Egymillió légy nem tévedhet? Kedvenc mondásom most talán különösen aktuális fogyasztói társadalmunkra. Hol van a határ a vágyak és a szükségletek kavalkádjában? Pontosan mire is van szükségünk? Csak azért mert egymillió társunknak tetszik valami, azt jelenti, hogy nekünk is szükségünk van rá?

Az emberi motiváció jóval összetettebb jelenség, mint az állati. A fiziológiai testi szükségleteinken túl még több olyan emberi szükségletünk van, amelynek a kielégülése nélkül üresnek érezhetjük az életünket. Az 50-es években nagyon fordult a piac világa. Míg korábban minden terméket, azért vettek meg az emberek, mert szükségük volt rá (pl.: vett egy nadrágot, mert az előző elszakadt), addig mára azért vásárolunk sok mindent, mert vágyunk rá (pl.: a nadrágom még teljesen használható, de kiment a divatból, van szebb és jobb). E mögött a jelenség mögött is valahol a pszichológia áll. Az első PR-osok megpróbálták az alapvető emberi szükségleteinket különböző tárgyakkal összekapcsolni. Ha az adott tárgyat megszerezzük magunkat, akkor azzal együtt megkapjuk valami másnak, egy szükséglet kielégítésének az illúzióját.

Maslow szükséglethierarchiájának legalsó fokán a fiziológiai szükségletet a található. Ez annyit tesz, hogy amíg ez a legalapvetőbb élettani szükségletek nincsenek kielégülve (pl.: éhség és szomjúság), addig más szükséglet utáni vágy nem lép fel. A piac korlátlan mennyiségben kínál termékeket ezeknek a szükségleteknek a kielégítésére.

Azonban az emberi faj nem ilyen bőségben éldegélt az elmúlt jó néhány ezer évben. Gyűjtögető-vadászó életmódot folytattak őseink, mindig annyit ettek, amennyit éppen elértek, levadásztak magunkat. A kínálat megzavarja az emberi elmét és egyre többet-és többet szeretnénk. A termékek összetétele sem a régi, így nem csoda, ha elhízáshoz vezet a túlzott fogyasztás. A fogyasztó lassan már azt sem ismeri fel, hogy pontosan mire van szüksége.

Mindig gondold át, hogy most éppen mire van szükséged. Éhes vagy, esetleg szomjas? Mindenki ismeri azt a jelenséget, hogy a boltban vásárolva valahogy több kerül a kosárba, „megkívánjuk” az adott terméket. Éhesen nem érdemes vásárolni, mert jóval többet vásárolunk. Ha megkívánsz valamit tedd fel magadnak a kérdést, hogy ha egy almát ennél (vagy bármi más, ami az otthoni éléskamrában megtalálható), akkor jobban éreznéd magad? Vagy csak valami édeset kívánsz? A cukrozott italok reklámjai azt sugallják, hogy oltják a szomjat. Az igazán szomjas ember a csapvíznek is örül.

Bizonyos reklámok egészen más szükségleteket kapcsolnak össze a termékkel. Ilyen pl.: a szeretet és az összetartozás szükséglete. A reklám azt sugallja, hogy ha megvásárolod a terméket, akkor egy adott közösséghez tartozol, ha a terméket használod, akkor mások kedvelni fognak. Pl.: a reklámban a terméket választó személyt körülrajongják a férfiak, nők, barátságosan ölelgetik. Nagyon sok reklám az önmegvalósítási igényt célozza meg. Mivel a nyugati kultúrában az élet céljává vált az, hogy az ember „sikeres” legyen (a sikert azonosították az önmegvalósítási igénnyel), a sikerhez pedig megannyi terméket csatoltak.

Autók, tévék és sok más technikai termék sugallja számunkra azt, hogy egy igazán sikeres embernek ezeket a dolgokat birtokolnia kell. Mégis mennyire van szükségünk a legújabb „high-tech” tévére, ha az előző még működik? Miért cseréljem le a mobiltelefonomat a legújabbra, ha még mindig lehet vele telefonálni? Mi lesz az eldobott, de még használható termékkel? Ezek azok a kérdések, amik a fogyasztói társadalomban sajnos nem sokszor merülnek fel. A tudatos, célzatos vásárlás lehet a megoldás, hogy ellenálljunk a reklámok hadának.

Ahogy a mondás is tartja: „gyerekkel, kisállattal és szép nővel mindent el lehet adni”.

Házi feladat: Nézz reklámokat kritikus szemmel! Mivel akarnak rávenni a termék megvásárlására? Milyen egyéb üzenete van a reklámnak?

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)