Veled milyen gyakran fordul elő, hogy amikor mások olyan dolgokra kérnek tőled, amelyekhez egyáltalán nincs kedved, vagy elintézésük nem is a te feladatod lenne, mégsem utasítod vissza a kérést?

Ha ez túl sokszor történik meg, könnyen előfordulhat, hogy belső elégedettséged szenved csorbát, s hosszú távon lelki problémákkal számolhatsz.

„Tudni kell nemet is mondani, különben hosszabb távon saját érdekeink, önbecsülésünk és végső soron belső elégedettségünk láthatja kárát” – hangsúlyozza Christa Roth-Sackenheim, a Német Pszichiáterek Szakszövetségének vezetője. A szakértő tapasztalatai szerint az emberek többsége hajlamos arra, hogy egyből igent mondjon a kérésekre, mivel azok túlságosan hirtelen érik őket. Ilyen esetekben ajánlatosabb rövid gondolkodási időt kérni, s végiggondolni, hogy meg akarjuk-e tenni a kért dolgokat.

„A gondolkodási idő alatt mérlegelni kell, mennyi erőnk és kedvünk van a kérés teljesítéséhez, s azt is érdemes megfejteni, hogy az illető miért minket kér szívességre, s nem saját maga intézi azt el” – folytatja Roth-Sackenheim.

Miért olyan nehéz?

Széles skálán mozog annak az oka, hogy miért is esik egyeseknek nehezére nemet mondani. A legtöbb esetben arról van szó, hogy azért nem utasítják vissza a kérést, mert attól tartanak, hogy azután már nem fogják kedvelni őket. „Azt a kérdést is fel kell tennünk magunknak, hogy ’engem mindenkinek kedvelnie kell?’, és mernünk kell erre a kérdésre is nemmel válaszolni” – tanácsolja a pszichiáter. A legtöbb esetben tehát az elutasítással járó következményektől tartunk. Természetesen a főnök vagy a tanár által kért, az adott munkakörhöz kapcsolódó dolgok nem feltétlenül tartoznak a visszautasítható kategóriába.

Mérlegelj!

Ha azt vesszük magunkon észre, hogy szinte soha sem utasítjuk el ismerőseink kéréseit, ajánlatos végiggondolni, mennyi időt és energiát tudunk saját érdeklődéseinkre fordítani, s ehhez képest mennyit emészt fel a mások számára fontos szívességek elintézése. Attól senki sem lesz rossz ember, ha egy-egy kérést elutasít. Az, hogy saját igényeinket is figyelembe vesszük, nem azt jelenti, hogy egoistává válnánk, hanem személyiségünknek ad megfelelő tartást. Csak akkor ajánlatos mások igényeinek teljesítése, ha mi magunk elég energiával rendelkezünk hozzá, túlvállalásként semmiképpen sem.

Az elutasítás módja

Az elutasítás akkor működik a legjobban, ha nyugodtan és világosan fejezzük ki magunkat. Megkönnyítheti a nem kimondását, ha megindokoljuk, hogy a szívességet kérő is tisztában legyen döntésünk hátterével, s utóbbival azt is közvetíthetjük a másik felé, hogy az okok részletezésével olyan dolgokba is beavatjuk, amelyekbe csak bizalmasainkat vonjuk be. Sok esetben az is lehetséges, hogy csak a kérés egy részét teljesítjük, esetleg egy későbbi időpontban teszünk eleget neki, vagy olyan javaslatunk támad, amellyel az elintéznivalót maga a kérést tolmácsoló is kipipálhatja a teendőt. A lényeg az, hogy a szívességet kérő érezze, hogy nem lerázni akarjuk, hanem tényleg nem tudunk segíteni.

(Forrás: Fókuszban a Nő)