A testvéri pozíció, a családban elfoglalt helyünk meghatározhat bizonyos érzéseket, szerepeket. Nem ugyanúgy nő fel a nagytesó, a kisöcsi vagy az egyedüli gyermek, hiszen mindegyik szerep más hatásokkal jár. Lássuk, mik a különbségek.

A nagytestvér

A nővér vagy báty az, aki megtapasztalja, hogy milyen érzés, amikor egy vagy több kistestvér érkezik a családba. Nem csoda, ha ilyenkor hallunk tőlük olyasmiket, hogy „vidd vissza, anya, a kórházba, nekem nem kell”. Még ha ő maga nagyon várta a kistestvér érkezését, még akkor is duzzoghat, hogy „neki nem is kell ilyen tesó”, „folyton csak sír”. A jó öreg féltékenység hangja szólal meg ilyenkor. Ez egy teljesen természetes gyermeki érzés. Képzeljük csak magunkat a helyébe: ő volt az első szülött, mindenki őt pátyolgatta, anya, apa nagyszülők.

Szinte mindent megkapott, amit szeretett volna, senkivel sem kellett így megosztania. Aztán jött a másik trónörökös, akire hirtelen mindenki odafigyel, ő maga pedig a legfontosabbat vesztette el, amit gyerek elveszíthet: a teljes anyai, szülői figyelmet. A tesó érkezése után már csak részleges figyelmet kap, ezért féltékennyé válik testvérére. Ha ezek az érzések nem rendeződnek benne, akkor a „nagytestvér” a szülők által mellőzöttnek érezheti magát, ezt felnőttkorára a kisebbrendűség érzése válthatja fel.

Fontos szempont a gyermekek neme is. Ha egy fiúnak öccsei születnek, akkor megtarthatja trónörökösi pozícióját, mert idősebb és okosabb, mint társai. Felelősséget érezhet, hogy megvédje, gondoskodjon testvéreiről. Ugyanakkor ez terhet is jelenhet számára.

Azonban ha azonban rövid időn belül húga születik, akkor az bizony feladja neki a leckét. A lányok szellemileg gyorsabban fejlődnek, mint a fiúk, így könnyen megeshet, hogy az új jövevény gyorsan le fogja pipálni. Bátyja feladhatja a harcot és ellustul vagy a család segítségével megtalálja a saját útját. A családi élet kiegyensúlyozottságával elkerülhetőek az ilyen helyzetek.

A legkisebb

A legkisebb szerencsés pozícióban van, abból a szempontból, hogy sokan őt szeretgetik, sokan rá figyelnek. Ugyanakkor emiatt magát kicsinek és gyámoltalannak élheti meg. A népmesék legkisebb királyfiai is elindulnak szerencsét próbálni. Nagyon nehéz az idősebbek árnyékából kikerülni, és megmutatni saját erejüket és tehetségüket.

Egyke

Azok a gyerekek, akinek nem születik testvérük, kimaradnak ebből a jól ismert háborúból, ahol a figyelemért folyik a harc. A szülőknek több idejük jut rá, így okosabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetnek. Ugyanakkor mivel egyedül vannak, sokkal könnyebben elkényeztethetőek. Mindemellett egészsen más élmény az egyedüli gyermekek számára egy új közösségbe (pl. iskolába) kerülni, mint azoknak a fiataloknak, akik a testvérükkel töltött idő alatt már bizonyos szituációkban helyt tudtak állni, tudják, hogyan reagáljanak egyes helyzetekre.

Mindezek nem törvényszerűek, nincsenek határozott szabályok, az egyén élettörténete, és a családtörténete is meghatározza, hogy ki hogyan éli meg testvéri pozícióját.

(Börcsök Gyöngyi)