Nagy szerelmek, rövid kapcsolatok, nyári kalandok és szakítás. Sajnos előbb-utóbb mindenki átéli azt a dilemmát, hogy vele sem az igazi, de nélküle sem. Maradjunk együtt vagy szakítsunk?

Ha felmerül a szakítás gondolata, akkor egyet kell értsünk abban, hogy a kapcsolatban bizony akadt valamilyen diszharmónia, valamilyen probléma. Mindig ássunk ezeknek a gondolatoknak a mélyére, nézzük meg, milyen érzések kavarodnak bennünk és miért. Minden kapcsolat, ahogy minden ember, más és más. Nincs egyértelmű recept, amin ha kipipálunk bizonyos tételeket, akkor együtt kell maradni, ha nem, akkor el kell szakadni egymástól.

„Olyan sok közös emlékünk van”

A közhiedelemben több olyan nézet él, hogy miért is kellene egy párnak együtt maradni. Általában indokként hozzá fel, hogy azért, mert már „rég együtt vagyunk”, „sok emlékünk van”, „sok közös dolgunk van” esetleg „családunk van”. Ezek olyan érvek, ami miatt érdemes úgy dönteni, hogy küzdünk egy kapcsolat fennmaradásáért. De önmagukban nem lehetnek elégséges érvek arra, hogy „jó, akkor együtt maradunk”. Fontos, hogy mindkét fél motivált legyen a közös értékek megtartására, a kapcsolat fenntartására. A közös múlt, mint ok a küzdésre célravezető lehet, de mint érv önmagában csak a szenvedést nyújtja el.

„Még csak most jöttünk össze, de már mennyi gondunk van…”

Egy másik lehetséges forgatókönyv, hogy a kapcsolat kezdetén jelentkeznek a problémák. Itt sem lehet egyértelmű választ adni, hogy érdemes-e küzdeni a kapcsolatért. Tartsd észben, hogy párod viselkedését nem tudod megváltoztatni. Csodák nem fognak történni, hónapokkal vagy évekkel később is ugyanaz az ember fog maradni.

Viszont a saját gondolkodásodon és viselkedéseden tudsz változatni. Ha minden kapcsolatod rövid távú, ha azt látod, hogy pár hét után az összes megszakad, akkor állj meg és gondolkodj el azon, hogy miért. Mit vársz el egy párkapcsolattól? Mit vársz el a másik embertől? Egyesek nem tudják elfogadni a másik hibáit, ezért amíg a „rózsaszín köd” elfedi a hibákat, addig minden rendben aztán már inkább egy újabb remény felé eveznek. Megint mások kellő önismerettel és emberismerettel rendelkezve is képesek a rózsaszín szemüveg ellenére racionálisabban látni a másikat. Ha már van tapasztalatod egy meghitt, bizalomteljes kapcsolatról, akkor a kapcsolat elején is könnyebb eldönteni, hogy ez az-e, amire szükséged van.

Meddig húzzuk a dolgot?

A döntést rettentő nehéz meghozni, különösen, ha ellentétes érzelmek kavarognak bennünk. Ahogy Hugh Laurie énekli: „Sometimes I think my baby's too good to die, sometimes I think she should be buried alive”. Azaz egyik pillanatban még angyalként tekintünk rá, a másik pillanatban legszívesebben élve temetnénk el. Ezek az érzések mindkét felet őrületbe kergetik, de egyvalamit biztosan jelez: még mindig fontos a másik, még mindig érzünk egymás iránt valamit.

De akkor sajnos már nincs értelme egy kapcsolatért küzdeni, ha valaki kijelenti, hogy már nem szereti a másikat, vagy nagyon hűvös, távolságtartó. Ha a szerelem meghalt, akkor a kapcsolat is.

Ha mindketten szeretnétek a kapcsolatot megőrizni és dolgozni a problémákon, kérhetitek párterapeuták segítségét, akik pártatlanul segítenek a megoldás felé vezetni titeket.

(KamaszPanasz - Börcsök Gyöngyi, pszichológus)