A társas helyzetektől való túlzott mértékű szorongás az iskolában, üzletben, munkában, strandon, városban töltött időt képes teljes mértékben megkeseríteni.

Belül úgy érzi az ember, hogy állandóan bámulják, hogy ügyetlen, esetlen, béna, és ez bármikor kiderülhet a többiek számára is. A szorongás testi jelei az elpirulás, izzadás, remegés, az elcsukló hang, esetleg hányinger.

A szociális szorongásos zavar – más néven szociofóbia – nem egyenlő a félénkséggel. Sok gyerek és felnőtt alapvetően félénk, mégsem hatalmasodik el mindenkin a társas helyzetektől való pánikszerű félelem. A fóbiás személy számára ezzel szemben a szorongás óriási mértéket ölt: esetleg ki sem teszi a lábát házból, nehogy kellemetlen helyzettel találja magát szemben. Az ilyen és hasonló reakciók pedig teljesen bekorlátozzák az életét.

Sokféle szituációban okozhat gondot a túlzott mértékű szorongás

Az iskolában ezek a gyerekek nehezen találják a helyüket, nem mernek megszólalni a csoportmunkák során, és nem szívesen felelnek a tanár által feltett kérdésekre. Általában attól tartanak, hogy a többiek az esetleges rossz válasz miatt butának, műveletlennek gondolják majd őket. Mivel ritkán kérdeznek rá a tananyagból arra, ami nem világos a számukra, a tanulásban is könnyen lemaradnak. Az osztálytársaik legtöbbször nem is tudják, milyen szorongás gyötri őket belülről, a tanítók számára pedig – bármilyen tehetségesek is – gyakran láthatatlanok maradnak.

A szociális szorongás következtében vannak, akik félnek mások táraságában enni, inni. Saját illetlen viselkedésüktől tartva akár teljesen el is kerülhetik ezeket a helyzeteket: az ebédszünetben inkább egyedül maradnak, az éttermi meghívást visszautasítják. Sokaknak nehezére esik az új emberekkel való megismerkedés, hiszen csak a gyerekkoruk óta ismert barátok társaságában érzik biztonságban magukat. Ennek természetesen kihatása lehet randizási szokásaikra, és leendő párkapcsolataikra is.

Vásárláskor a szorongó ember kerüli a zsúfolt üzleteket, és ha lehet, igyekszik a csúcsforgalom előtt vagy után érkezni. A szorongás általában sorban álláskor éri el tetőfokát - úgy érzik, mindenki azt figyeli hogyan pakolnak és fizetnek, és az ügyetlenkedéstől való félelem előhozza a jellegzetes tüneteket.

Vannak, akiknek a más emberek előtt való írás – például hivatalos dokumentumok szignálása – jelent gondot, attól félnek hogy a másik kivetni valót találhat az kézírásukban, vagy túl lassúnak tartja őket. Mások a strandon érzik kellemetlenül magukat, mert a vízig eljutni egyet jelent millió figyelő szempár rájuk szegeződésével. Természetesen az is gyakori, hogy a főnök, vagy több ember előtti prezentálás okoz óriási belső küzdelmet a szorongásos személynek.

A szociális szorongásos zavarban szenvedők gyakran aggódnak amiatt, hogy a kellemetlen helyzet által előidézett tüneteket – elpirulás, reszketés, izzadás, remegő hang, hányinger – mások is észreveszik. Már maga a tudat, hogy az ismert helyzetben zavartságuk látszani fog, rossz érzéssel és félelemmel töltheti el őket. Sokan tudják magukról, hogy jobban teljesíthetnének az életben, ha a megszégyenüléstől való aggodalmukat el tudnák felejteni.

A szociofóbia eredete feltételezések szerint lehet genetikai – család által „továbbörökített”, de gyerekkori traumatikus esemény is közre játszhat a kialakulásában. Kezelés hiányában, magától nem múlik el a szorongás, ezért a változás érdekében mindenképp érdemes felkeresni egy pszichológust (ha nem tudod, kihez fordulhatsz, kérdezd meg a háziorvosodat, tud-e jó szakembert ajánlani).

A terápia lehet kognitív és viselkedés-terápia, melynek során az aggodalom okait, mozgatórugóit próbálják feltárni, és a berögzült viselkedést a helyzet gyakorlásával igyekeznek megváltoztatni. A szorongás oldásában esetleg az orvos által felírt antidepresszáns is segíthet.

(KamaszPanasz - M.N. - www.socialanxietydisorder.net, www.goaskalice.columbia.edu)