Minden évszaknak megvan a maga sajátos varázsa, ezen belül pedig minden hónapnak különös hangulata van. Vajon miért fog el legtöbbünket egy különös, megmagyarázhatatlan és kellemetlen érzés, amikor véget ér a nyár?

Furcsa trend kialakulásának lehettünk szemtanúi az elmúlt pár év leforgása alatt. A jelenséget hívhatjuk nyár végi depressziónak, amely nem csak az iskolásokat érinti. Ahogy nyúlnak az éjszakák, rövidülnek a nappalok, az esti órák forrósága fokozatosan megszűnik, már nem esik jól kardigán nélkül sétára indulni. A szürke, dolgos hétköznapok újbóli megjelenése sokak számára fájdalmas fenyegetés, és éppen ez az, ami a nyár varázsát sok esetben igazi rettegéssé változtatja.

A kontinentális éghajlatnak köszönhetően az időjárás változása remekül nyomon követhető hazánkban, s a nyár végi depressziónak elkeresztelt jelenség felbukkanásának a magyarok manapság olyannyira tapasztalható rossz hangulata is teret enged. Sajnos ez nem jó hír, de ha idejében cselekszünk, akár javunkra is fordíthatjuk a rosszkedv felbukkanását.

Hogy hogyan? A válasz nagyon egyszerű. Csak készítsünk egy gyors számvetést, hogy miért is kellene búslakodnunk s nézzük meg, tényleg van-e rá okunk.

A hőmérséklet változása

A hideg időszak beköszönte sokakat lelomboz, de miért is? Az utóbbi években tapasztalható szélsőséges forróság után igenis frissítően hat az enyhülés, végre egész hétvégén kint lehetünk a szabadban anélkül, hogy napszúrást kapnánk, vagy pecsenyévé égnénk. A hűvös idő következtében előkerülnek elfeledett ruhadarabjaink, és kitűnő alkalom kínálkozik a ruhatárunk felfrissítésére. Ez lenne az oka a nagy szomorúságnak?

A nyári szabadidős tevékenységeket a vég nélküli tanórák váltják fel

Valójában nincs a sulikezdésben annyi rossz. Újra láthatjuk kedvenc osztálytársainkat, elegendő időt tölthetünk velük, és – igaz, ami igaz – az iskolai falai közt sok olyan csínyre vetemedhetünk, amelyekre másutt nem lenne alkalmunk. Végre újra nagyokat nevethetünk az osztályfőnök suta viccein.

Igaz, hogy mindezen dolgok valódi értéke csak az idő múlásával válik majd nyilvánvalóvá, mégis, addig is kellemes perceket szerezhetünk magunknak, ha nem hagyjuk a szeptemberi rossz hangulatot teljesen magunk fölé kerekedni.

És ne felejtsük el hobbijainkat sem. Nyáron a táncklubban és az iskolai kosárlabdacsapatban is szünet van – tanév elején azonban újult lelkesedésünket felébresztve, csúcsformában tündökölhetünk.

A munkahelyi robot újbóli beköszöntése

Sokaknak nem kis megrázkódtatás a hosszú szabadság utáni újbóli munkakezdés. A probléma itt alapvetően a munkatársakban és a munka milyenségében rejlik. A rossz munkahelyi légkör megmérgezi a munkaidőt, sajnos ez tény. És az is tény, hogy aki olyan munkát végez, amit zsigerből ki nem állhat, az igen nehezen fogja értékelni az őszi hónapok beköszöntét, ami a fájdalmas monotonitás eljövetelének ígéretét hordozza.

Ha ez a helyzet, cselekedjünk. A rossz hangulat generálásáért felelős kulcsszemélyeket a többiek segítségével lehet megzabolázni. A közös összefogás közelebb hozza egymáshoz a munkatársakat, az egyenes beszéd pedig a jogos elismerés fényét villantja fel. Ha pedig ki nem állhatjuk, amit csinálunk: ismerjük be, hogy eljött az idő a váltásra.

Ha pedig szeretjük, amit csinálunk, engedjük ambíciónkat a felszínre törni, határ a csillagos ég (és ez most nem az amerikai divatos önsegítő könyvek valamelyikéből unos-untalan idézett frázis).

Persze a kifogások az élet minden területén a végtelenségig szaporíthatók, de most az egyszer ne ez legyen a cél. Egész világunk a tökéletességről szól: egyetlen életcél lebeghet szemünk előtt, ez pedig a tökéletesség. Tökéletes pasi, tökéletes munka, tökéletes nyár… És ez a kulcsszó. A nyár vége miatt érzett szorongás mellé gyakran egy, a külvilág által generált, ugyanakkor fel nem ismert szorongás is társul: a hiányérzet bosszúsága.

Ettől az idei nyártól a tökéletes kikapcsolódást vártuk, de már megint csőtörés volt otthon. A tökéletes szerelmet kerestük, de már megint csak futó kalandokba botlottunk. A tökéletes nyaralásra vágytunk, de túl hangos volt a zene.

Itt az ideje attitűdöt váltani: a jövőben próbáljunk a nyár valódi szépségeire és örömeire koncentrálni, a tökéletességet hagyjuk ki a buliból, hogy úgy érezhessük, tényleg minden szuper volt. Így lesz végüls valóban tökéletes.

Érdemes tehát beletörődni: a nyár véget ért. De ettől még nem kell elkeseredni, hanem érdemes újult erővel belevágni az új évszakba, tanévbe, feladatokba. Hiszen nem várhatod minden évben csak a nyarat, nem igaz?

(Fókuszban a Nő)