi származású haverod, ne nagyon mondj neki rasszista vicceket még viccből sem. Mert az ilyenekre nem vagyunk túl vevők. Vagy ha mégis mondanál, ne csodálkozz, hogy szemetforgatunk és vetünk egy lenéző pillantást rád. Mégis mit gondoltál?

Fura az élet - de sokan nagyon kedvesen, szívélyesen viselkednek velem. A buszon, a villamoson az öreg nénik és bácsik előszeretettel mesélnek nekem az unokájukról, családjukról, sokat kérdeznek a származásomról. Néha megkínálnak ezzel azzal... Itt gondolok sütire, gyümölcsre. Persze mindeközben át kell engednem nekik a helyemet... Az előrenéző kényelmes székemet.

Az öreg bácsik szeretnek velem lassan, tagoltan ordibálni, hogy megértessék velem a mondandójukat: OTTTTTT VAAAAANNN AAA NAGYTEEMPLOOOM. TETSZIK LÁÁÁÁTNI????!!!!

Ugyancsak komikus lehet, amikor meglátod, hogy a fekete kislány néptáncol (mert másodikban ez a sulinkban kötelező tantárgy volt), vagy amikor a ruhatisztítóban arról beszélnek, hogy mennyire szép MANDULAVÁGÁSÚ szemem van, és megkérdezik, hogy "Sri Lanka vagy Nepál"?

Bár most csak a magam nevében beszélek, jobb szeretem ha a néger helyett a feketét használják. Mert a néger olyan, mintha a feketét kigúnyolnák. A fehérre sincs külön szó pluszba.

Skinheadek, boneheadek

Valójában utánaolvastam ennek, és igazából a skinhead fogalom maga egy stílus. Vannak "fekete, fehér, sárga" skiheadek egyaránt. Viszont a skinhead stíluson belül vannak a boneheadek. Na, ők azok, akiket tévesen skinheadnek nevez a társadalom. Bár ha ez már így van, akkor nyugodtan nevezhetjük őket annak, tekintve, hogy nem az elnevezés a fontos, csak éppen kínos lehet egy feketének aki skinheadnek vallja magát ezt hangoztatni.

Velük nem jó packázni. Sajnos Magyarországon egyre több van belőlük, bár többnyire nekem kevesebb félnivalóm van mint a roma származásúaknak, de azért vigyázni kell, mert ők nemcsak szóval bánthatnak. Így ha ők szólnak be nekem, azt inkább hagyom és gyorsan továbbgyalogolok, mert már esett meg, hogy követtek. De hála az égnek, a buszra felszállt két nagy kigyúrt fekete "harcos":) így már nem volt sok esélyük.

Végezetül

Mindent összevetve, én igazán szeretek fekete lenni. Tudom, mindig lesznek emberek, akiknek ez nem fog tetszeni, de ilyen az élet, és nemcsak én vagyok ezzel így. Legalább ha mással nem is, ezzel kitűnök az emberek közül... Bár erre is mondhatnánk azt negatívan, hogy kilógok, de maradjunk a kitűnninél.

Néha azt gondolom, a világ elég fejlett ahhoz, hogy a bőrszín még csak problémát se jelentsen, de sajnos nem így van. Bár reményre adhat okot, hogy javult valamivel a helyzet, hiszen ma már a világ vezető hatalmának, az USA-nak a miniszterelnöke is fekete (az ott is tapasztalható, bőrszín alapú diszkrimináció ellenére). Megdöbbentő a tudat, hogy kevesebb mint 100 év alatt 6 millió ember halálát okozta a rasszizmus. Ennek ellenére sajnos ma is él és virul, Magyarországon is. Reménykedni lehet, hogy idővel jobb lesz, de valljuk be - kevés esély van rá.

(I.S)