Igen nehéz és kényes téma. Az örökbefogadás tényének feldolgozása egy fiatal számára rendkívül nagy törést okozhat a lelki életében, ha azt a nevelőszülők nem a megfelelő módon és időben közlik. Azonban ha a kiegyensúlyozott és harmonikus légkörben nevelődik mindez könnyen átvészelhető.

Van olyan örökbefogadás, ahol az anya lemond a gyerekéről és a baba így válik örökbe adhatóvá. Van olyan, ahol az anya nem mond le és a nevelőszülő ennek tudatában veszi magához a gyermeket.

Lehet örökbe fogadni újszülöttet, de nagyobb gyerekeket is. Az örökbefogadás ténye nem tartható titokban. A kérdés az, mikor, hogyan kell, hogyan lehet közölni? Nincs általános recept a mikorra és a hogyanra. A gyerek életkorától, értelmi szintjétől mindenképpen sok függ.

Lényeges, hogy a nevelőszülők csak akkor vágjanak bele ebbe a nehéz feladatba, ha lelkileg és tartalmilag is fel vannak rá készülve. Fontos, hogy a gyermek bármikor, bármiről kérdezhessen, a szülők erre még akár biztathatnak is. Lényeges ilyenkor, hogy mindig csak annyit mondjanak a nevelőszülők, amennyit a gyerek elbír. Nem szabad túlterhelni előre. Fel kell készülni arra is, hogy indulatot vált ki a közlés.

A stabil szeretetkapcsolatban az örökbefogadás közlése nem okozhat törést, hiszen megérti a gyerek, hogy azért választották őt, mert szerették volna pontosan és kiválasztottan őt szeretni, gondoskodni róla, együtt élni vele, boldogságban. Mindazt, amit a vérszerinti szülei nem adtak volna neki.

Kazimir Ágnes - pszichológus