Kedves szakértő! Most érettségiztem, már a bankett is megvolt, viszont nekem nagyon kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Először is, van bennem egy űr, mert jelenleg nem tudom mi az életcélom. Eddig ugyebár az volt, hogy tanuljak a vizsgára, viszont most hogy ez megszűnt, picit céltalannak érzem magam. - Válogatás a KamaszPanasz szakértő válaszol rovatából.

Nem is ez a nagy probléma, tudom, hogy ez sokszor megtörténik. A nagyobb problémám az az, hogy a ballagás óta eltelt másfél hónapban nem igazán tartottam a kapcsolatot az osztálytársakkal. Abszolút nem zavart, hogy nem találkozok mindennap az osztálytársaimmal, mivel még iskola volt, voltak edzések, sokat mentem, volt másik társaság. Aztán jött az utolsó találkozás, a szóbeli vizsga, illetve a bizonyítványosztás, a bankett azonban nagyon lehangolt. Tudatosult, hogy ez tényleg az utolsó talàlkozás, és ezzel teljesen megalapoztam saját magamnak a hangulatom.

Az egyik szemem sír, a másik nevet

Sajnálom, és egyben örülök is, hogy elmegyek abból az osztályból. Örülök, hiszen nekem nem kötődtek igazán szoros barátságaim, van olyan társaság, akivel jobban érzem magam. Viszont nem kevés időt töltöttünk együtt (nem 4 évet), szinte együtt nőttünk fel, együtt lettünk érettek. És ez nagyon fáj, hogy most úgy hagyom el őket, hogy 5 évente talàn találkozunk... 6 évet az életemből kidobtam a kukába?

Most úgy érzem, 100-szor szívesebben tanulnék még, mint elmenjek az ismeretlenbe. Hogy tudnám ezt a depressziót elhagyni, az űrt kitölteni? Vannak hobbijaim, de pl. ahhoz, hogy belekezdjek, rendet kéne rakni, ahhoz, hogy rend legyen, el kéne pakolni a tankönyveket, de sírnom kell ha rájuk nézek. Nekem vannak csak ilyen kettős érzéseim? Az egyetem mennyiben lesz más mint a középiskola? Előre is köszönöm a választ!

Kedves Levélíró!

Teljesen normális, amit érzel: az újtól, ismeretlentől való félelem gyakran láttatja szebb színben a megszokottat, még ha az kevésbé is volt kielégítő. Hagyj magadnak lehetőséget és időt, hogy "meggyászold" a veszteséget, nem baj, ha kisírod magad a tankönyvpakolás közben.

Viszont a nyáron, amíg el nem kezdődik az "új", addig érdemes lehet valami időszakosba belefogni (pl. nyári munka), illetve konkrét terveket készíteni az őszi tanévet tekintve (gyűjts információkat az új iskoláról, követelményekről, gólyatáborról, ha lesz). Az egyetem valóban nagyobb önállóságot követel majd meg és sok másban is különbségeket tapasztalsz majd, de ezekbe hamar bele lehet tanulni, sőt, élvezhető különbségek is vannak, emellett a hallgatók segítik egymást és többnyire minden tanszéken van közvetlenebb, segítőkész tanár is.

Olvasd el ezt is! Egyetemre megyek. Mi kell a túléléshez?

(Szerző: Máténé Áfra Viktória, pszichológus)