Ez a tanulmány olyan fiatalokat mutat be, akik erőszakoskodással próbálnak népszerűséget kivívni maguknak.

Az iskolai osztályok erőszakoskodóiról gyakorta azt feltételezik, hogy azért viselkednek így, mert a társaik kiközösítik őket, holott a legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy valójában népszerű gyerekekről van szó, akik azzal akarják erősíteni a közösségben elfoglalt helyüket, hogy belekötnek másokba.

A tanév folyamán társaiknak legalább a felét terrorizálják valamivel, és a felmérések tanúsága szerint tíz diák közül legalább egy állandó célpontja kötekedéseiknek.

Annak érdekében, hogy jobban megérthessék, mi készteti erőszakoskodásra a gyerekeket, hollandiai kutatók közel ötszáz 9-12 év közötti általános iskolást kérdeztek ki.

Cél: a népszerűség megszerzése, megtartása

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az erőszakoskodó gyerekeket gyakran a népszerűség-hajhászás motiválja, és többnyire kevésbé népszerű áldozatokat szemelnek ki annak érdekében, hogy ne veszítsék el a közösségben kivívott státuszukat.

A kötekedő fiúk általában a többi fiú helyeslését keresték, míg az így viselkedő lányok a lánytársaikét.
Amikor a fiúk lányokba kötöttek bele, olyan áldozatot szemeltek ki, akit a többi fiú sem kedvelt, s nem nagyon izgatta őket a lányok véleménye. Ugyanezt tették a lányok is, amikor fiúkkal kötekedtek.

„Az erőszakoskodók nem arra vágynak, hogy szeressék őket, hanem hogy felfigyeljenek rájuk. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy igen népszerűek” – állapítja meg a holland tanulmány szerzője.

Noha nem ez az első kutatás, amely kimutatja, hogy az erőszakoskodók tetteikkel a közösség támogatását keresik és gyakran el is érik ezt, abban viszont mindenképp az elsők között van, hogy a tinédzserkort még nem elért korosztályt vizsgált.

Mindez cáfolja azt az általánosan elfogadott nézetet, mely szerint a szegényes szociális adottságokkal és csekély önbecsüléssel bíró kiskamaszok kötekednek a többi gyerekkel. Ezek az erőszakoskodók fiatal koruk ellenére is tisztában vannak a közösségen belüli társadalmi hierarchia fontosságával, és bizonyos emberek bámulatát akarják kivívni.

Miképp szorítható vissza az iskolai erőszak?

Az egyik szakpszichológus véleménye szerint az erőszak visszaszorítására irányuló törekvésnek éppen a kötekedők népszerűségéből kell kiindulnia. Azok a próbálkozások, amelyek az ilyen gyerekek önbecsülésére igyekeztek alapozni, nemigen jártak sikerrel.

„Az volt az elképzelésünk – mondja -, hogy ha megerősítjük az erőszakoskodó diákok önbizalmát, nem fognak majd belekötni másokba. Csakhogy kevés bizonyítékunk van arra, hogy ezek a gyerekek önbizalomhiányban szenvednének.”

Úgy tűnik, a kötekedőkre olyan módszerekkel lehet a leginkább hatni, amelyek segítenek levezetni a saját dühüket. Ráadásul az ilyen beavatkozással nem magát az erőszakoskodót vagy az áldozatát kell megcélozni, hanem az osztály egészét, amely mint közösség hathat rá.

A finnországi általános iskolákban például mintegy 40 %-kal csökkent az erőszakoskodások aránya e módszer bevezetését követően.

A húsz órásra tervezett program központjában az állt, hogy beszélgetések, szerepjátékok, híres emberek hasonló tapasztalatairól szóló videók megtekintése révén együttérzést ébresszen a gyerekekben az erőszakoskodók áldozatai iránt.

(Ő.B.)