Kedves doktornő, szakértő! Velem az van, hogy a koromnál talán kicsit túlértem. Ezalatt azt értem, hogy teljesen, agyilag és lelkileg másképp kezelem a dolgokat, mint velem egykorú társaim. Ez nem zavar, csak néha emiatt nyomás nehezedik rám, és nem tudom, hogyan legyek lazább.

Rengeteg stresszelek felelsleges dolgok miatt, és ezek mellett úgy veszem észre, kapcsolatfüggő vagyok. Annak ellenére, hogy még alig volt részem benne. Alap idegállapotom az összezavarodás, és nem tudom hogy segítsek magamon, pedig akarok.

Egy jó ismerösöm azt mondta, egy kapcsolat akkor jó, amikor együtt vagytok, teljesen egymásnak szentelitek az időt, s máskor tudtok arra figyelni, amire kell. De ezt hogyan?

Én máskor, sőt, ha szerelmes vagyok, vagy éppen csak fellánlogás, mindegy, a lényeg az, hogy állandoan, minden idegszálam a fiún gondolkozik. Körülbelül ez most a problémám, bár kissé magam okozom, mert hát a személyiségem is ilyen, de valahogy szeretnék kimászni belőle. Ha tud segíteni, előre is köszönöm!

Kedves Levélíró!

Próbálj úgy kimászni belőle, hogy tudatosan kicsit erősíted magadban a valóságot. Tartsd észben, hogy miket kell csinálnod, miket szeretsz csinálni, milyen dolgok okoznak örömet, kikkel szeretsz együtt lenni, stb. Amikor szerelmes vagy és ennyire csak a fiúra koncentrálsz, annak a nagyobbik része a te fantáziavilágod megjelenése.

Szükség van erre is, de ezáltal gyakran eltávolodunk a valóságtól és elfelejtjük, hogy valójában milyen is az a kapcsolat és mi az, ami fontos még a számunkra a vágyainkon túl. Hosszabb távon egy párkapcsolat is akkor tud működni, ha mi magunk is jelen vagyunk benne, saját gondolatainkkal, érzéseinkkel és nem teljesen csak a másikra figyelünk.

Minden jót!

Pyreschitz Anna, pszichológus