Hogyan érjük el, hogy beszéljünk? Mit mondjak neki? Vajon észrevett? - Ezek azok az égető problémák, amik felvillanyozzák a mindennapos iskolába buszozást, de ugyanakkor magukban hordozzák a kétségeket is. - Most miért nem nézett rám?

Buszon, suliban szemezni a másikkal nem más, mint egy könnyed kis flört. A szemetek összeakad egy pillanatra, talán kettőre is, és már érzed, hogy a gyomrod összerándul, az arcodba szalad a vér és talán még a lábad is egy kicsit remegni kezd. Természetes, hogy az ember fia vagy lánya ilyenkor elmosolyodik, zavarba jön, és lesüti a szemét. Olyan kellemesek ezek a pillanatok, hogy nem csoda, hogy újra és újra szeretnénk átélni. De hogyan tovább?

A félénkeknek

Mindenkinek megvannak a maga stratégiái, hogy a szemezésből több is legyen. Vannak, akik félénkek és nem lépnek, várnak, hogy a helyzet megoldódjon. Persze önmagában ez a stratégia nem elég, legalább egy kis mosolyt el kell eresztenünk. Ha a másik fél elég magabiztos, hogy lépjen felénk, akkor elég lehet az is, ha bájosan rámosolygunk, vidáman a szemébe nézünk, elpillantunk, majd vissza. Ezek olyan univerzális jelzések, amiket bárki megért.

A bátrabbaknak

De sajnos nem vagyunk mindig elég éberek, lehet, hogy megint nagyon szeretnél szemezni vele, de mégsem vesz észre. Ilyenkor sokat segít, ha emlékezteted magad, hogy milyen szokott lenni máskor, és arra, hogy dolgozatot fog írni aznap, vagy hulla fáradt és az orráig sem lát, vagy a barátaival van és lekötik a figyelmét. Számtalan oka lehet. De kesergés helyett jobb a tettek mezejére lépni! Ez a következő stratégia.

Menj oda, és szólítsd meg! Hál’ istennek elég nyílt kultúrában élünk, nincs ebben semmi ciki. Pl.: megkérdezheted azt, hogy „Ugye, te az xy suliba / osztályba jársz?” Csak magabiztosan! Ha igen, máris van közös téma, ha nem, nos, akkor legyen az a téma. Ha tetszel a másik félnek, akkor veszi ezeket a jelzéseket és ő is visszakérdez, megkönnyíti a dolgodat.

Ha ez nem történik meg, esetleg látványosan elfordul, nem figyel, akkor azt jelenti, hogy zárt kapukat döngetsz. Ilyenkor nagyon el tud az ember szontyolodni, fáj, ha mások elutasítanak. De jó oldala is van a dolognak: tudod, hogy mi a helyzet, nem fogod a szerelmes pillantásaidat olyanra fecsérelni, aki nem érdemli meg.

A legbátrabbaknak

A legbátrabbak megpróbálkozhatnak a teljes őszinteséggel. Lehetőleg hagyjuk a durva szlenget, a „Figye’ mán. Naon teccel” nem nyerő. Ellenben egy laza megszólítás és kérdés sikerrel járhat: „Ne haragudj, az utóbbi időben együtt utazunk, van kedved holnap találkozni?” Egy tizennégy éves lány mesélte nekem egyszer, hogy nagyon tetszett neki egy fiú a buszon. Alig várta a reggeleket, hogy iskolába mehessen, csakis emiatt. Aztán egy nap a fiú odafordult hozzá, és azt mondta, hogy „te is abba a suliba jársz?”. Madarat lehetett vele fogatni, hogy ilyesmi megesett. Nem sokkal később már ő lépett, és ő kérdezte meg, hogy lehetne-e egy kicsit több a dologból. Nagyon bátor lépés volt. Ebből a példából is látszik, hogy semmi sem lehetetlen.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)