A szülőkkel való harc már egész kis korban elkezdődik. Már az első nem kimondása egyfajta ellentmondás a szülői akaratnak. Az idő előrehaladtával pedig a felnövekvő gyerek egyre inkább próbálja a saját akaratát kinyilvánítani.

Leggyakrabban ez akkor válik szembetűnővé, amikor először kiáltja a gyerek, hogy nem! Vagy azt, hogy akarom! Vagy azt, hogy egyedül! Ez az én-tudat kialakulásának csalhatatlan jele. A szülő dolga, hogy ezzel a helyzettel bánni tudjon, és ez által megtanítsa a gyermekének, hogyan érheti el, amit szeretne, elérheti-e, vagy akár arra, hogy nem érheti el, mert veszélyes, mert nem neki való.

Van, amikor elég a tiltó szó. Ha megérti, akkor el is fogadja. Ha megtanítják arra, hogy neki is lehet igaza, és azt a szülei tiszteletben tartják. Ha megtanítják arra, hogy ez kölcsönös. Kedves, biztonságos, barátságos kapcsolatokban nem kell harcolni, elég érvelni, elég kérni, elég kifejezni mit szeretnénk. Ilyen esetben mindent meg lehet beszélni.

Serdülőkorban a helyzet kiélesedik. Ha addig harmonikus volt a kapcsolat, az sokat segíthet, hiszen meg lehet beszélni mindent. Ha nem volt harmonikus, akkor a serdülőkor valóban harccá alakulhat. Egymást legyőzendő ellenfélnek kezdik tekinteni, a gyerek átveri a szülőt, ha nem kapja, meg amit szeretne. A szülő zsarolja, mert azt hiheti, egy ideig a hatalmát így még tarthatja.

Önbecsapás!

Vannak dolgok, amiket a szülőnek tiltania kell, de megértetve, hogy miért. Vannak, amikben kompromisszumra kell jutni. És igen, sokszor van úgy, amikor a gyereknek van igaza! A felnőtté váláshoz vezető úton meg kell tanulni azt, hogy harcoljon az igazáért, de azt is, hogy ha észérvek bizonyítják az ellenkezőjét az ő vélt igazának, lássa ezt be és módosítson rajta. Természetesen mindez a felnőttekre is igaz kell, hogy legyen, mert ha nem, akkor minden vita, veszekedésbe torkollik és eredménytelenül, agresszív indulatokkal terhelten zárul.

Ha nem sikerült a serdülőkorig megtanítani azt, hogy a gyereknek nem jár minden automatikusan, pusztán azért, mert szeretné, hanem érthető, világosan megfogalmazott feltételekkel elérheti- akkor ez a serdülőkorban már sokkal nehezebb, de még mindig nem lehetetlen!

A serdülőkori harcok hatalmas indulatokat mozgósítanak, sokszor fullad kiabálásba, agresszióba, zsarolásba a diskurzus. Ilyenkor be kell látni, hogy a kapcsolatzavar megoldásához segítséget kell igénybe venni!

Néhány tanács szülőnek és gyereknek egyaránt

• Ne ordíts, attól nem lesz okosabb, igazabb, amit szeretnél.
• Ne zsarolj!
• Nem jár neked alanyi jogon, amit szeretnél, győzd meg róla a másik felet, mért jó az neki, ha teljesíti!
• Szereted? Mondd meg neki! Fejezd ki!
• Mit adsz cserébe?
• Joga van nemet mondani, egyet nem érteni!
• A másik félnek is lehet igaza!
• Jó szándékból mondod?
• Valóban fontos, amit szeretnél? Kinek fontos?
• Átgondoltad?

Kazimir Ágnes - pszichológus