A Valentin-napnak – ha jól értettem Valentin szándékát – a szeretetről (szerelemről?) kéne szólnia. Persze ez így nagyon közhelyes és semmitmondó, de éppen itt az ideje, hogy feltöltsük egy kis tartalommal.

Úgy tűnik, a legtöbben hiszékenyek vagyunk. Például elhisszük, hogy a Valentin-nap csakis a szerelmeseké. Sőt, azt is elhisszük, hogy kötelességünk ezen napon megfogható ajándékot adnunk a másiknak. Az sem áll messze legtöbbünktől, hogy a bevásárló központok ajándékboltjainak polcairól válasszunk –barátnőnk, barátunk kedvére valót.

Nem csak a szerelmeseké!

Szerintem mindenkinek átfutott már az agyán a gondolat (vagy legalábbis valami hasonló): „újra eltelt egy év és megint nincs kivel ünnepelnem”. Nekem úgy tűnik, szinte mindegy, hogy kivel ünneplünk ilyenkor, ha ünneplünk. Miért érezzem rosszul magam, ha éppen nem járok senkivel?

Ez az alkalom is alkalom, mint minden ünnep, az együttlétre és a szórakozásra… Megvan a hangulata annak is, amikor a legjobb barátoddal egy cuppogó párokkal teli teremben nézel filmet (a cuppogó pároktól ez úton elnézést kérek, az ő viselkedésük szintén érthető). Nem igényli mindenki a rózsákat, plüssöket, szíveket, lufikat (illetve ezek tetszőleges kombinációját), az „ünnepi ízlések” széles skálán változnak.

Mivel mindenki mást vár a Valentin-naptól, nehéz lenne megfogalmazni, milyen a megfelelő ajándék (a fogalom legtágabb értelmében). Nem árt, ha tetszik a másiknak, az pedig külön pont, ha nekünk is örömet okoz. Ha nem utáljuk megszervezni, megkeresni, megcsinálni, megvenni. És ha kevesebb, mint az ország lakosságának 90%-a ajándékozta meg aznapi kiválasztottját hasonló dologgal…

Állj ellen a vásárlási őrületnek! Légy kreatív!

Talán az a gond, hogy azt hisszük, ezen napon valami kézzel foghatót kell adnunk a másiknak, és a nagy rohanásban a legegyszerűbb megoldást választjuk: lekapjuk a polcról a legtipikusabb darabot, amit Valentin-napkor adhatunk. Hatalmas biznisz lett az ajándéktárgyak előállítása, és többségük nem csak személytelen, de „piszkos” múlttal is rendelkezik.

Valentin-nap fájó pont szokott lenni azok számára is, akik szem előtt tartják a környezet védelmét. Honnan származik a csoki, a vágott virág, amit ilyenkor adunk? Miből lett a képeslap? Ki gyártotta a plüss szíveket és a szívecskés ékszereket? Egyáltalán, ki zúdította ránk ezt az őrületet, aminek mindenki meg akar felelni?

Az is kérdés, hogy tudunk-e „rózsaszín” ünnepből „zöldet” csinálni. Próbálj meg az ajándék vásárlásakor minél kevésbé bedőlni a figyelemfelkeltő csomagolásoknak. A vágott virágot helyettesítheted egy általad ültetett cserepessel, és sima csoki helyett fair trade logóval ellátott csokit is vehetsz, de még ötletesebb, ha magad sütsz (egye fene, jöhet a szíves tortaforma…). A vásárolt képeslapot pedig helyettesíti a kreativitásod!

(M. N.)